A pénzpiacok egyre inkább számítanak az Arab-öböl Menti Országok (GCC) nemzeti valutáinak felértékelődésére, annak ellenére, hogy a GCC-hez tartozó mind a hat tagállam – Szaúd-Arábia, Bahrein, Egyesült Arab Emírségek, Katar, Kuvait és Omán – saját fizetőeszköze évtizedek óta az amerikai dollárhoz kötött. A várakozások oka, hogy a szervezet egyre nyíltabban hangoztatja: nem egyetlen fizetőeszközre, hanem egy valutakosárra támaszkodva lenne célszerű megállapítani a valutáik árfolyamát, annál is inkább, mert 1999 óta a dollár csaknem ötven százalékot veszített értékéből. A zöldhasúhoz való kötöttség így a tagállamokban is kivédhetetlen inflációt gerjesztett, mivel a jelenleg csak dollárban jegyezhető nyersolajból származó bevételeik is az amerikai fizetőeszközben jelennek meg. A GCC jegybankelnökei és pénzügyminiszterei ezért újra felvetették: még azelőtt érdemes eltávolodni a zöldhasútól, mielőtt 2010-ben közös, öböl menti valutát hoznának létre. A leválást sürgetők azzal érvelnek, hogy a jelentős mértékben importra szoruló olajállamok a pénzromlás miatt egyre többet kénytelenek fizetni a külföldi termékekért. Másik szempont, hogy az energiaárak szárnyalásából befolyt óriási összegek hatalmas ingatlanfejlesztéseket tesznek lehetővé, amelyhez külföldi befektetőket is várnak. A potenciális beruházókat azonban szintén sújtja a helyi infláció. Az infláció meglódulásával a robbanásszerűen fejlődő térségbe csábított, magasan képzett munkaerőnek adott fizetések is kevesebbet érnek. A mérleg másik serpenyőjében ugyanakkor hatalmas dollárkészletek vannak: amennyiben a GCC leválna a dollárról, az újabb romlással járna, így a becslések szerinti a 3500 milliárdos jegybanki tartalékok is súlyos veszteséget szenvednének.
Interjú Orbán Viktorral az aszályvédelemről + videó
