A zöldgazdaság korának kapujában

A tudomány álláspontját ismerjük. A globális felmelegedés létezik, és mi vagyunk a fő okozói. Hallottuk a figyelmeztetéseket. Az azonnali cselekvés hiánya súlyos következményekkel jár. A sarkköri jég elolvadhat. A tengerszint növekedni fog. Az ismert növény- és állatfajok harmada kipusztulhat. Éhínség fenyeget világszerte, különösen Afrikában és Közép-Ázsiában.
A jó hír, hogy a kérdés körül jelentős vita alakult ki. Könnyebben és jóval kisebb ráfordítással tehetünk a klímaváltozás hatásai ellen, mint azt a legtöbben közülünk gondolnák.
Ezek a közelmúltban megosztott Nobel-békedíjat nyert tudományos panel, az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb jelentéséből kiolvasható következtetések. A dokumentum kijózanító hatású, azonban nem szabad elmennünk annak optimizmusra okot adó lényege mellett: ismételten ki kell emelni, hogy tehetünk a klímaváltozás ellen, méghozzá finanszírozható és a jólétet nem veszélyeztető módon.
A Balin ma befejeződő csúcstalálkozón összeültek a világ vezetői. Áttörést kell elérnünk: egy olyan átfogó éghajlat-változási megállapodásra van szükség, amelynek minden állam a részese lehet. Fel kell állítanunk egy jobb jövő felé vezető útitervet, valamint egy ehhez tartozó szoros menetrendet, amely mentén egyezségre juthatunk 2009-re.
Lassan rajzolódnak ki a megegyezés körvonalai. Segítségünkre lehet, ha képet alkotunk arról, milyen lesz a jövő, ha sikerrel járunk. Ha megfelelően kezeljük a helyzetet, a globális felmelegedés elleni küzdelmünk ténylegesen megnyithatja a világgazdaság környezetbarát átalakulásának szakaszát – amely ösztönzi a növekedést és fejlődést, és nem visszafogja, ahogy attól sok ország vezetője tart.
Az elmúlt században három nagy gazdasági reformnak voltunk tanúi. Először jött az ipari forradalom, aztán a technológiai forradalom, melyet mai modern globalizálódó korunk követett. Most egy újabb nagy változás küszöbén állunk: a zöldgazdaság korának kapujában.
Ennek bizonyítékát magunk körül láthatjuk, gyakran váratlan helyeken. Legutóbbi dél-amerikai látogatásom során volt alkalmam látni, hogyan vált Brazília energiaszükségletének mintegy 44 százalékát megújuló üzemanyagokból kinyerve a „zöldgazdaság” egyik legnagyobb úttörőjévé. Hozzátehetjük, a világátlag ebben a tekintetben 13 százalék, míg ugyanez az érték Európában 6,1 százalék.
Sok mindent szűrnek le abból a tényből, hogy Kína éppen arra készül, hogy átvegye az Egyesült Államoktól a világ legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátójának szerepét. Ugyanakkor kevéssé ismertek a távol-keleti ország azon erőfeszítései, amelyek révén a súlyos környezetvédelmi problémákon kívánnak úrrá lenni. Kína ebben az évben tízmilliárd dollárt invesztál megújuló energiába, alig elmaradva az első számú befektető Németország mögött. Emellett világelsővé vált a nap- és szélenergia alkalmazásában. A kelet-ázsiai vezetők legutóbbi szingapúri találkozóján a kínai miniszterelnök, Wen Jiabao ígéretet tett országa energiafogyasztásának (a GDP egységéhez viszonyított) 20 százalékos csökkentésére az elkövetkező öt évben – ami szellemében nem sokkal marad el az európai kötelezettségvállalástól, amely 2020-ig az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20 százalékos visszaszorítására vonatkozott.
Ez a jövő útja. Egyes becslések szerint a globális energiakereslet növekedése felére csökkenthető az elkövetkező 15 évben csupán azáltal, hogy olyan, ma is létező technológiákat alkalmazunk, amelyekbe befektetni tíz- vagy akár még nagyobb százalékos megtérülést is hozhat. Az új IPCC-jelentés a gyakorlati megoldások egész sorát tárja elénk, a légkondicionálókra és hűtőszekrényekre vonatkozó szigorúbb szabványok bevezetésétől a hatékonyság növeléséig az ipari termelés, az építőipar és a közlekedés területein. Becslései szerint a következő harminc évben a világ GDP-jének évi nem több mint 0,1 százalékának ráfordításával orvosolni lehetne a klímaváltozás súlyos problémáját.
Az pedig nem szükségszerű, hogy mindez visszafogja a gazdasági növekedést, éppen ellenkezőleg. A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatásai szerint az Egyesült Államokban 300 ezer új munkahely jöhetne létre, ha villamosenergia-szükségletének 20 százalékát megújuló forrásokból fedezné. Egy vezető müncheni tanácsadó cég kimutatta, hogy Németországban a következő évtized végére több ember dolgozik majd a környezettechnológiai ipar területén, mint az autóiparban. Az ENSZ környezetvédelmi programja megállapítása szerint az üvegházhatású gázok kibocsátását mellőző energiába a befektetések globális szinten 2020-ra elérik az 1,9 trillió dollárt – némi pénzalap a világipar általános átalakításához.
A világ számos részén a vállalatok már eddig is jelezték igényüket az éghajlatváltozással kapcsolatban kialakított világos közpolitika iránt, függetlenül attól, hogy az szabályozás, kibocsátási határértékek vagy hatékonysági irányelvek formájában jelentkezik. Az okok egyértelműek. Az üzleti élet csak biztos alapot szolgáltató szabályokra épülhet. Segíteni ezeket megalkotni pedig leginkább az ENSZ hatásköre.
A Balin és azon túl előttünk álló feladat, hogy irányítsuk a globális gazdaság újjáformálódását, hogy megnyissuk a kaput a „zöldgazdaság” és a „zöldfejlődés” korszaka előtt. Ami még hiányzik, az a globális keret, amelyen belül mi, a világ népei koordinálni tudjuk a klímaváltozás elleni erőfeszítéseinket.
A tudomány megtette a magáét, most a politikusokon a sor. Bali az ő vezetési képességük próbája. Mire várunk még?

A szerző az ENSZ főtitkára