(Párizs)
Zsiga Gyula tréner a szerdai edzésen székre állva lőtte a heteseket Pálingernek, hogy Poljenova magasságából érkezzen a labda, az első két orosz gólt mégis a kétméteres óriás dobta büntetőből. Csapatunk nyolcszor egyenlített, majd
9-8-nál először vette át a vezetést, és mivel átlövésből, szélről, beállóból, indulásból egyaránt ontotta a gólokat, a 22. percre elhúzott 17-11-re. A vb eddigi legszínesebb és leghatásosabb támadójátékát láthattuk, és e megállapítás nemcsak a mieinkre, hanem az egész mezőnyre igaz. Jevgenyij Trefilov őrjöngött, háromszor cserélt oda-vissza kapust, harmadszor úgy, hogy Szidorováról letépte a melegítőfelsőjét. Ha magyar kollégája ilyet tenne, a fél keret lemondaná a válogatottságot, Trefilovot ellenben állítólag azért szeretik, mert ő az első orosz kapitány, aki nem üti meg a játékosait.
Ám sokadszor tapasztalhattuk, hogy a terror, illetve a félelem is megfelelő ösztönző, mert Szidorova kétségbeesésében belekapott két labdába, a vb-címvédő őrült rohanásba kezdett, és a 26. percre
18-17-re fordított. Bő négy perc alatt 7-0, számunkra 0-7. Ez is rekord, ilyen szinten talán világrekord. De válogatottunknak tényleg tilos megnyugodnia, hiszen a hajrára ismét összekapta magát, és kettős emberfórjának is köszönhetően 22-20-as előnnyel vonult szünetre. Pontosabban Kovacsicz csak sántikált, mert megsérült, pedig addig hatból öt helyzetét értékesítette.
Mivel a túloldalon nemcsak Bliznova hiányzott, hanem a jobbszélen is Turey kapott lehetőséget, az oroszok általában balkezes nélkül álltak fel, és Pálinger e féloldalasságot remek védésekkel nyomatékosította. Csakhogy a mieink is belepüföltek két átlövést a blokkba, 27-23-ról 28-29-re rontottak, ez tehát egy újabb 1-6-os szakasz. Ám ha nekilódultak Görbiczék, annyira uralták a meccset, hogy a hajrát már megint 34-31-es vezetéssel kezdték, azaz a második üresjárat is belefért. A harmadik viszont már nem. Egy újabb 0-5-tel 34-36-ra fordítottak az oroszok, Balogh szépítése és Pálinger védése után egy akció és fél perc maradt a túléléshez. A Bercy sportpalota egyre gyarapodó közönsége tombolt, francia közönség magyar csapatot így még nem éltetett. A korábban elbukott végjátékok emléke is hathatott, mindenesetre majd mindenki menekült az utolsó, döntő lövés elől, az egész vb-n önmagát kereső Mehlmannra hárítva a felelősséget. Ő tüzelt is, de középre, Szidorova védett, az egyre vékonyodó szalmaszál pedig időn túli szabaddobás képében szakadt szét.
A januári, németországi férfi-vb után tegnap a nőin is Oroszország lett a végzetünk, megint minden egyetlen gólon múlott. A 36-35-re győztes vb-címvédőt kifütyülték, a vesztest ünnepelték, Trefilov mester is csak Pálingert és Görbiczet méltatta, bár a nevüket érdekes módon nem tudta. Németh András első felindultságában nem elemezte túl a mérkőzést: ,,Elégedett vagyok a csapatommal, közel járt tudása maximumához. A győzelemhez az a hét-nyolc percnyi kihagyás hiányzott.” A számok ezt tökéletesen alátámasztják, hisz a 0-7-et, az 1-6-ot és a 0-5-öt összeadva e három periódusra 1-18-as részeredményt kapunk. A fennmaradó időben hiába brillírozott válogatottunk, ezzel nem először vívta ki a legszimpatikusabb áldozat minősítést. Ám ennek az áldozatnak szombatra fel kell támadnia, és az 5–8. helyért játszania a francia–román derbi kiesőjével, a házigazdákkal. A kézilabda-vb ugyanis nem színdarab; a drámai véget itt követi a folytatás.
Negyeddöntő: Németország– Angola 36-33, Oroszország–Magyarország 36-35, Norvégia–Koreai Köztársaság 35-24, Románia– Franciaország 34-31. Az elődön-
tőben: Németország–Norvégia, Oroszország–Románia.
origo.hu
Még a középiskolát sem fejezte be Azahriah
