Oroszlánként küzdött az olimpiai kvótáért

A S Z T A L I T E N I S Z Az asztalitenisz Pro Tour-sorozat múlt hét végi stockholmi állomásán Tóth Krisztinának két győzelemre volt szüksége, ám ő három meccset nyert, és így a hivatalos megerősítés nélkül is tényként kezelhetjük, hogy jövőre ott lesz negyedik olimpiáján.

Amikor párosban Póta Georginával már a 32 között kikaptak egy koreai egységtől, nem fordult meg a fejében, hogy az orosz és az osztrák Pro Tour-verseny után Stockholmban folytatódik a vesszőfutása?
– Nem, mert a páros és az egyéni két különböző műfaj. S még jobban is jártam, hogy párosban hamar kiestünk. A következő fordulót másnap 10 órára írták ki, és rögtön utána mehettem volna egyest játszani. Így viszont csak az egyénire kellett koncentrálnom.
– Nyert három meccset, így az év végéig már nem csúszhat ki az első húszból azon a ranglistán, amelyen nemzetenként legfeljebb két versenyző szerepelhet. Vagyis már biztos a helye a pekingi olimpián.
– Várjuk meg, amíg hivatalosan is nyilvánosságra hozzák, hogy a ranglistáról kik kvalifikálták magukat. Nehogy menet közben kitalálják, hogy nem is húszan, csak tizennyolcan jutnak kvótához…
– Stockholmban bőszen számolgatott a mezőny, hogy kinek hány fordulót kellene sikerrel vennie a pekingi részvételhez?
– Igen, ment a matekozás, és én is számolgattam, holott nem szokásom. De ez most speciális helyzet volt. „Tégla” pedig már korábban is úgy küldözgette e-mailben az aktuális állást, hogy azt írta alá, Téglás Péter (a szövetségi kapitány – a szerk.) matematika szakos edző.
– Amikor a szentpétervári verseny honlapján láttam, hogy a 32 között Pótával játszik, biztosra vettem, hogy legyőzi, és nem feltétlenül azért, mert a világranglistán közel húsz hellyel előtte áll… Ehelyett 4:3-ra kikapott. Nem a szakmai elemzés szándékával kérdezem: mi történt?
– Ez elég kényes kérdés… Én nem mentem oda Ginához azzal, hogy nekem mennyire fontos lenne bejutni a tizenhat közé, mert azt hittem, ez magától értetődő, vagy legalább a szövetségi kapitány átgondolja. Elfogadom, hogy Gina hihette azt, esetleg még ő is bekerülhet a ranglistán a húszba, és ezért hajtott, de ez akkor is fura helyzet volt… Végül én is csak nehezen szereztem meg a kvótát, és előfordulhatott volna, hogy éppen ezzel a vereséggel csúszom le róla.
– Stockholmban szinte ismételte magát a sors, hiszen itt a második fordulóban egykori statisztikás csapattársával, a horvát Boros Tamarával játszott, aki már korábban bebiztosította a helyét a húszban. Őt éles meccsen verte meg 4:3-ra?
– Ha egy magyartól nem várhatom el a segítséget, egy horváttól hogyan várhatnám? Tami az első két szettben el is vert, mint szódás a lovát. Hosszú betegség után tért vissza, és neki minden győzelem fontos, hogy erősítse az önbizalmát. Mind a ketten oroszlánként küzdöttünk, és szerencsére tudtam fordítani. Majd utána már felszabadultan legyőztem azt a hongkongi Tie Janát is, akitől eddig mindig kikaptam, és így most már az én önbizalmam is rendben van.