Új szakaszba lép a koszovói válság

Ma véget ér a Koszovó dél-szerbiai tartomány státusáról szóló, hónapokig tartó tárgyalási folyamat. A tárgyalások kudarcot vallottak: sem Belgrád, sem Pristina nem tett engedményt. Valószínűsíthető, hogy Koszovó hamarosan kikiáltja függetlenségét, amely felforgathatja az egész balkáni régiót.

Letelik ma a koszovói rendezés egy újabb szakasza. Véget ér ugyanis az a 120 napos tárgyalási folyamat, amelyre szerb követelésre és pristinai beleegyezésre került sor az előző, Martti Ahtisaari ENSZ-főmegbízott vezette tárgyalások kudarca után. Ám ez a mostani tárgyalási ráadás sem hozott eredményt.
Az összekötő csoport által létrehozott közvetítő trojka – Wolfgang Ischinger (EU), Frank Wisner (Egyesült Államok) és Alekszandr Bocan-Harcsenko (Oroszország) – Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak átadott jelentésében közli, hogy sem a szerbek, sem az albánok nem tettek engedményt Koszovó jogállásának kérdésében, ezért nem sikerült megállapodásra jutni.
Az okmánynak a sajtó által legidézettebb pontja a 13., amely emlékezteti és figyelmezteti Belgrádot és Pristinát a tárgyalásokon vállaltakra, hogy nem alkalmaznak erőszakot. A dokumentumnak ezt a részét a fegyveres konfliktusra vonatkozó találgatások, a terepen tapasztalt feszültség, nemkülönben a gyakran kétértelmű és mind harciasabb belgrádi retorika miatt emelték ki az újságírók.
*
Az EU-ban nem számítanak erőszakra 10-ét követően, ezt Javier Solana főképviselő nyilatkozatban is megerősítette, a nemzetközi katonai és rendőri erők mindazonáltal készültségben vannak. Zdravko Ponos szerb vezérkari főnök szerint a hadsereg terveket dolgozott ki minden lehetséges forgatókönyvre.
A tárgyalások eredménytelensége után a koszovói válság mindenképpen egy veszélyesebb szakaszába jutott. Nincs ugyanis szilárd biztosíték arra, hogy Koszovó függetlenségének kihirdetésével a fejlemények nem vesznek olyan kedvezőtlen fordulatot, ami felbolygatná a Balkán e részének békéjét és biztonságát. Pedig csak idő kérdése, hogy mikor válik Koszovó sok évtizedes harc után független állammá. Pontosabban csak a legalkalmasabb időpontot keresik e lépés megtételére. A Koha Ditore pristinai lap szerint a nyugati hatalmak azt szeretnék, ha a döntés meghozatalával a koszovói vezetés megvárná a szerb választásokat. Tehát nem várható az idénre. Arra is idő kell, hogy az EU-ban kialakulhasson a konszenzus Koszovó elismeréséről. Most ugyanis egy féltucatnyi uniós ország jórészt hasonló okokból nem kívánja elismerni „az egyoldalúan kihirdetett függetlenséget”. A „nagyok” körében megvan az egyetértés, s már kezdettől úgy gondolták, hogy Koszovó függetlenségének nincs alternatívája.
Az Egyesült Államok együttműködést vár el az Európai Uniótól Koszovó elismerésének kérdésében, de kész egyedül is lépni. Példáját – vélik Washingtonban – biztosan követnék európai szövetségesei. Az esetleg kisebbségben maradó EU-tagok nem akadályozhatják meg a folyamatot.
Gyakorlatilag tehát a válságkezelés visszajutott az Ahtisaari-féle tervhez, amely felügyelt függetlenséget irányoz elő Koszovónak, s amely jóval előnyösebb a szerbek számára is, mintha a „rendezés” kikerülne az ellenőrzés alól. A szerb vezetés orosz egyetértéssel a tárgyalások folytatását szorgalmazza váltakozó – koszovói és belgrádi – helyszínnel.