Meglepődve értesült a fővárosi Polgárok Házában a közönség nagy része arról, hogy az EU-ban szinte még komolyabb véleményterror van, mint a hazai politikai vizeken. Lóránt Károly ugyanis utalt rá: aki nem hajlandó alávetni magát a „politikailag korrekt” kommunikációnak, az könnyen kiiktathatja magát saját szakmájából. Így a mozlimok bevándorlásának és az őslakosoknál jóval nagyobb szaporulatának kérdését sem illik feszegetni a neoliberális médiafősodor szerint, holott pár évtizeden belül alapvetően rajzolhatják át a demográfiai viszonyokat az öreg kontinensen. A közgazdász nem ért egyet ezzel az álszent prüdériával, hiszen nem morális, hanem profitmegfontolások állnak mögötte. Az nem rasszizmus, ha valaki a nemzeti érdekeket akarja érvényesíteni, legyen az arab, francia, magyar vagy bármely más nációbeli. Példaként említette a lengyeleket és a dánokat, akik nagyon határozottan érvényesítik a nemzetállami érdekeket, ám ezért senkinek eszébe sem jut nacionalizmussal vádolni őket. Lóránt Károly úgy véli: nekünk is pozitív modellekben kellene gondolkodnunk. Helyre kell állítanunk a család szerepét, meg kell szerveznünk a helyi közösségeket, és biztosítanunk kell a kevésbé fiatalok munkalehetőségét is. Nem utolsósorban a nemzetállam tekintélyének helyreállítása sem várathat magára. – Ha mi nem tudjuk a saját érdekeinket megvédeni – mint a lengyelek vagy a dánok –, miért várjuk, hogy presztízsünk legyen az Európai Unióban? – fogalmazódott meg a kérdés.
Baranyi Károly a praktikum oldaláról közelítette meg a demográfiai kiutat. A Nemzeti Pedagógus Műhely kidolgozott egy olyan javaslatot, amely alkalmas lehet a kedvezőtlen folyamatok megfordítására. Kiszámították, hogy a költségvetésnek csak mintegy évi kétszázmilliárd forintos terhet jelentene, ha a szülők visszakapnák az általuk felnevelt gyermek személyi jövedelemadójának huszonöt százalékát. Ez a változtatás nem jelentene kevesebbet, mint hogy a mindenkori adózó állampolgárok érdekeltté válnának minél több utód felnevelésében, hiszen később a nyugdíjuk mellett jelentős jövedelemkiegészítéshez juthatnának. Mi több, a minél magasabb fokú iskoláztatást is premizálnák ezzel, hiszen a kvalifikált munkaerőnek értékesebbnek kell lennie egy jól működő piacgazdaságban. S miben van az állam érdekeltsége? A populáció stabilizálódni fog, így az adófizető állampolgárok száma és jövedelemadója is növekszik. Nem utolsósorban az eltitkolt jövedelmek is csökkenni fognak, javul az adózási fegyelem, így az elképzelés a gazdasági növekedést is támogatja.
S hogy van-e visszajelzés az évek óta kidolgozott tervezettel kapcsolatban? A polgári kormány alatt mérlegelték az elindítást. A jelenlegi kormány alatt annyi történt, hogy az APEH kétszázezer forintos inkasszót nyújtott be a műhely terhére, holott társadalmi szervezetként nincs is gazdasági tevékenységük.
Baranyi Károly leszögezte: botrány, hogy egy katasztrófából származó szennyezés eltávolítása beszámíthat a GDP-mutatókba, de a munkaképes lakosság újratermelése, azaz a gyermeknevelés nem. Az állam viszont ma Magyarországon csak körülbelül egyharmados arányban járul hozzá a nevelési költségekhez, felnőttkorban a jövedelemnek ellenben a kétszeresét teszi zsebre.
Megkérdeztük Lóránt Károlyt, mi a véleménye a munkaerőpiac Románia felé történő megnyitásáról. Különös tekintettel arra, hogy Gyurcsány Ferenc jelentette ezt be, aki évekkel ezelőtt még főideológusa volt a huszonhárommillió román beözönlésével való szélsőjobboldali típusú fenyegetésnek. A közgazdász szerint szakmai szempontból problematikus a munkaerőpiac megnyitása, hiszen olyan kiegyensúlyozatlanok az erőviszonyok az egyes országok között, amiket nem lehet áthidalni. Nagy szenvedéseket okozhat azoknak is, akik elhagyják szülőföldjüket, és ott is komoly feszültségek keletkezhetnek, ahová mennek.
Az ügy közéleti-erkölcsi vonzatáról csak annyit mondott: egyes vezetők mindent alárendelnek a pillanatnyi politikai érdeknek. Ilyenkor már nincs államférfi, csak olyan politikus, aki a következő választásra gondol.
kormány
Vízválasztó, avagy a stréber tiszások
