A tengerentúli delegáció felhasználta az alkalmat arra is, hogy a hidegháborút lezáró európai fegyverkorlátozási szerződésre (CFE) egyoldalúan meghirdetett orosz moratórium miatt nemtetszését fejezze ki a Moszkvából érkezett diplomatáknak.
John C. Rood, a fegyverzet-ellenőrzésért és nemzetközi biztonságért felelős amerikai külügyi államtitkár a tárgyalást követően újságírói kérdésre válaszolva nem értett egyet azzal, hogy az amerikai tervek megvalósulásával a térségben egyfajta ütközőzóna alakulna ki.
*
Lapunk kérdésére, hogy miért a magyar fővárost választották a tárgyalás helyszínéül, úgy felelt, hogy „kényelmi” szempontok vezették őket: az amerikaiak európai körútjába illett a NATO-szövetséges Magyarország, de az orosz delegációvezetőnek, Szergej Kiszljak külügyminiszter-helyettesnek is megfelelt az elképzelés. Arra a felvetésre, hogy a rakétatechnológia terén legtapasztaltabb két ország miért nem ért egyet a rakétavédelmi rendszer képességeit illetően, John C. Rood úgy felelt, hogy ők mindvégig jóhiszeműen jártak el Oroszország tájékoztatása tekintetében. Újfent leszögezte, hogy a rendszer telepítése nem Oroszország ellen irányul, és nem is képes az orosz ballisztikus rakéták semlegesítésére. Hozzátette, hogy szerteágazó politikai, gazdasági erőfeszítéseik ellenére növekszik a rakétafenyegetettség, egyre több és egyre kifinomultabb rakéta van olyan megbízhatatlan országok kezén, mint Észak-Korea vagy Irán.
Az orosz–amerikai tárgyalásoknak a budapesti orosz nagykövetség adott otthont, információink szerint azért, mert ott volt megfelelő méretű és lehallgatásbiztos helyiség. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a két fél kicserélte a rakétafenyegetettséggel kapcsolatos hírszerzői értesüléseit. A tárgyalássorozat ötödik, budapesti állomásán ezek megvitatása játszotta a legfőbb szerepet, s ha lehet előrelépésről beszélni, akkor az a felek kezdetben jelentősen eltérő értékelésének lépésről lépésére fokozódó, kölcsönös megértése.
A delegációk röviden megvitatták az iráni nukleáris fegyverprogram 2003-as leállítását feltételező, a múlt héten nyilvánosságra hozott amerikai hírszerzői becslést (NIE) is. Rood ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a NIE, bár fontos dokumentum, nem a ballisztikus rakétákról szólt, melyek hordozhatnak hagyományos vagy vegyi fegyvert is. Márpedig az iráni védelmi miniszter épp a közelmúltban jelentette be két közép-hatótávolságú rakétatípus kifejlesztését.
Az amerikai delegációvezető szólt a rendszer csehországi és lengyelországi telepítésével kapcsolatos tárgyalások állásáról is. Eszerint Prágával rendben zajlanak, míg Varsóval – az új lengyel kormány felállását követően – hamarosan folytatják a megbeszéléseket. Az amerikai kongresszus az elnök által a tervek megvalósítására javasolt 310 millió dollár jelentős részét megszavazta, igaz, azzal a feltétellel, hogy a munka addig nem kezdődhet meg, amíg a két kormánnyal nem születik megállapodás.
Jogos aggályok. A nagy geopolitikai sakkjátszma egy epizódjaként értékeli Moszkva és Washington vitáját az amerikai rakétavédelmi rendszer elemeinek közép-európai telepítéséről Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutató Intézet igazgatója, megjegyezve, hogy mindkét oldal érvelésében komoly a politika szerepe. A szakértő természetesnek nevezte az orosz aggodalmakat, mondván, hasonló esetben más nagyhatalom sem tenne másképp. Magyar és amerikai tanulmányok is felhívták már a figyelmet arra, hogy a telepítés sérti Oroszország biztonságát. Mint Tálas fogalmaz, az Egyesült Államok olyan területre lépett, amely Oroszország számára gondot jelent. Moszkva két dolog miatt aggódik, teszi hozzá. Egyrészt azért, mert a NATO, ezen belül is főként az Egyesült Államok, megszegi 1997 decemberében tett ígéreteit, miszerint nem telepít stratégiai jellegű fegyvereket az új tagállamok területére, másrészt a lengyelországi silókba szánt rakéták atomtöltettel is felszerelhetők. Politikai jellegű problémát jelent, hogy a feltörekvő Oroszország úgy érzi, a telepítés biztonsági érdekeinek figyelmen kívül hagyása újabb lépés sarokba szorítása felé. Másrészt az is igaz, jegyzi meg, hogy tíz rakétával Washington aligha okozhat komoly kárt Oroszországnak.
Tálas Péter úgy véli, a befektetett pénzhez (csak az európai telepítés költségeit 4 milliárd dollárra tervezik) képest a rakétavédelmi rendszer hozadéka nem túl sok. Európa sem áll ki egységesen mellette, hiszen sokakban joggal merülhet fel a kérdés, miért is kellene őket megvédeni Irántól, amely legfeljebb Izraelt és az Egyesült Államokat fenyegeti, s őket is inkább csak verbálisan. Mint megjegyzi, idén lelassult a rendszer tervezése, hiszen azt immár Amerikán belül is egyre komolyabban bírálják, legutóbb pedig a CIA jelentése alaposan meggyengítette az Irán veszélyességét hangoztató érveket. Mindez kompromisszumokra késztetheti Washingtont. Mint a szakértő megjegyzi, Oroszországot megnyugtatná, ha a rendszer valamiképpen kapcsolódna a NATO-hoz, hiszen így arra Moszkvának is lenne rálátása.
Az EU országainak érdeke jelen esetben az, hogy emiatt az orosz– amerikai viszony ne romoljon tovább, hiszen ennek hatásai, Moszkva válaszlépései elsősorban a kontinenst, azon belül alapvetően régiónkat érintik. Így Magyarország érdeke is az lehet, hogy amennyiben a telepítésre sor kerül, az a legkisebb feszültséget okozza Európán belül, szögezi le Tálas. (S. G.)
origo.hu
Még a középiskolát sem fejezte be Azahriah
