Egyes szakszervezeti vezetőknek nincs szerencséjük a politikához. Nincs még akkor sem, ha szervezetük tagságának elemi érdekeiről van szó. Ők akkor sem tiltakoznak, mivel a szimpla érdek-képviseleti fellépés az „ellenségnek” kedvezne, a baráti elvtársaknak ártana. Ezek a funkcik ugyanis még mindig bolsi transzmissziós szíjként érzik magukat legjobban. (A fiatalabbaknak: ez azt jelenti, hogy a pártot képviselik, amelynek révén a proletárok uralmon vannak, s így a proletárok nem lázadhatnak saját uralmuk ellen, hiszen a posztkommunista hatalom is a proletárok önuralma.)
Egyszóval és neoliberálisan modernül, a haladó szakszervezeti vezetők „függetlenek”, mint a hazai mainstreamben hazudozó média – és nem médiabeli értelmiségiek. Függetlennek lenni ma Magyarországon nagyon jó, pénz és megbecsülés, médiaszereplés és kitüntetések járnak érte. Elvégre ezek a függetlenek ismét csak értik – mint egykor a proletárdiktatúra idején – az idők szavát. Akkor az állampolgárok az államtól nem lehettek függetlenek, most pedig az ellopott közvagyon privát birtoklóinak van abszolút döntési joga. A reakció egykor is, most is csak undorító lehet egy virtigli szakszervezeti bossnak, főleg, ha egyébként a család pártos elkötelezettsége világos mint a nap (képviselőség vörös ifjúsági alapon).
A mai neoliberálissá vedlett kommunista koalíció egészségügyi döntései ugyan szintén a napnál is világosabban károsak a szakszervezeti tagság zömére nézve, de ez ellen tiltakozni, mivel ez a „mi” kormányunk, nem lehet, hirdette Varga László elvtárs, a Pedagógusok Szakszervezetének korábbi elnöke. A legrosszabb haladó, reformer kormány is jobb, mint valamiféle nemzeti érdekvédelmi politika Orbán Viktor, a patás ördög vezetésével. Elvégre az nem politika, ha a régi transzmissziós szocialista főnökök a választások előtt mindig támogatási szerződést kötnek az MSZP-s elvtársakkal. Az csak a reakciótól való függetlenség jele – az öntudatos proletár legelni is hajlandó az üres elvtársi ígéretekért. Hiszen mi is lenne a dolgozó népből, ha a jobboldal boldogítaná, s nem segélyen, nagymértékben munkanélküliként kellene élni?
A Vargák és más haladó szakszervezeti emberek egyébként függetlenként lógnak a modern Gyurcsány elvtárson, rajtuk keresztül a nép fogyasztja a jólétet – persze tudjuk, hogy nincs (mindenkinek) ingyenebéd. De bízni kell, elvtársak, már jön a jólét az igen nagy mértékben ellopott EU-s pénzeknek is köszönhetően. Az EU-s pénz végül is internacionalista (kozmopolita), s ezért nem juthat nacionalista zsebekbe. Ennek biztosítéka egy olyan haladó kormány, amely a kisebbségi magyarok ellen kampányolt 2004. december 5-én, s szemkilövő bátorsággal harcolt a proletárokat veszélyeztető gonosz ellen 2006. október 23-án. A proletárnak nincs hazája, s az elvtársak ezt nehéz helyzetben – a proletárdiktatúra formális bukása – is bebizonyították a sötét reakció képviselőinek. Lehet-e hálátlan a (még) dolgozó nép? A szakszervezetek a lenini úton járnak, elvégre Aczél Endre is megveti a sztrájkoló szakszervezeteket és vezetőiket. S a mai Aczél elvtárs is egy régi lángoszlop, akit a népnek követnie kell. De mindenki azt mondja (még a megveszekedetten jobboldali publicista Debreczeni József is), hogy az úton nem lehet megállni (örökbecsű Marosán György elvtársunk népkönyvének címe).
Igen, a nép nem tud és nem akar megállni (ahogyan a reakciós Kéthly Anna is írta egykor ellenforradalmilag: a lejtőn nem lehet megállni), igenis legyen profit az egészségügyből! Ezt nem lehet sajnálni a baráti tőkétől, amely velünk harcol a kénbűzös Orbán Viktor hatalmi törekvései ellen, akit az éles eszű Nyakó István naponként leleplez. Aki minden rossz mögött ott áll, s veszélyezteti a dolgozó népet és vezérét, Gyurcsány elvtársat. Hogyan is merészelhetnek itt most sztrájkolni és tüntetni egyesek, amikor a jó elvtársak vannak kormányon, akik éjt s nappalt eggyé tesznek azért, hogy itt egy biopolisz legyen? Méghogy rántott húst és sört akarnak hét végén, mint az elavult, bár eszmeileg teljesen helyes Kádár-korszakban! Ez osztályárulás. Inkább a dicső proletár éhhalál, hogysem véletlenül átmenetileg egy útra menjünk a jobboldallal és a nemzettel. Mi internacionalisták vagyunk – így Varga elvtárs –, a kormányunk pedig globalista. Mi értjük egymást. Ha pedig mindenkinek nem jut elég, azok várjanak. Az elvtársaknak már van elég, jut talán majd nekik is.
Mit akarnak itt egyesek, amikor Gyurcsány elvtárs vagyona egy év alatt csak kilencszázmillióval nőtt? Miért nem becsülik ezt a népért mindent feláldozó puritanizmust? Hiszen gyarapodhatna ő is milliárdokkal. S miért nem becsülik az áruló, mert sztrájkoló szakszervezetisek azt, hogy az APEH már minden tolvaj fideszest vizsgál az évente hány gatyát vett szintig? Leleplezik itt a kártékony ellenséget, s akkor tüntetnek és sztrájkolnak. Meg kell állapítani, hogy a szakszervezetek egy része a reakció uszályába került, s az orbánizmus a médiabeli elvtársak halálmegvető bátorsága ellenére betette a lábát az öntudatos proletárok közé is. Ez ellen tiltakozni kell, mivel mi, mint szakszervezetek, csak haladó politikát követhetünk, amelyet most Gyurcsány elvtárs testesít meg. Az még nem ok arra, hogy tiltakozzunk, hogy egyre rosszabb a tagság elsöprő többségének. Mi elvi alapokon állunk, s elutasítjuk a zseb politikáját. Ezért is nem érdekel minket az, hogy ki miként gyarapodik, ha egyébként haladó.
Viszont tiltakoznunk kell az ellen, ha a reakció gyarapodik, s Orbán Viktornak háza van. Hogy merészel ez az ember Budán lakni? Ez fideszes burzsoázia. Osztályöntudatos szakszervezetis tehát nem csatlakozhat politikailag félrevezetett tömegekhez. Varga elvtárs – pedig valamiféle pedagógus ember volna – nem tudja, hogy elvtárs történelemtankönyv-íróik még mindig az osztályharcos szakszervezeteket szeretik, azokat, amelyek nem hagyták egykor cserben a munkásosztályt, s még politikai-hatalmi célokért is hajlandók voltak harcolni. Persze osztályharc is csak akkor van, ha nem a „haladó erők” vannak kormányon. Bár a munkavállalók mai önuralma is lassan a demokrácia felszámolásához vezet. A hűségesen transzmissziós (szocialista) szakszervezeti vezetők persze akkor is az elitbe tartoznak majd. Hiszen állandóan szükség van hamis ígérgetőkre a szegényedő magyar világban, s e hamis hitűeknek az ellenséges politikai befolyás elleni küzdelme a kiváló megélhetés.
A szerző történész, egyetemi docens
origo.hu
Orbán Viktor is reagált a kokárdát földre dobó drag queen műsorára – videó
