Bölcsődék végnapjai

Az elmúlt két évtizedben felére csökkent a bölcsődék száma hazánkban. Szociális és gyermekjóléti szakemberek szerint ennek hátterében főként az áll, hogy a bölcsődei a legdrágább intézményes ellátás ma Magyarországon. A számtalan bezárt bölcsőde, a kiesett ellátás mértéke furcsamód mégsem okozott felháborodást, az egyre alacsonyabb születésszám-mutatók és az átalakult családszerkezet ugyanis valamelyest eltakarta a hiányt.

Bölcsődepárti vagyok – hangsúlyozta a szociális és munkaügyi miniszter alig egy hete egy a gyermekvédelmi törvény tízéves születésnapja alkalmából rendezett parlamenti napon. Lamperth Mónika emlékeztetett hazánk azon európai uniós vállalására is, ami szerint 2010-ig a bölcsődés korosztály harminc százalékának biztosítják a bölcsődei hozzáférést. – Ez ma mindössze nyolc százalék, miközben jelentős igény van erre a napközbeni ellátásra, úgyhogy van mit tenni – ismerte el a szaktárca vezetője.
A rendezvényen beszédet mondott az ENSZ gyermekjogi bizottságának magyar tagja, Herczog Mária is, aki különösen problémásnak nevezte: a hazai jogalkotási folyamatból hiányzik a születendő törvény vizsgálata, hogy az nem sérti-e a gyermekek jogait.
A gyermekvédelmi törvény, amely tartalmában a gyermekekre és családjaikra irányuló szociális védelmet, ellátásokat szabályozza, és biztosítani hivatott minden gyermek jólétét, megfelelő védelmét, egyes kormányzati intézkedések kereszttüzében sérülni látszik. (A Nagycsaládosok Országos Egyesülete többször felhívta a figyelmet arra, miként terheli a vizitdíj, a dobozdíj, a gázáremelkedés, a szociális törvény egyes módosításai közvetve gyermekek ezreit.)
Országunk régiói között elvétve találunk olyat, amelyre az lenne jellemző, hogy több a bölcsődei férőhely, mint a gyermek. Leggyakrabban éppen ennek ellenkezője az igaz. A Központi Statisztikai Hivatal szerint Közép- és Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon és az Alföldön sok gyermeket szeretnének ugyan szüleik bölcsődébe adni, az intézménybe jutáshoz azonban hosszú kígyózó sorokat kell végigvárni – eredménytelenül.
A férőhelyek száma az elmúlt hat évben semmit nem változott, miközben tízezerrel több gyermeket íratnak be bölcsődébe, mint amennyi helyet az önkormányzat hivatalosan biztosítani tud. Az ország összes intézményének egyharmada Budapesten található, a bölcsődék fennmaradó része pedig városokban. A kistelepülések többségében egyáltalán nincs bölcsődei ellátás.
Az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének megbízásából tanulmány készült az idén Gyermeknevelési szabadságok és gyerekintézmények. Mi a jó a gyerekeknek, mit szeretnének a szülők? címmel, amelyből kiderül, az alacsony jövedelmű családok és a romák egyáltalán nem veszik igénybe a bölcsődei ellátást. Minthogy a gyermek korai évei (egyes vélemények szerint 4-5 éves korig) a legmeghatározóbbak személyiségük fejlődésében, a bölcsődének kiemelt szerepe lehet egy olyan régióban, ahol például magas a munkanélküliség vagy alacsony az iskolázottság a felnőtt korú lakosság körében. A tanulmány szerzői által végzett vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a bölcsődébe járó gyerekek családjaiban átlagosan három foglalkoztatott van, míg az otthon nevelkedő 1-2 éves gyermekek családjaiban csupán 0,6 foglalkoztatott felnőtt él. Ismeretes az a tény, hogy aki egyszer kikerül a munka világából, sokkal nehezebben tér oda vissza. Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik szerint egy kisgyermek számára fontos, hogy korai éveit otthon, családi környezetben tölthesse – bár ez csak biztosított anyagi háttér mellett vagy a hozzátartozók segítségével kivitelezhető.
Így a gyermekjóléti alapellátások, közte a bölcsődei ellátás (a települési önkormányzat kötelezően ellátandó feladata) jelentősége különösen abban áll(na), hogy miközben a szülő dolgozik, megteremtve a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeket, segítséget kapjon a gyermek neveléséhez. Ez az egyszerű képlet azonban összetetté válik akkor, amikor számba vesszük a foglalkoztatottság hiányát, az egyszülős családok magas számát, a szolgáltatások elérhetetlenségét, az önkormányzatok egyre duzzadó adósságát.
A bölcsődei normatíva tíz évvel ezelőtti bevezetésével a bezárások száma ugyan megállt, azóta azonban sem új intézmények nem épültek, sem a régebben bezártak nem nyitották ki kapuikat. Az állam által biztosított szociális normatíva az önkormányzatok szociális és gyermekjóléti kiadásaiknak mindössze felét fedezi. A finanszírozásnak ezen mutatói azonban csak hozzávetőlegesek, majd négy évvel ezelőttiek, frissebb nyilvános adat ugyanis még a Szociális és Munkaügyi Minisztérium nyáron elkészített – a szociális ellátások átalakításának fő irányait magába foglaló – javaslatában sem szerepel.