(Dijon)
A dijoni Notre-Dame oldalába valósággal belesimul egy picinyke, kőből faragott bagoly. Az avatatlan járókelő el is halad mellette anélkül, hogy észrevenné, a többség azonban éppen ezt az arasznyi figurát keresi, mert a néphit szerint aki megsimogatja, annak teljesül egy kívánsága. Belvárosi sétájuk során a magyar lányok is adtak egy plusz esélyt maguknak; nem tudni, ki fohászkodott szőke hercegért fehér lovon, ki pedig csoportelsőségért a középdöntőben, de utóbbi feladatot könnyelműség volt teljes egészében rábízni a bagolyra.
Inkább meg kellett volna verni Koreát, amely ellen Németh András ugyanazt az alaptaktikát jelölte ki, mint az elmúlt majd két évtizedben talán minden európai szövetségi kapitány: az akciókat kötelező lövéssel befejezni, hogy a vetélytárs ne élhessen kedvenc fegyverével, a lerohanással. Az ázsiaiak vasárnap, a spanyoloktól elszenvedett vereség alkalmával olykor már a végelgyengülés jeleit mutatták, bár számoltunk vele, hogy a hétfői szünnapon összeszedik magukat.
Meg is tették, de ötödik sebességbe már nem tudtak felkapcsolni. A mieink viszont nem tartották be a kapitányi intelmeket, sok labdát veszítettek, és az első félidő közepére 8-6-os, szünetre 12-9-es hátrányba kerültek. Tóth Tímea ott folytatta, ahol a románok ellen vasárnap abbahagyta, ám három pazar gólja után több bakit vétett, Németh András ezek egyike után így figyelmeztette: „Ha nem tudod megfogni a labdát, nem fogsz játszani.” Ilyen alapon sajnos szinte mindenkit le kellett volna hívnia, Mehlmannal szemben tizenkét perc után be is váltotta e „fenyegetést”, de a jobbszárnyon ezután is átok ült; aki ott próbálkozott, monoton rontott. Így is sikerült átmenetileg egyenlíteni, és Pálinger tartotta egy ideig a 9-9-et, aztán 9-11-nél hármas emberhátrányban védett hetest, de mivel gólt nem lőtt, a mi kilencesünk egészen szünetig nem változott. Harminc perc elteltével azonban a játékra még így sokkal több panaszunk lehetett, mint az eredményre.
Aztán szinkronba került a kettő. A második felvonás ugyanis még cudarabbul kezdődött, három percen belül megduplázódott a különbség, ráadásul Pálingert fejbe lőtték, a kapitány le is cserélte. Ezen a meccsen sajnos már tényleg nem volt miért erőlködni, ha csak a tízgólos verés elkerüléséért nem. Mert 12-22-től az is fenyegetett, de elsősorban Szűcs Gabriellának köszönhetően a 31-26-os végeredmény a korábbiakhoz képest aránylag elviselhető lett.
Németh András persze érthetően borús hangulatban értékelt: „Nem találtuk meg a módját annak, hogyan motiváljuk a játékosokat. Ezért egy idő után nem maradt számunkra más, mint pihentetni az eddig sokat pályán lévőket, mostantól pedig túl kell lépnünk ezen a mérkőzésen.” Ez a románok trénerének, Gheorghe Tadicinek sem ment könnyen, mert a csarnokba sétálva, az eredmény láttán gúnyosan mosolygott a magyarokra, és célzást tett arra, hogy szándékos volt a vereség. Ez egyfelől burkolt dicséret, hiszen nem hitte el, hogy ilyen rosszul képes játszani csapatunk, másfelől teljes képtelenség, mert ki az az eszement, aki inkább az oroszokkal negyeddöntőzik, mint Angolával? Pedig így lesz, mert mint azzal kalkuláltunk, a dijoni csoportdöntőn Románia 32-24-re legyőzte Németországot; a vesztes ezúttal tényleg nem szaggatta szét magát, a cserék például hatvan percen át heherésztek a kispadon. Ezzel együttesünk harmadikként végzett, és jutalmul megkapta a Metzben második vb-címvédőt, amely tegnap 40-27-re lesöpörte Angolát.
A magyar küldöttségben további izgalmakat keltett Németh András nyilatkozata a sporttévében, amelyben jelezte, hogy a történteknek személyi konzekvenciái lesznek, de neveket nem említett. „Ezeket először a csapattal tudatom” – felelte a szövetségi kapitány a konkrétumokat firtató kérdésre, így az érintettek azt várták, mikor kezdődik és hogyan zárul a Korea elleni „harmadik félidő”.
Negyeddöntők. A csütörtöki, párizsi negyeddöntők párosítása a következő: Magyarország–Oroszország, Románia–Franciaország, Németország–Angola, Norvégia– Koreai Köztársaság.
Interjú Orbán Viktorral az aszályvédelemről + videó
