Ennek értelmében a résztvevők elfogadták azt a tervet, amelynek alapján legkésőbb 2008. áprilisig megkezdik a tárgyalásokat egy 2009-ben aláírandó globális klímaegyezményről. Ekkor jár le ugyanis a 2012-ig érvényben lévő kiotói egyezményben előírtak első szakasza. Első ízben indítottak el olyan folyamatot, amelyben egy kalap alá kerülnek fejlett és fejlődő országok.
A megegyezés még az utolsó pillanatban is veszélyben volt, amikor az Egyesült Államok elutasította a fejlődő országok által benyújtott kompromisszumos határozattervezetet. A javaslat értelmében ez utóbbiak azt követelték, hogy tisztázzák az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásával kapcsolatos konkrét felelősségüket.
A tárgyalópartnerek rendkívüli nyomásának hatására azonban végül engedtek Washington képviselői. A kompromisszumos megoldásért az Európai Unió beleegyezett, hogy a szövegben ne szerepeljenek az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó számszerű utalások és azok csökkentésének szükségessége, amit az Egyesült Államok ellenzett. Ugyanakkor a terv előszavában hivatkoznak a klímaszakértők kormányközi munkacsoportjának ajánlásaira, amelyben két forgatókönyv szerepel. Az egyik szerint 2020-ig a fejlett ipari országoknak 10–30 százalékkal kell csökkenteniük az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását, míg a fejlődő országoktól csak marginális erőfeszítéseket várnak. A másik forgatókönyv viszont 2020-ig 20–40 százalékos csökkentést vár a fejlett államoktól, 2050-re azonban mindenkitől ötvenszázalékosat.
Varga Judit
Deák Dániel: Magyar Péter egy magamutogató ripacs
