Bordeaux legjobb borai egyedi településekhez köthető ültetvényekben termesztett szőlőből készülnek, de a bor maga a birtok nevét viseli. Valójában a birtokok és az egyes évjáratok ismerete adja a legtöbb információt a bor minőségéről. Ma már mondhatjuk azt is: a jó évjáratokból minden dűlőben jó borok születnek, de az egyes évjáratok legjobb borait általában a legjobb dűlők adják.
Burgundiával szemben Bordeauxban az arisztokrácia helyett itt többnyire kezdetektől fogva a pénz volt az uralkodó. Ez lehetne rossz is, de valójában a borok minőségén ez mit sem ront. Sajnos a mi esélyeinken annál inkább. Ha valaki francia borokra gondol, elsőként többnyire bordeaxu-i vörösborok jutnak az eszébe.
Holott van itt más is, sőt. Amíg az angolok meg nem jelentek a vidéken, könnyű sillerszerű borokat és sok édesbort készítettek. Bordeaux ma a tőzsdespekulánsok és keleti befektetők, szupergazdagok játszótere. Nekünk ebből a kínálatból csak nagyobb körültekintés után jut jó falat.
Köztudott, hogy a szőlő – és így a bor - minősége nagymértékben függ a tenyészidőszak és az egyes évjáratok időjárásától. Azt azonban nehéz megérteni, hogy manapság egyes termőhelyeken az időjárás évről évre drámaian változik. Bordeaux-ban is előfordul ez néha - de általában még a mai viszonyok között is szinte kiegyensúlyozott a klíma. Az Atlanti óceán hatása – bár a sokszor igen magas páratartalom megnehezíti a termelők dolgát – mégis sok esetben megvédi a szőlőt a direkt és erőteljes napbesugárzástól és így a perzselődéstől.
A felhőzöttség mértéke épp olyan lényeges információ egy-egy borvidék adottságaival kapcsolatban, mint mondjuk az éves átlagos hőmérséklet vagy csapadékmennyiség. A bordeaux-i borok nagy évjáratai általában azok, amikor az augusztus és a szeptember száraz, a vegetációs időszak meleg, és az előző tél csapadékos volt. A ma még forgalomban lévő és kóstolható évjáratok közül a legjobb a 2015 és 2016. Ezek igazán szép évjáratok voltak, a borok java pedig közel van a teljes érettséghez, azaz az érzékszerveinkkel érzékelhető csúcsukhoz.
Bordeaux városa a rómaiak uralma alatt is fontos szerepet töltött be, a középkorban pedig – Libourne-nal a Dordogne folyón – borkereskedelmi központtá vált. Az itt termelt borok közül sok – Bergerac, Cahors, Madiran - csak mostanában kezdi visszanyerni azt a hírnevet, aminek a középkorban örvendett. Többnyire a XVIII. század elején kezdték ezeket a bordeauxi-ként közismert borokat Angliába szállítani, gyakran csempészáruként Írországon, Skócián és a Csatorna-szigeteken keresztül. Akkoriban új francia claret volt az elnevezésük. Már akkor is komoly hírnévre tett szert egyik-másik birtok.
Sok szempontból Bordeaux sajnálatos módon épp úgy válságban van, mint számos más borvidék. A neves birtokok, melyek borai világhírnek örvendenek, el tudják adni termékeiket minden különösebb nehézség nélkül. Ezek a borok azonban a totális piacnak csak egy kis hányadát teszik ki, így nagyon sok eladásra váró bor marad itt is. Sok kereskedő érzi úgy, hogy a jövő a brandeké, de csak kevésnek van elegendő forrása ahhoz, hogy a világpiacon versenyre keljen a kimondottan tőkeerős Európán kívüli kereskedőkkel. Ugyan az utóbbi másfél évtizedben változott valamelyest a borstílus, problémát vet fel az is, hogy a bordeaux-i boroknak érlelésre van szükségük ahhoz, hogy legjobb formájukat megmutathassák. Sok birtok készíti ma már borait sokkal gyorsabban fogyasztható és egyértelműen gyümölcsösebb stílusban, mint húsz évvel ezelőtt, ezeknek a tételeknek mégis idő kell.
A geológia és a borminőség között szoros kapcsolat áll fenn, hiszen a szőlőültetvények elhelyezkedése, a talajok összetétele és az adott terület klímája együttesen határozzák meg a cukorképződés és az ízjegyek kialakulásának folyamatát. A terroir, vagyis egy adott szőlőültetvény földrajzi, geológiai és klimatikus viszonyainak összessége hatással van a szőlő kémiai összetételre, amely meghatározza a borkészítés során kialakuló ízjegyeket és aromákat. A talaj összetétele különösen fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, mivel a talaj ásványianyag-tartalma, pH-ja és vízháztartása is hatással van a szőlők tápanyagfelvételére és így az ízjegyek kialakulására.
A kőzetek eróziójának eredményeként keletkező agyagtalajok gazdagok lehetnek ásványi anyagokban és talajbaktériumokban, amelyek hozzájárulnak az adott terroiron termő szőlők szerkezetének és ízjegyeinek kialakulásához. A vulkanikus talajok például magasabb ásványi anyag tartalmuk miatt különleges, gyakran ásványos és fűszeres ízjegyeket adnak a boroknak. Ezenkívül a domborzat, a lejtőszögek, kitettség és az ültetvény tengerszint feletti magassága is hatással van a klímára, a hőmérsékleti és besugárzási viszonyokra, ami szintén befolyásolja a szőlők növekedését és az ízjegyek kialakulását.
