Megtalált szemöldök

Francesco del Giocondo, a gazdag firenzei selyemkereskedő ötszáz évvel ezelőtt, 1507 novemberében bízta meg Leonardót, hogy fesse meg felesége képét. Ez a festmény lett végül is az 1452-ben született festő leghíresebb műve: a Mona Lisa del Gioconda. Tekintsük tehát ezt a dátumot a festmény születése napjának annak ellenére, hogy a szakértők máig nem ismerik pontosan a kép keletkezésének dátumát (sőt vitatják a modell kilétét is). Csak abban tudnak megegyezni, hogy a kép a XVI. század első éveiben keletkezett, és a Mona Lisa címet harmincegy évvel Leonardo halála után Giorgio Vasaritól kapta.
A Milánót meghódító I. Ferenc francia király 1517-ben meghívta Leonardót az udvarába, aki a Mona Lisával együtt költözött Clos Lucéba. Két évet töltött itt, 1519-ben megbetegedett és meghalt. A festmény útja innentől bizonytalan, de közismert, hogy I. Ferenc Leonardo halála után 4000 dukátért vásárolta meg, később Napóleon hálószobájának falát is díszítette, és 1804-ben a Louvre-ba került.
Bár a jelenleg érvényes feltételezések szerint a kép Francesco del Giocondo feleségét, Lisa Gherardinit ábrázolja, sok más feltevés is létezik. Egyesek szerint Leonardo az édesanyját festette meg, de felmerült a milánói hercegnő, Aragóniai Izabella neve is, illetve Leonardo egyik mecénásának, Giuliano de Medicinek a szeretőjét is kapcsolatba hozták a képpel. Ezt igazolni látszik Vinci város múzeumigazgatójának nyilatkozata, amely szerint birtokukban van egy olyan levél, amelyben Leonardo leírja, a Mona Lisa Giuliano de Medici szeretőjét ábrázolja. Az amerikai Bell Laboratórium kutatói viszont néhány éve számítógéppel hasonlították össze az alkotást Leonardo egyik önarcképével, és arra jutottak, hogy a festmény valójában a festőt ábrázolja.
Sok viszontagságon ment keresztül a kép. Legutóbb 96 évvel ezelőtt lopták el. Egy olasz szobafestő a Louvre helyreállítási munkálatai alatt egy látogatási szüneti napon leakasztotta a helyéről, kivette a rámájából, és a ruhája alá rejtve kisétált vele a múzeumból. Széles körű nyomozás indult, még Picasso is gyanúba keveredett. Két év múlva a festmény és a tettes is megkerült. A bírósági tárgyalások alatt az olaszok nemzeti hősként ünnepelték a rablót, akinek az volt a célja, hogy a kép visszakerüljön Olaszországba. A második világháború alatt a francia hatóság kisvárosokban rejtegette a festményt, nehogy a németek kezébe kerüljön. 1956-ban egy fiatal bolíviai kővel dobta meg a Mona Lisát. Ráadásul a Louvre illetékesei 2004-ben bejelentették, hogy a festmény állapota egyre romlik. A nyárfa lemez, amelyre Leonardo a Mona Lisát festette, meggörbült, ami igen súlyos aggodalomra ad okot.
Nemrég került napvilágra a hír, hogy egy francia mérnök megtalálta a Mona Lisa szemöldökét és szempilláit. Pascal Cotte saját fejlesztésű kamerájával tizenhárom fénytartományban készített több millió pixeles felvételeket a festményről. A 3000 órás vizsgálat során megtalálta a szem körüli szőrzet nyomait. Valószínűleg egy tisztítási kísérlet során, amikor a szem körül próbálták eltakarítani a szennyeződést, véletlenül a festmény egy részét is eltüntették. A fényvizsgálat során az is kiderült, hogy Leonardo Mona Lisa bal kezét más pozícióba tervezte, valamint hogy a mosolya eredetileg szélesebb volt, és a művész a csaknem egy évtizedig tartó finomítgatások során változtatta meg. Pascal ezenfelül elkészítette a festmény tökéletes virtuális másolatát, amelyből kiderült, hogy milyenek lehettek az ötszáz éve fakuló portré eredeti színei.
Kevesen tudják, hogy a Main állambeli portlandi szépművészeti múzeumban létezik egy „ikertestvére” is a Mona Lisának. A múzeum főigazgatója szerint nem reprodukcióval állunk szemben, hanem a világhírű festmény egyik vázlatával. Daniel O’Leary a New York Timesnak elmondta, hogy a képet 1983-ban egy helyi lakostól örökölték meg, azóta egyszer állították ki, 2004-ben. A Harvard Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint a kép kétségkívül 1510 előtt készült, valamint a háttér ecsetvonásai egyértelműen balkezes festőre utalnak, ezért még az is elképzelhető, hogy a portlandi kép a Mona Lisa előtanulmányaként készült.
Mona Lisát a Szent Orsolya-zárdában temették el, amely a művész apjának házától mindössze 250 méterre található – állítja Giuseppe Pallantini amatőr történész. A Pallantini kutatásai során előkerült legújabb dokumentumokból az derült ki, hogy Leonardo apja és Lisa del Gioconda családja szomszédok voltak. Lisa 1495-ben, 16 évesen ment hozzá Francesco del Giocondóhoz, aki az előző évben vesztette el első feleségét. A párnak öt gyermeke született. Lisa a második terhességét festményen szerette volna megörökíteni, és erre a fennálló barátság miatt szomszédja fiát, Leonardo da Vincit kérte meg. A két család később is jó kapcsolatot ápolt. Francesco végrendeletében arra kérte fiatalabbik lányát, hogy viselje gondját Lisának. Az apácává lett Marietta a Szent Orsolya-zárdába vitte beteg anyját, ahol az 63 éves korában elhunyt. A zárda levéltárában talált halottak könyve szerint Lisa 1542. július 15-én halt meg.
A Kaliforniai Egyetemen működő Leonardo-tanulmányok Armand Hammer Központjának igazgatója, Carlo Pedretti szerint nagyon fontos lenne megtalálni a maradványokat, hogy a modern arcrekonstrukciós technológiákkal megfejthessék, valóban Lisa del Gioconda-e a híres portréalak.