Röghöz kötött esélyegyenlőség az oktatásügyben

Ha igazi baloldali politikát akarunk folytatni, felül kell vizsgálni a szabad iskolaválasztást – mondta Lamperth Mónika, az MSZP pedagógus tagozatának tanácskozásán. Ötletét azzal indokolta, hogy a polgármester, a jegyző és az orvos akár a 20 kilométerre lévő iskolába is beírathatja a gyerekét, mert meg tudja oldani az utaztatást, helyben pedig a szegény családból származó gyerekek maradnak.
Ez nincs így jól – olvasható ki a szociális miniszter szavaiból. Hogy miért? Nyilván azért, mert hiányzik az esélyegyenlőség. Azt pedig a miniszter asszony gondolatmenete szerint úgy lehetne megteremteni, hogy a nyomorszintnél valamivel följebb elhelyezkedő, törekvő családok gyermekeinek megtiltanák, hogy elhagyják a helyi, nyomor szintű oktatást. Így szegény és gazdag, buta és okos, törekvő és belenyugvó ugyanazt a lehetőséget kapná meg: megtanulhatna írni, olvasni és valamelyest számolni. Legjobb estben. Egy nagy demokratikus egységbe forrna össze a szegényebb települések lakossága.
Ismerjük jól ezt a baloldali politikát. Már a szocializmusban is úgy volt, hogy az ember Békésből vagy Somogyból, netán Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből fölvergődött egy budapesti egyetemre, diploma után megpróbálták viszszakényszeríteni oda, ahonnan jött. Mert azokon a környékeken nagy a szellemi sivárság, tehát fel kell emelni a vidéket – hangoztatták. Hogy miért nem a budapesti lakosú diplomásoknak javasolták a vidék szellemi felvirágoztatását? Természetesen azért, mert a jobb egyetemeken, például a Marx Károlyról elnevezett közgazdasági fakultáson és a fővárosi jogi karon hemzsegtek a protekciósok. Többségük eleve alibifelvételivel került be az egyetemre. Az ’56-os forradalom leverésében való részvétellel kiérdemelt szochazás kitüntetés vagy a munkás–paraszt hatalomért érdemérem birtokában, vagy egyszerűen csak párt- és állami funkcionáriusként intézték el a szülők a felvételt. A funkcik mégoly tehetségtelen, bukdácsoló gyerekei is bejuthattak a legjobb állásokba, míg másoknak ez sokszor csak extraeredménynyel sikerülhetett.
A Kádár-rendszer ugyanakkor a közoktatásban, az általános és a középiskolai intézményekben nem tekintette abszolút normának a tanulók s velük az adott társadalmi rétegek röghöz kötését. Megengedte a szabad iskolaválasztást. Most úgy látszik, ez a politika nem volt igazán baloldali. Az igazi baloldali politika a szociálisan minden bizonnyal nagyon érzékeny szociális miniszter nézetei szerint akkor valósulhat meg, ha a falusi gyerekek csak és kizárólag a legközelebbi középiskolába iratkoznak be. Ez alól a jegyző, a polgármester és az orvos sem lehet kivétel. Illetve, a falusi előkelők csak akkor írathatják be távolabbi, jobb iskolákba a gyerekeiket, ha ők maguk is odaköltöznek. De akkor ki lesz a falu jegyzője, orvosa, polgármestere? Majd küld Lamperth Mónika a budapesti jogi, közgazdasági, orvosi egyetemekről frissen végzett hallgatókat Békésbe, Somogyba, Szabolcsba. Így – a kedvelt szocialista tézist felidézve – majd csak megszűnik a különbség a falu és a város, a fizikai és a szellemi munka között.
Nem volna vajon egyszerűbb, ha a gondokon a kormányzat a vidéki iskolák, sőt óvodák fejlesztésével próbálna enyhíteni? Ha azt tűzné ki célul, hogy a helyenként immár mélyszegénységben élő vidékeken elősegítse a munkahelyteremtést. Az oktatásba pénzt fektetne ahelyett, hogy további összegeket von ki, iskolákat szüntet meg, pedagógusokat tesz az utcára. A vasúti szárnyvonalakat is lekapcsolja.
Mégis örülhetünk Lamperth Mónika közlésének. Így legalább egyértelmű, hogy milyen perspektívát szán az országnak a szocialista párt. A polgári társadalmakban kezdettől fogva érvényes elv idehaza a következő időkben nem jöhet számításba: az emberek és eszmék szabad áramlásáról véletlenül sem beszélhetünk. A röghöz kötést, a szabad helyváltoztatás tilalmát az 1848-as áprilisi törvények megszüntették ugyan, ám a szocialisták most újra bevezetik. A társadalmi mobilitás elemi szinten sem valósulhat meg. A kontraszelektált jelenlegi párt- és állami elit gyermekein és unokáin kívül senki sem jut lehetőséghez. Hogyne, hiszen a tudás veszélyes. A részleges és teljes analfabetizmus viszont a hatalom készséges kiszolgálóivá teheti az embereket.