Továbbra is lassú a hazai ítélkezés

A Legfőbb Ügyészség legfrissebb, a fiatalkorúak ellen indított büntetőeljárások időtartamát vizsgáló felméréséből kiderül, hogy rendkívül lassan dolgozik a hazai igazságszolgáltatás. Minél később születik döntés, annál enyhébb következményekkel számolhatnak az érintettek, akik csaknem fele többek közt ezért válik többszörös visszaesővé. A legtöbb ügy a bíróságokon akad el, sokszor két vagy három évet kell várni az elsőfokú ítélet kimondásáig.

Felmérést készített nemrég a Legfőbb Ügyészség a fiatalkorúak elleni büntetőeljárások időtartamának jellemzőiről. Tükör ez, nem pedig az egyes hatóságok elmarasztalása – hangsúlyozta tájékoztatóján Lajtár István, a Legfőbb Ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi önálló osztályának vezetője. A 2006 első fél évében jogerős ítélettel zárult esetek vizsgálata mindenesetre olyan tényeket tárt fel, amelyek sürgetővé tesznek bizonyos eljárási változásokat. Összesen 1392 ügyet vettek górcső alá az ügyészségek és elsősorban azt nézték, hogyan alakul az egyes eljárási szakaszok tartama, minden szereplő betartja, betartatja-e a törvényben előírt határidőket. Az eredmény nem túl biztató: az ügyek több mint felében a vádemeléstől számított egy éven belül sem született elsőfokú ítélet, az esetek ötödében ehhez két év sem volt elég egyes bíróságoknak. Az pedig közismert, hogy a bűncselekmény elkövetésétől eltelt idő befolyásolja a kiszabott szankció súlyát, a fiatalok nagy részét már nem érdemes javító-nevelő intézetben elhelyezni, pénzbüntetéssel vagy próbára bocsátással megúszhatják. Nyolc ügyben olyannyira lassan működött a gépezet, hogy a bűncselekmény el is évült közben.
Lajtár István szerint a felmérés önvizsgálat is volt, hiszen több esetben kiderült, hogy az ügyészek sem éltek olyan lehetőségeikkel, amelyek felgyorsíthatták volna a nyomozást. A dokumentumot a napokban Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az igazságügyi tárca, illetve Bencze József országos rendőrfőkapitány is megkapta. A rendőrségtől elvárható lenne például, hogy a fiatalkorúak ügyében az ilyen esetekre specializálódott nyomozók vizsgálódjanak, és az eljárásokat is gyorsítani kellene. A jelentés ugyanis megállapította: az eljárási határidőket többször azért kellett meghosszabbítani, mert nem végeztek érdemi munkát a rendőrök, sőt, előfordult, hogy az ügyészi utasítást is figyelmen kívül hagyták, emiatt több fegyelmi eljárás is indult.
A perek tartamára mégis a bírósági gyakorlat hatott ki legnagyobb mértékben, hiszen ezen a szinten alig akad konkrét eljárási határidő. A felmérés egyik meglepő eredménye, hogy nem feltétlenül a „legbűnösebb” megyék, legtöbb ügyet tárgyaló bíróságok húzzák jobban az időt. A Borsod megyei hatóságok például a leterheltség mellett is példás gyorsasággal és aránylag szigorú ítéletekkel zárják az ügyeket, míg a közepesen fertőzött Komárom-Esztergom megyében rendkívül lassan működött az igazságszolgáltatás.
Pákozdiné Sass Róza, a Tatabányai Városi Bíróság elnöke kérdésünkre elismerte, hogy évekig súlyos bírói létszámhiánnyal küszködtek, hat-nyolc állás betöltetlen volt, ez eredményezte a jelentős késéseket. A 2000-től 2004-ig tartó időszak volt különösen kritikus, egyetlen büntetőbíróra egyszerre több mint háromszáz ügy jutott. A felmérés óta eltelt másfél év alatt azonban lassan ledolgozták a lemaradást, ma már teljes létszámmal dolgoznak, egy-egy bírónak átlagosan hatvan esettel kell foglalkoznia. A legfrissebb statisztika szerint hároméves határidőn túl már csak három ítélet húzódott, a 124 ügyből 22-t három hónapon belül lezártak, a legtöbb bűncselekménynél egy éven belül megszületett az elsőfokú ítélet. Ezek nagyjából kétharmada próbára bocsátást jelent.