Szagos reklámok hangos éjszakája

Felhívott a napokban egy marketinges cég. Mivel inkább elszórakozom a gyanútlan ügynökökkel, mintsem a kéretlen telefonokat automatikusan lecsapjam, válaszolgattam egy húszperces teszt kérdéseire – ezúttal mellőzve az ugratásokat. Az eredmény még így is abszurd lett: ha egyáltalán emlékszem valamilyen reklámra, azt termékhez még csak-csak, márkához egyáltalán nem kapcsolom.
A Reklámzabálók éjszakája jó szombat esti programnak ígérkezett – végre bebizonyosodik, hogy a fejemben nincs beépített reklámszűrő. Ám a bejáratnál újabb képzelgés kísértett meg: a két lábon járó rendőrségi szondává alakulás rémképe. Karneváli hangulatot teremtendő sípokat osztogattak boldog-boldogtalannak. A sok fütyüléstől viszont megtelt a levegő a közönség által elfogyasztott sörök és rágcsálnivalók jellegzetes bukéjával, amely aztán keveredett az édes és agresszív parfümök illatával, kutyavadító szaggá keveredve.
Minden érzékszervemre támaszkodva sikerült helyet találnom a tömegben, kíváncsian várva, mit kezdek az önmagammal szemben táplált előítéletekkel. Elöljáróban: nem erősségem a nosztalgia, így amikor a rendezvény szponzorai által összeválogatott régi magyar klipek kerültek a vászonra, borzalom ébredt bennem. Meg káröröm: bebizonyosodott, régi hagyományunk meggyőzni a megrendelőt arról, hogy a film, amit a márka vagy a termék kap az ügynökségtől, a lehetséges reklámok legjobbika.
Ám nem csupán szenvedés az élet, s magam sem vagyok a jóra immunis: sikerült olyan brit autómárka-reklámot felfedezni, ami ötletességével és könnyedségével nem csak hazánkban lehet példamutató. Még a jó ízlés határait súrolta, de nem lépte át az amerikaiak egészségvédő reklámja: cowboy énekli gégemikrofonba, hogy a dohányzás nem halálos – gégemetszetten. Emlékezetes, ahogy az argentinok kedves iróniával szerepeltetik a brazil futballcsillagokat, az olaszok pedig szellemesek, rácáfolnak a latin mítosz közhelyeire. Két nagy blokkban lehetett találkozni egy holland biztosítócég és – anakronisztikusnak tűnő módon – egy, a nevében a francia fővárost hordozó cigarettamárka termékeivel. Előbbi azt bizonyította, hogy a humor egyáltalán nem csúszós talaj a reklám világában, amennyiben valóban van humorérzéke az alkotónak. Utóbbi blokkban neves rendezők klipjei szerepeltek, s Kusturica már nem csak az utóbbi játékfilmjeivel okozott nekem csalódást.
Ami egyértelműen és százszázalékosan jó volt: Jamie Winchester és Hrutka Róbert minikoncertje. Ez itt az ő reklámjuk helye.