Bordeaux legjobb borai egyedi településekhez köthető ültetvényekben termesztett szőlőből készülnek, de a bor maga a birtok nevét viseli. Valójában a birtokok és az egyes évjáratok ismerete adja a legtöbb információt a bor minőségéről. Ma már mondhatjuk azt is: a jó évjáratokból minden dűlőben jó borok születnek, de az egyes évjáratok legjobb borait általában a legjobb dűlők adják.
Burgundiával szemben Bordeauxban az arisztokrácia helyett itt többnyire kezdetektől fogva a pénz volt az uralkodó. Ez lehetne rossz is, de valójában a borok minőségén ez mit sem ront. Sajnos a mi esélyeinken annál inkább. Ha valaki francia borokra gondol, elsőként többnyire bordeaxu-i vörösborok jutnak az eszébe.
Holott van itt más is, sőt. Amíg az angolok meg nem jelentek a vidéken, könnyű sillerszerű borokat és sok édesbort készítettek. Bordeaux ma a tőzsdespekulánsok és keleti befektetők, szupergazdagok játszótere. Nekünk ebből a kínálatból csak nagyobb körültekintés után jut jó falat.
Köztudott, hogy a szőlő – és így a bor - minősége nagymértékben függ a tenyészidőszak és az egyes évjáratok időjárásától. Azt azonban nehéz megérteni, hogy manapság egyes termőhelyeken az időjárás évről évre drámaian változik. Bordeaux-ban is előfordul ez néha - de általában még a mai viszonyok között is szinte kiegyensúlyozott a klíma. Az Atlanti óceán hatása – bár a sokszor igen magas páratartalom megnehezíti a termelők dolgát – mégis sok esetben megvédi a szőlőt a direkt és erőteljes napbesugárzástól és így a perzselődéstől.
A felhőzöttség mértéke épp olyan lényeges információ egy-egy borvidék adottságaival kapcsolatban, mint mondjuk az éves átlagos hőmérséklet vagy csapadékmennyiség. A bordeaux-i borok nagy évjáratai általában azok, amikor az augusztus és a szeptember száraz, a vegetációs időszak meleg, és az előző tél csapadékos volt. A ma még forgalomban lévő és kóstolható évjáratok közül a legjobb a 2015 és 2016. Ezek igazán szép évjáratok voltak, a borok java pedig közel van a teljes érettséghez, azaz az érzékszerveinkkel érzékelhető csúcsukhoz.
Bordeaux városa a rómaiak uralma alatt is fontos szerepet töltött be, a középkorban pedig – Libourne-nal a Dordogne folyón – borkereskedelmi központtá vált. Az itt termelt borok közül sok – Bergerac, Cahors, Madiran - csak mostanában kezdi visszanyerni azt a hírnevet, aminek a középkorban örvendett. Többnyire a XVIII. század elején kezdték ezeket a bordeauxi-ként közismert borokat Angliába szállítani, gyakran csempészáruként Írországon, Skócián és a Csatorna-szigeteken keresztül. Akkoriban új francia claret volt az elnevezésük. Már akkor is komoly hírnévre tett szert egyik-másik birtok.
Sok szempontból Bordeaux sajnálatos módon épp úgy válságban van, mint számos más borvidék. A neves birtokok, melyek borai világhírnek örvendenek, el tudják adni termékeiket minden különösebb nehézség nélkül. Ezek a borok azonban a totális piacnak csak egy kis hányadát teszik ki, így nagyon sok eladásra váró bor marad itt is. Sok kereskedő érzi úgy, hogy a jövő a brandeké, de csak kevésnek van elegendő forrása ahhoz, hogy a világpiacon versenyre keljen a kimondottan tőkeerős Európán kívüli kereskedőkkel. Ugyan az utóbbi másfél évtizedben változott valamelyest a borstílus, problémát vet fel az is, hogy a bordeaux-i boroknak érlelésre van szükségük ahhoz, hogy legjobb formájukat megmutathassák. Sok birtok készíti ma már borait sokkal gyorsabban fogyasztható és egyértelműen gyümölcsösebb stílusban, mint húsz évvel ezelőtt, ezeknek a tételeknek mégis idő kell.
A geológia és a borminőség között szoros kapcsolat áll fenn, hiszen a szőlőültetvények elhelyezkedése, a talajok összetétele és az adott terület klímája együttesen határozzák meg a cukorképződés és az ízjegyek kialakulásának folyamatát. A terroir, vagyis egy adott szőlőültetvény földrajzi, geológiai és klimatikus viszonyainak összessége hatással van a szőlő kémiai összetételre, amely meghatározza a borkészítés során kialakuló ízjegyeket és aromákat. A talaj összetétele különösen fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, mivel a talaj ásványianyag-tartalma, pH-ja és vízháztartása is hatással van a szőlők tápanyagfelvételére és így az ízjegyek kialakulására.
A kőzetek eróziójának eredményeként keletkező agyagtalajok gazdagok lehetnek ásványi anyagokban és talajbaktériumokban, amelyek hozzájárulnak az adott terroiron termő szőlők szerkezetének és ízjegyeinek kialakulásához. A vulkanikus talajok például magasabb ásványi anyag tartalmuk miatt különleges, gyakran ásványos és fűszeres ízjegyeket adnak a boroknak. Ezenkívül a domborzat, a lejtőszögek, kitettség és az ültetvény tengerszint feletti magassága is hatással van a klímára, a hőmérsékleti és besugárzási viszonyokra, ami szintén befolyásolja a szőlők növekedését és az ízjegyek kialakulását.
Mindez azért került most itt elő, mert sokan hajlamosak Bordeauxt egy lapos, unalmas borvidéknek tekinteni, ahol a terroir változatainak nincs is igazán szerepe. Ez óriási tévedés. Kétségtelen, hogy fekvéséből adódóan – két hatalmassá növekedő folyó, azok tölcsértorkolata és maga az Atlanti óceán többször elöntötte, csiszolta, súrolta, alakította a területet, mégis hagyott maga után komoly mennyiségű feldolgozni valót.
Valójában a borvidék legjava egy hatalmas agyagteknőben fekszik, ahol nagy mennyiségű ásványianyag tartalom mellett a szinte folyamatos vízpótlás és garantált. Mi más is kellhet manapság a szőlőnek?
Az évek során a birtokok mérete az újabb ültetvények vásárlásából vagy eladásából következően változott. Sokan ezt is felróják a bordeauxi borok termelőinek. Például az igen híres pomeroli Chateau Pétrus 1969 óta kétszeresére növekedett. A sajátos eredetvédelmi kategóriák és minőségi besorolások ezek figyelembevételével alakulnak, de a lényeg valójában nem változik. Így egy chateau neve inkább márka, mint speciális termőhely megjelölés.
Bordeaux ültetvényeiben több mint 3000 önálló chateau elnevezést tartanak számon, bár ezek közül csak nagyon kevés jelenik meg évről-évre a címkéken. Sok ültetvénynek a termését a bordeaux-i kereskedők saját címkéjük alatt házasítják és hozzák forgalomba.
Kétség nem férhet hozzá, hogy az itt termett csúcs minőségű borokat a világ legismertebb borai között tartják számon, s nem kevés közülük elképesztő összegekért cserél gazdát, legyen az vörös- vagy édes fehérbor. Újabban a száraz fehérborok között is találunk zseniális tételeket, nem ritkán 500-600- eurós palack árral.
Sikerült a napokban megtérni egy remekül sikerült bordeaux-i túráról, ahol nagyon sok szempontból magam is rengeteget tanultam. Talán az átlag hazai borfogyasztóhoz képest többször jártam a borvidéken és rendszeresen kóstolom az un. nagy borokat is, a mostani túra mégis hozott számos újdonságot. Ezekről próbálok majd további alkalmakkal hírt adni. Addig is egy kis előleg, két szépséges borról:
Pagodes de Cos Saint-Estéphe 2015 13%
A Château Cos d'Estournel első borának illusztris kisöccse ez a bor. Számunkra azért különösen kedves ez a birtok, mert a tulajdonosa ugyan az a Michel Reybier francia üzletember, akihez ma már a Tokaj Hétszőlőnek is tartozik. A borokért már huszonöt éve ugyanaz a Dominique Arangoits felel, aki annak idején szakmai pályafutását szintén Tokajban kezdte, a Disznókőnél dolgozott 1999-ig.
A Pagodes de Cos a birtok másodbora, fiatal szőlők termése. A szőlő fiatalságának köszönhetően igen lendületes a bor, ennek ellenére erőteljes és telt is. Gyönyörű rubin színű, intenzív, élénk illatú feketeribizli, piros gyümölcs és rózsa jegyeivel. Ízben a bor intenzív, friss, tapintása selymes, finom tanninokkal. Amikor legutóbb kóstoltam, még kicsit fiatalnak tűnt, mostanra úgy érzem tökéletes érettségben van.
Chateau Branaire-Ducru Saint-Julien 2015
A 2015-ös Branaire-Ducru közepesen mély rubin színű bor, most is fiatalos. Intenzív földes illatú, vörös és fekete ribizli mellett határozott bordeaux-i jegyek érezhetők benne. Cédrus, grafit, tinta.
A közepes testű bor kimondottan élénk, szépsavú és még most is csupa gyümölcs. Teljesen betölti a szájüreget mégsem nehézkes. Szinte buja gyümölcsösséget érzünk benne és igen hosszú lecsengést.
