Nyolcmillió forint egy migráns ára

Brüsszel rákapcsolt: kötelező betelepítést és újabb pénzbüntetéseket akar ránk kényszeríteni.

migráció büntetés Európai Unió Bírósága 2025. 11. 19. 6:02

A minap az Európai Bizottság közzétette az első európai éves menekültügyi és migrációs jelentést, amellyel elindította az éves migrációkezelési ciklust. A dokumentum előrejelzést ad a következő év migrációs tendenciáiról, és meghatározza, mely tagállamokat tekintik migrációs nyomás alatt állónak vagy jelentős migrációs helyzettel szembesülőnek. Sokatmondó, hogy Magyarországot – amely az unióban a leghatékonyabban védi a külső határokat – egyetlen szóval sem említik a jelentésben. Ehelyett a bizottság világossá teszi, mi Brüsszel valódi célja: nem megállítani az illegális migrációt, hanem megszervezni a migránsok betelepítését – akár a tagállamok akarata ellenére is.

A friss jelentés egyértelművé teszi, hogy a jövőben kötelező lesz a migránsok betelepítése, és azoknak az országoknak, amelyek ezt elutasítják, húszezer eurós – vagyis mintegy nyolcmillió forintos – pénzbüntetést kell fizetniük minden egyes be nem fogadott migráns után. Emellett minden tagállamnak kötelezően hozzá kell járulnia más országok migrációs költségeihez is.

Az Európai Bizottság értékelése szerint jelenleg négy tagállam – Görögország, Ciprus, Olaszország és Spanyolország – áll migrációs nyomás alatt, a többi országnak pedig kötelessége lesz ezeket „megmenteni” szolidaritási felajánlásokkal. Magyarán: Brüsszel nem azt várja el, hogy a tagállamok hatékonyabban védjék meg határaikat vagy hajtsák végre a kiutasításokat, hanem azt, hogy osszák szét egymás között a migránsokat.

A tagállamoknak pedig, ha ezt nem teszik meg, súlyos pénzeket kell fizetniük: húszezer eurót – azaz közel nyolcmillió forintot – minden egyes migráns után, akit nem telepítenek be.

A tagállamok ennyire nyílt zsarolása már jóval túlmutat a jogállamisági kereteken. Az Európai Bizottság ezzel a diktátumpolitizálással akarja legitimálni önmagát mint önálló politikai aktort.

Ez a fajta mentalitás érhető tetten a migrációs paktum áterőltetésében, amely nem értelmezhető másképp, mint a migrációs nyomásgyakorlás újabb szintlépésének. Közben pedig semmibe veszik hazánk eddigi erőfeszítéseit, sőt szitokszavakkal illetik, mert a magyar kormány már tíz éve következetesen védi az ország schengeni határát az illegális migránsok tömegeivel szemben. Míg Magyarország saját forrásból védi a kontinens biztonságát, az Európai Unió Bírósága, helytelenítve a magyar gyakorlatot, példátlan bírsággal sújtotta hazánkat: 200 millió eurót, plusz napi egymillió eurós bírságot kell megfizetnünk csak azért, mert megvédjük Európát. Ezért az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma felülvizsgálatot kér a bizottságtól, és igényelni fogja a határvédelem költségeinek megtérítését. Levelet küldünk az illetékes biztosnak, és személyes egyeztetést is kezdeményezünk.

A bizottsági jelentés optimista megállapításai között szerepel, hogy a vizsgált időszakban, 2024 júliusa és 2025 júniusa között a migrációs helyzet folyamatosan javult. A brüsszeli ideák világával szemben a jelenkor migrációs valósága azonban ellentétes képet mutat. Miközben Brüsszel továbbra is kvótákról, újraelosztásról, „szolidaritási alapokról” beszél, nem képes megállítani az illegális bevándorlást. Optimizmusról szó sem eshet ott, ahol a kiutasításoknak mindössze 24 százalékát hajtják végre. A bizottság öndicsérő szavaival azoknak az az emlékét becsteleníti meg, akik illegális migránsok által egyre gyakrabban elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozataivá válnak.

Tavaly decemberben a magdeburgi karácsonyi vásáron egy muszlim hátterű szaúdi bevándorló öt ember életét oltotta ki, köztük egy gyermekét, és több mint kétszáz embert megsebesített. Egy másik német város, Solingen is gyászba borult, amikor egy szíriai férfi, az Iszlám Állam terrorszervezet egyik tagja a városi fesztiválon megölt három embert, nyolc másikat pedig súlyosan megsebesített. Idén februárban Franciaországból érkezett a hír, hogy Mulhouse-ban késes támadás történt, amelyben egy 69 éves portugál állampolgár meghalt, többen megsérültek, köztük három rendőr is. Az elkövető egy Algériából érkezett migráns volt. 2025 augusztusa ugyanilyen rettenetes volt. Berlin főpályaudvarán egy illegális migráns késsel támadt járókelőre. Drezdában egy fiatal amerikait szúrtak le, mert védelmére kelt egy nőnek; az egyik támadó szír migráns volt. Ugyanezen az estén Berlinben afgán csoportok csaptak össze késsel, hat sebesültet hagyva maguk után. Magdeburgban egy szíriai férfi halálra késelt egy nőt a város központjában. Ez tehát a folyamatosan javuló migrációs helyzet Brüsszel szerint.

Ursula von der Leyen a jelentéssel egyértelműen megüzente: az illegális migránsok jogai előbbre valók, mint az európai polgárok biztonsághoz való joga. Ő továbbra sem megállítani akarja az illegális migrációt, hanem a migránsok betelepítését megszervezni.

A migrációs paktum rendelkezéseiről ugyanis még a legnagyobb jóindulattal sem mondható el, hogy képesek lennének hatékony megoldást nyújtani a tarthatatlan helyzetre. A bizottság elnökéhez csatlakozott Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke, Magyar Péter gazdája is, aki az Európai Parlamentben ismét nyilvánvalóvá tette, hogy „igen a menekültügyre”.

2015 óta több mint kilencmillió illegális bevándorló érkezett Európába. Ők lettek az új szomszédok, a városok közterein összeverődve tengődő, idegen tömegek, soraikban a szélsőséges terrorszervezetek beépült embereivel. Magyarországon ez az utcakép még idegen, és amíg nemzeti kormánya van hazánknak, senkinek nem kell félnie a köztereken. Magyarországon megvolt a józan ész és a kellő bátorság annak felismerésére és kimondására, hogy az illegális migráció valójában nem más, mint a globalista elitek által felülről a tagállamokra kényszerített teljes lakosságcsere, eltűnő nemzeti és vallási hagyományok és növekvő bűnözés. A magyar kormány képes volt nemet mondani arra, hogy az ország migránsok gyűjtőhelyévé, illetve főútjává váljon nyugat felé. Tíz éve, a röszkei ostromnál nyilvánvalóvá vált, hogy az ottani erőszakhullám és vandalizmus soha többet nem ismétlődhet meg. Továbbra sem fogjuk engedni, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak.

A rombolás ellen kizárólag összefogással, a tagállami szuverenitás melletti kiállással, a nemzetállamok megerősítésével és a magyar modell általánossá tételével lehet hatékonyan felvenni a harcot. A magyar modell egyértelmű: a külső határokat meg kell védeni.

A kérelmeket az EU területén kívül kell elbírálni. A kiutasításokat végre kell hajtani. Az embercsempész-hálózatokat fel kell számolni, a segítséget pedig oda kell vinni, ahol a baj keletkezik. Ez a modell Magyarországon már bizonyított, és azóta is élvezi az állampolgárok támogatását. Az európai migrációs válság idején a kormány a magyar emberek akaratát hajtotta végre, hiszen több népszavazáson is az a döntés született, hogy ne érkezzenek bevándorlók Magyarországra.

Ha viszont Brüsszel bábkormánya kerülne hatalomra, a brüsszeli megrendeléseket ellenkezés nélkül végrehajtanák. A Tisza-szigetekben a Soros-egyetem migrációs szakértője érzékenyíti a brüsszeli bevándorláspárti politikára az embereket. A Tisza brüsszeli gazdája, Manfred Weber pedig paktumot kötött a balliberálisokkal a migrációs politikában is.

Magyar Péter mondhat bármit, csak egy bábkormány lennének, amely ugyanazt csinálná, mint minden brüsszeli bábkormány: betelepítenék a migránsokat.

A Tisza Párt EP-képviselője már „Fogadjunk be mindenkit!” jelszóval beszélt erről. Nekik a határkerítés megnyitása nem lenne több egy utasítás végrehajtásánál, mint ahogyan a háborúba való belesodródás, az adóemelés vagy a nyugdíjak megadóztatása sem képezi számukra morális megfontolás tárgyát. A szuverén, magyar államrendszer brüsszeli parancsokat végrehajtó intézménnyé silányulna, ismét idegen hatalom rendelkezne az ország sorsa felett.

Magyarország a neoliberális brüsszeli aspirációkkal szemben továbbra is a béke és biztonság oldalán áll, a magyar emberek nem fogják megfizetni Brüsszel elhibázott politikájának az árát. Eddig sem engedtünk és ezután sem fogunk engedni a zsarolásnak, a kettős mércének és annak, hogy mások döntsék el helyettünk, kivel akarunk együtt élni a saját hazánkban.

A szerző az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára