Sírásók

A Békéscsabától mintegy húsz kilométerre fekvő kistelepülés, Pusztaottlaka polgármestere néhány hete azzal került a tömegtájékoztatás érdeklődésének középpontjába, hogy képviselőtársaival úgy döntött: mivel egy szegény sorsú özvegy nem tudja kifizetni felesége temetését, és az önkormányzatnak sincs módja támogatást adni a végtisztességre, a polgármester és a testület maga ássa meg a sírgödröt. Kétszázezer forintra lett volna szükség, ha minden szolgáltatást megvásárolnak, az önerős vállalkozás jóvoltából azonban elég volt negyvenezret összeadniuk a hátrányos helyzetű település lakóinak. A hír bejárta a bulvárlapokat és a napilapok „színes” rovatait, mint ahogyan két éve november végén az az állítólagos péterhidai eset is, amikor egy nagy szegénységben élő nőt elhunyta után – a polgármester segítségével – a hozzátartozók biciklin toltak el a halottasházba; egyesek szerint azért, hogy spóroljanak a temetési költségen, mások szerint viszont a rokonok mindössze féltek a holttesttel egy fedél alatt tartózkodni a romos épületben a halottszállítók megérkezéséig.
Voltaképpen teljesen mindegy, mi igaz ezekből a hírekből. Olyan érzésről tudósítanak, amely egyre általánosabb: végtelen kiszolgáltatottságról, szegénységről, elhagyatottságról. Mintha a harmadik évezred elejének Magyarországán az Emberek a havason világa elevenedne meg, a Móricz Zsigmond és Nyírő József novelláiból, regényeiből jól ismert feneketlen mélységű nincstelenség. Ki gondolta volna tizenhét évvel ezelőtt, hogy ebbe az irányba indul el az ország, s ki tudja még, milyen életrendezte újrafogalmazásait láthatjuk a huszadik század eleji tapasztalatoknak a közeljövő beígért áremelései következtében?
S hogy hol a megoldás? Elég lesz-e a fennmaradáshoz, ha az együttérző önkormányzatok képviselői ásót és kapát ragadnak, ha önfeláldozó emberek saját elhatározásukból segíteni próbálnak a rászorulóknak, ha betegeket ápolnak, bevásárolnak, kitakarítanak ott, ahol elmarad az össztársadalmi szolidaritás, ahol végleg foszlányaira szakad a teljes biztonságot sohasem nyújtó szociális háló? Biztosan nem. De ezek az apró gesztusok minden költségvetési kiigazításnál fontosabbak lehetnek, hogy talán örökre eltemethessük a végtelen nyomorúsághoz vezető közönyt.