Profit és közérdek a vízszolgáltatásban

Szükség van a szakmai befektetőkre a hazai vízszolgáltatásban – véli Csorba Zoltán, a Suez Environment Hungária Kft. ügyvezető igazgatója. A társaság Magyarországon Pécsett, Kaposváron és Budapesten csaknem két és fél millió embert lát el vízzel, míg francia anyacége a világ 70 országában 68 millió állampolgárt szolgál ki ivóvízzel, s 44 millió számára nyújt csatornaszolgáltatást.

Sokszor felmerül, hogy aggályos, ha a vízszolgáltatás külföldi kézbe kerül. Hogyan oszlatná el ezeket a félelmeket?
– Két lényeges kérdés van ezzel kapcsolatban, amelyet külön kell kezelni. Az egyik, hogy a vízszolgáltatáshoz, illetve a szennyvízelvezetéshez szükséges közművagyon kinek a tulajdonában van. A másik, hogy ennek a vagyonnak az üzemeltetését ki végzi. Nekem az az álláspontom, hogy a közművagyon maradhat, sőt maradjon száz százalékig közösségi tulajdonban. Ennek a vagyonnak a működtetésére azonban a leghatékonyabb üzemeltetőt kell megkeresni, s ebben nem lehet szempont, hogy egy üzemeltetőtársaság hazai vagy külföldi székhelyű.
– Mi az, ami az állami működtetés ellen szól?
– Direkt módon semmi. A lényeg a hatékonysági különbség. Mi a felhalmozott szakmai tudással és az üzleti orientáltságunkkal ugyanazt a vízművet hatékonyabban tudjuk működtetni. Ennek hasznait pedig minden érdekelt fél élvezi.
– Sok szó esik ugyanakkor a magáncégeknek járó menedzsmentdíjról, mely még a zöldtárca szerint is emeli a víz árát.
– Ezzel nem értek egyet. Vegyünk egy példát! Százegységnyi víz- vagy csatornadíjból mi kevesebb felhasználásával ugyanazt a szolgáltatási szintet vagy még magasabbat tudunk elérni. A hatékonyságjavulás belső többletforrást eredményez. Bármely együttműködés kezdetétől fogva jelentős befektetéseket hajtunk végre a vízműcégben, s ennek megtérülése fedezetét is ez a többletforrás biztosítja. De a másik hányad ott marad a közösség javára. Ebből lehet például a korábban elmaradt rekonstrukciókat, beruházásokat fokozatosan pótolni.
– A menedzsmentdíj kérdése főként a fővárosban jelent vitapontot évek óta, hogy az talán túl magas, a főváros számára esetleg előnytelen szerződés köttetett 1997-ben. Ön ezt hogy látja?
– Természetesen az idő múlik, minden egyes szerződés, együttműködés, hosszú távú partnerség során bekövetkezhetnek olyan változások, amelyek eredményeképpen a korábban jól megkötött szerződések egyes részeit célszerű átvizsgálni. Nem titok, hogy egyeztetés folyik a felek között a szerződés jobbá tétele érdekében.
– Az árképzés önkormányzati feladat, de általában a magáncégekkel való közös megegyezéssel zajlik.
– Egyértelmű, hogy az önkormányzatok rendelkeznek ármegállapító jogosítvánnyal. Természetes az is, hogy egy üzemeltető – legyen az akár százszázalékos önkormányzati tulajdonban, akár szakmai befektető bevonásával működő cég – valamilyen gazdasági alapon díjjavaslatot tesz. Ez az esetek többségében szerződésben meghatározott díjképlet alapján történik. Ennek elbírálása és a hozzá kötődő döntés önkormányzati hatáskör.
– A tapasztalat szerint önök mennyire tudják érvényesíteni a szükségesnek tartott díjemelést?
– Általában tudjuk érvényesíteni. Több év átlagában inflációt nem meghaladó díjemeléssel, csökkenő értékesítési mennyiség mellett úgy sikerült a meglévő üzemeltetések eredményességét növelni, hogy mind a működtető vagyonon, mind pedig a közművagyonon egyre nagyobb értékű beruházásokat végeztünk el. Ez a sikerünk titka.
– A Magyar Víziközmű-szövetség (Mavíz) a jövő évre 10-12 százalékos emelést javasol. Ön szerint ez mennyire reális?
– Nagyságrendjében, iránymutatásában és indoklásában egyetértünk a szövetséggel. A víziközmű-ágazaton erős inflációs nyomás van, mert iparágunk energiaigényes. Ebből fakadóan az átlagos inflációt messze meghaladó mértékben várható energiaár-emelkedés kifejezetten sújtja ezt a tevékenységet.
– Ha ezt lebontjuk Kaposvárra, Pécsre és Budapestre, ahol a Sueznek érdekeltségei vannak, meg lehet mondani, mekkora lesz a jövő évi drágulás?
– Inkább azt mondanám, hogy a mi közreműködésünk hatására a három városban a Mavíz által javasolt 10-12 százalékos határt jelentősen alulmúló díjemelés várható.
– Az önkormányzatok tőkehiánya lehetőséget adhat a vízellátásban a magáncégek terjeszkedésére. A Sueznek van ilyen szándéka?
– Célunk, hogy a lehetőségeket nyomon kövessük, és a számszerűen bizonyítható eredményeink jól mutatják, honnan hová jutottunk el. Például Pécsett a vízellátó rendszert 37-38 százalékos hálózati veszteséggel vettük át, a cégkultúra átalakítása, az irányítástechnika fejlesztése, a folyamatos képzések, illetve az emelt szintű rekonstrukciók eredményeképpen a vízveszteséget sikerült lecsökkenteni 20-21 százalékra. Azt gondoljuk, hogy van tere, lehetősége, sőt szüksége annak, hogy szakmai befektetőként a továbbiakban más településeken, más vízművek üzemeltetésében is szerepet vállaljunk.

Állítások a Suezről. Az internetes jog- és környezetvédő honlapok némelyike – híreikből korábban lapunk is idézett – a Suezt meglehetősen rossz színben tünteti fel. Az egyik ilyen híresztelés szerint a cég Bolíviában 200 ezer embert fosztott meg a vízellátástól, és mivel túl magasak voltak a bekötési díjak, lázadás tört ki. Ezzel szemben a Suez hivatalos papírjaiból kiderül, hogy az állításban szereplő 200 ezer ember vízellátása nem tartozott a szerződésben meghatározott ellátási területbe, ennek ellenére a társaság mobil egységekkel biztosított ivóvizet, az országos lázadás pedig az üzemanyagár emelése miatt tört ki, amely általános elégedetlenséghez vezetett a külföldi befektetőkkel szemben. Az említett oldalak írnak egy Fülöp-szigeteki esetről is, ahol állításuk szerint a Suez 400-700 százalékkal emelte hét év alatt a víz díját, ráadásul a szolgáltatásuk miatt vérhas- és kolerajárvány tört ki. A cég ezzel szemben arról tájékoztatott, hogy a tarifa főként a helyi pénznem drámai leértékelődése miatt drágult – másfél év alatt a duplájára. A járvány a csőhálózatra egy korábbi hulladéklerakó helyen illegálisan rákötött vezeték hibája miatt ütötte fel a fejét, és a kórokozók terjedése többek közt a Suez gyors beavatkozásának köszönhetően állt meg.