„Minek legyünk mi tovább is ide-odatolt figurák a nyugati hatalmak sakktábláján? Minek törekednénk egymás gyengítésére, mikor mindnyájunk közös veszedelme a nagyhatalmak s különösen Németország és Oroszország imperializmusában van? Nem jobb volna, ha mi keleteurópai népek összefognánk sorsunk önálló intézésére, úgyhogy mindnyájunk ereje biztosítéka legyen mindnyájunk független egyéni fejlődésének, szabad történelmi termésének?”
Ezt a kérdések formájában megfogalmazott stratégiai javaslatot pont kilencven éve vetette papírra Szabó Dezső.
A két világháború közötti magyar népi mozgalomra (Ady mellett) a legnagyobb hatást gyakorló próféta-író a múlt, a közös sors és rokon lelki alkat, a megoldandó problémák és a közös veszélyek miatt hirdette meg kereken hatszáz évvel az 1335-ös híres visegrádi magyar–cseh–lengyel királytalálkozó után a kelet-európai kis nemzetek egységének és együttműködésének történelmi gondolatát.
Amit azonban nem sikerült (sikerülhetett) megcsinálni 1935-ben és után sem a nemzetiszocialista Németország és a bolsevista Oroszország közé szorult, majd 1945 után évtizedekre szovjet gyarmattá vált Kelet-Közép-Európában, azt 1991-ben – ismét magyar kezdeményezésre – sikerült felújítani és az új európai és globális rendszer körülményei között továbbfejleszteni.
Az Antall József által felélesztett visegrádi együttműködést Orbán Viktor 2010-től folytatja és mélyíti, szövetségben a lengyel, a cseh és a szlovák kormányokkal.
Nyolc éve, amikor Magyarország átvette Lengyelországtól a visegrádi négyek soros elnökségét, a magyar miniszterelnök Varsóban kijelentette:
A magyarok szerelmesek a közép-európai gondolatba.
Miért? Mert mindig is úgy gondoltuk, hogy Közép-Európa az a térség, ahol leginkább megértenek bennünket, és itt vannak Európának azok a rejtett kulturális és gazdasági tartalékai, amelyek ha egyszer megmozdulnak, akkor nagyot fog nézni majd Európa – húzta alá Orbán Viktor. Akkor azt kérte miniszterelnök-társaitól, hogy a gazdasági együttműködés bátorítása, a diplomáciai kapcsolatok építése, a négy ország tekintélyének növelése közben fordítsanak különös figyelmet a kultúrára és a fiatal nemzedékre: hozzanak létre ösztöndíjakat, szervezzenek gyakornoki programokat.
Tegyük lehetővé a fiatal nemzedék számára is, hogy átélhesse azt, amit mi közép-európaiságnak nevezünk
– szorgalmazta.