Nagy István nyomában

Kiállítás, könyvbemutató, egy szimpózium előadásainak összefoglalója – az elmúlt hetekben sok szó esett a magyar festészet érdemeihez képest nem eléggé elismert alakjáról, Nagy Istvánról (1873–1937), Erdély hegyeinek, embereinek egyik leghitelesebb ábrázolójáról, aki azonban a bajai homokdombok, Szentes környéki tanyák világában is otthon érezte magát.
A művész halála 70. évfordulóján, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg munkásságáról az a meglehetősen rendhagyónak számító, de információkban igen gazdag könyv, amelynek első részét (Adatok Nagy István monográfiájához) több mint fél évszázaddal ezelőtt írta Lóránth László költő, író, újságíró; a második rész („Művészetében nagy és nemes volt” – Dokumentumok Nagy István festőművészről) szerzője pedig Sümegi György művészettörténész. A mű második részének szerzője Nagy Istvánról készült fotográfiákat keresve jutott el a festő fiához, ő bocsátotta a kutató rendelkezésére az ötven évnél idősebb kéziratot.
A könyv csíkszeredai megjelenése alkalmából a város ez év augusztusában konferenciát szervezett, amelynek előadói többféle aspektusból mutatták be az életművet. Az előadások anyagát a közelmúltban a dokuementumkötettel együtt mutatták be a budapesti MissionArt Galériában, sőt egy harmadik kis kiadványt is megismerhettek az esemény résztvevői. Ezt a székelyudvarhelyi Litera-Veres Könyvkiadó jelentette meg ugyancsak 2007-ben, s azokból az újságcikkekből közöl szemelvényeket, amelyek Nagy István a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása kapcsán a magyar sajtóban jelentek meg 1923 októberében. Ezt a füzet méretű kiadványt az Erdélyi Művészet mellékleteként terjesztik.
A MissionArt Galériában rendezett könyvbemutató kapcsán a galéria egyik tulajdonosa, Jurecskó László művészettörténész arról az akcióról is beszámolt, amelynek révén sikerült előteremteni a Csíkmindszenten, a festő szülővárosában tervezett emlékház kialakításához szükséges összeget. A portát, a rajta álló eredeti székely boronafalú házzal a művész egyik oldalági rokona ajánlotta fel emlékház létesítésére. Az átalakításhoz szükséges 1,3 millió forint összegyűjtését a művész műveinek szép számú gyűjtőjére, csodálójára gondolva vállalta el a művészettörténész, s hogy elképzelése helyes volt, azt az is bizonyítja, hogy a könyvbemutató alkalmával az összegből egymilliót át is adhatott Pál Péter csíkszentléleki polgármesternek. A fennmaradó mintegy háromszázezer forintot a következő évben egy erdélyi érdekeltségű német cég magyar tulajdonosa biztosítja a csíkiek számára.