Éles verseny Zágrábért

Fej fej melletti versenyben dől el, hogy a két nagy párt, a kereszténydemokrata Horvát Demokratikus Unió (HDZ) és az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SDP) közül melyiké lesz a kormányalakítás joga a vasárnapi horvátországi választások után. A személyeskedő hangvételű kiszólások mögött elhalványul a két nagy rivális nagyrészt összecsengő programja.

Bár három hónapja szinte mindenki biztos volt az ellenzéki fordulatban, ma erre már senki nem vesz mérget – mondja Igor Alborghetti, a Globus hetilap főszerkesztője. Aligha vitatható kormányérdem ugyanis, hogy Horvátországot beválasztották az ENSZ BT tíz nem állandó tagja közé. Az EU-csatlakozás küszöbén várakoztatott horvát kormány ugyanaznap még egy előrelátó manőverrel megelőzte az unió felől érkező lehetséges kritikákat, amikor Ivo Sanader miniszterelnök Brüsszelben megígérte, ha a HDZ kerül hatalomra november 25-én, jövő évtől mégsem léptetnek életbe halászati tilalmat a horvát felségvizeken. A moratóriumot Olaszország és Szlovénia többször is bírálta.
A HDZ fő riválisa eközben a baloldali horvát sajtó szerint titokban azon fáradozik, nehogy kormányzati pozícióba katapultálják a választások. Bár az SDP váltig tagadja, a párt szívesebben vészelne át még egy ciklust ellenzékiségben, hogy erőt gyűjtsön meghatározó alakja, Ivica Racan volt miniszterelnök fél évvel ezelőtti halála után – véli Szandzsa Simics, a Vecernji List lap egyik szerkesztője. A Racant pártelnöki tisztségben követő Zoran Milanovicsnak ennyi időre még szüksége lehet, hogy megszilárdítsa tekintélyét a kommunista utódpárt kádergarnitúrája előtt. Erről árulkodik az a felelősség elhárításán kívül mással nemigen magyarázható döntés, hogy a fiatal, népszerű Milanovics a párt gazdasági programját jegyző független Ljubo Jurcsicsot jelölte kormányfőnek. Nem meglepő, hogy Sanader gyávának titulálta az ellenzéki pártvezért. Milanovics sem kímélte ellenfelét, és azzal vágott vissza, hogy a miniszterelnökéhez mérhető vagyont csak kokainkereskedelemből harácsolhat össze valaki.
A személyeskedő hangvétel azonban csak leplezi a két nagy párt nagyrészt összecsengő programját. Az EU által a csatlakozási tárgyalásokon követelt gazdaságliberalizációtól mindkét nagy párt prüszköl. A háborús bűnösök felelősségre vonását illetően is egyetértenek, ami persze nem tartja vissza őket attól, hogy vállvetve pengessenek nacionalista húrokat, ha Hágában kedvezőtlen döntés születik valamelyik horvát gyanúsított ügyében.
Jelenleg az SDP 31,5 a HDZ pedig 30 százalék körüli támogatottsággal bír, ám a kereszténydemokratákkal háromszor annyian szimpatizálnak, mint vetélytársával, ellenzéki félelmek szerint Sanader édesapjának múlt heti halála miatt.
A nagyrészt egyirányú belpolitika miatt néhány szakértő a nagykoalíciót sem zárná ki. Bár ez nem valószínű, Zágrábban a valódi választóvíz Bosznia-Hercegovina kérdése. Az emiatt homlokegyenest ütköző nézetekre példa, hogy az SDP kormányzati szerepben megvonná a Bosznia-Hercegovinában élő, kettős állampolgárságú horvátok anyaországi választási jogát. E kétszázezer választó kegyéért a HDZ kategorikusan elutasítja vetélytársa is öngyilkossággal felérő szándékát.