Újra nyeregben

Hatalmas siker, világsztárok, világszínvonal, a közönség meghódítása – hogy csak néhány szalagcímet említsünk az arénában a múlt hét végén első ízben megrendezett lovasvilágkupa fogadtatásáról. A péntektől vasárnapig tartó rendezvényt mintegy húszezer néző tekintette meg a helyszínen. A sikert nem a véletlenre bízták a szervezők, hiszen a lovas szakágak közül mindegyik képviseltette magát. A két fő irányvonal a fogathajtás és a díjugratás volt, utóbbi a világkupa-sorozat részeként, előbbi még nem, de jövőre ez a cél.

Tizenegy évvel ezelőtt, 1996-ban az angliai labdarúgó-Európa-bajnokságot a szigetországi média egyszerűen csak úgy harangozta be: a futball hazatért. A hét végén a Papp László Sportarénába kilátogató nézőnek valami bizsergetően hasonló érzése támadhatott a lovassporttal kapcsolatban. Nyilvánvalóan némi túlzás a párhuzam, de kevés olyan nemzetet találunk, mint a magyar, amelynek múltjában ekkora szerepet játszottak a lovak, illetve ilyen kvalitású szakemberei voltak. A sporttörténelmet felelevenítve ragadjunk ki meghatározó személyiségeket a két legnépszerűbb szakágból. A honi díjugratás legnagyobb alakja az 1900-ban született Platthy József, aki huszár századosként a Nemzeti Lovardában szolgált, s 1936-ban a berlini olimpián bronzérmet szerzett. Legeredményesebb szakágunk, a fogathajtás egyik meghatározó alakja az 1886-ban született Pettkó-Szandtner Tibor, aki különleges küldetéstudatával vált kiemelkedővé.
A magyar embernek a zsigereiben van a lószeretet, a „lovastudás”, bizonyára ennek köszönhető, hogy ebben a sportágban igen eredményes nemzet vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna hullámvölgyek, különösen az utóbbi évtizedekben értékelődött le hazánkban a lovassportok szerepe. Azonban a nehézségek ellenére fogathajtóink a hetvenes évektől páratlan sikersorozatba kezdtek, amely a mai napig tart (lásd keretes írásunkat, ahol csak az aranyérmeseket tüntettük fel). Ennek jelenlegi zálogai a Lázár testvérek, akiknek tulajdonképpen a hét végi lovasvilágkupát is köszönhetjük. Vilmos és Zoltán évtizedek óta a földkerekség legjobb fogathajtói közé tartoznak, az ő fejükből pattant ki a szikra, hogy hazájukba hozzanak egy ilyen jellegű rangos eseményt. A két fő irányvonalat a legnagyobb érdeklődéssel kísért szakágra, a fogathajtásra és a díjugratásra helyezték. Mindkettőt szerették volna a világkupa-sorozaton belül rendezni, ám az idén még csak a díjugratók szerezhettek vk-pontokat. Fogathajtásban ugyanis Genfben tartottak nemzetközi fordulót, ám jövőre már minden bizonnyal Budapest is bekerül a rendezők közé.
A főszervezők tisztában voltak azzal, hogy van igény a lovas rendezvényekre Magyarországon, ám arra is ráéreztek, hogy e sport szerelmeseinek a számát újra fel kell duzzasztani az egykori szintre, és vissza kell csalogatni a négylábúaktól eltávolodott közönséget. Ezért a magas színvonalú versenyszámok közé vonzó show-elemeket iktattak be, amelyek akár önmagukban is helytálltak volna. A fő attrakciót a Rippel fivérek hatodik sikeres világcsúcskísérlete jelentette. A világhírű artisták Lázár Zoltán vágtató négyes fogatán kézen állva értek el újabb rekordot.
A nyitónapot a szervezők leleményesen egybekötötték a Mikulással, pénteken a gyerekek ingyen tekinthették meg a versenyeket és a bemutatókat. Az ötlet sikeresnek bizonyult, hatvan iskola háromezer diákja figyelte a csodás állatokat élőben. Vélhetően sokukra hatottak a látottak. Lázár Zoltán fia, ifj. Lázár Zoltán a pónigaloppversenyen indult, és ért el második helyezést. Édesapja, a többszörös egyéni és csapatvilágbajnok fogathajtó a palánkot szorítva szurkolt gyermekének, és láthatólag csak a végén engedett fel kissé. „Jobban aggódtam, mint bármelyik versenyemen, sőt még Rippelék csúcskísérlete, ahol én hajtottam a fogatot, sem izgatott fel ennyire” – mondta a futam után két sóhajtás között.
Pedig lehetett más oka is az izgalomra, hiszen a korábban külföldön hasonló rendezvényeken már szerepelt Lázár fivérek nem csupán papíron voltak főrendezők. Az egész hétvégét talpon töltötték, amikor éppen nem versenyeztek, a többi produkciót segítették a háttérből vagy épp a kocsiról. A művészek és sportolók fogathajtó versenyén segédhajtóként működtek közre. Támogatásukkal az öttusázó Vörös Zsuzsanna nyerte a versenyszámot Fábry Sándor show-man és Mészöly Géza labdarúgóedző előtt.
A rendezvényre érkezett világhírű hajtók és díjugratók bizonyították, hogy megérte elhívni őket. A közép-európai ligavilágkupát a francia Eduard Mathe nyerte, megelőzve a német Jürgen Mayert és a kétszeres olimpiai ezüstérmes svájci Willi Melligert. A harmincezer euró összdíjazású versenyszámban a legjobb magyar, Horváth Balázs a negyedik lett. „Az eredménytől függetlenül is nagyon jól éreztem magam. Különösen jó érzés volt, hogy ilyen nagyszámú és lelkes hazai közönség előtt sikerült jól lovagolnom” – mondta az idei díjugrató magyar bajnok. A legnagyobb sztár, Melliger is méltatta a rendezvényt: „Nagyon színvonalas, jól megrendezett versenyen vehettem részt. Külön hangsúlyoznám, hogy milyen nagyszerű ez a csarnok. A pályák jól lovagolhatók voltak, de egyáltalán nem könynyűek. Nagyon szívesen jövök jövőre is.” Az pedig szinte biztos, hogy meghívják, hiszen már az esemény alatt kiderült, hogy jövő decemberben is a lovaknak ad otthont néhány napig a Papp László Sportaréna, az előzetes tervek szerint az ünnepek előtti utolsó hétvégén.
A neves díjugratók ellenére a hétvége legnagyobb érdeklődéssel várt programjának a négyesfogathajtó-viadal számított, amelyet a nyolcszoros világbajnok holland Ijsbrand Chardon nyert. A második helyen Lázár Zoltán végzett, akit még számára is megható ováció fogadott mind a pályán, mind az eredményhirdetésen. A kupa átvétele után röviden, de annál meghatottabban köszöntötte a közönséget: „Ma rájöttem, hogy én csak Magyarországon tudok eredményesen versenyezni, elmondhatatlan, milyen érzés volt. Nagyon köszönöm, boldog vagyok, hogy ebbe az országba születtem” – mondta, miközben a nemzetiszínű zászlót lobogtatta büszkén. Ezt az emelkedett hangulatot a győztes tiszteletére lejátszott holland himnusz sem lohasztotta, Chardon hatalmas tapsvihar közepette tette meg a tiszteletkört. „Megint bebizonyosodott, hogy kiváló szervezéssel minden akadályt le lehet győzni, ahogy ezt a Lázár testvérek is bebizonyították. Elsősorban nekik gratulálok, ám közvetlenül utána azoknak a hajtóknak, akik ilyen kiváló versenyt vívtak. Jövőre, ha hívnak, újra eljövök” – hadarta a holland klasszis fülig érő szájjal.
Hivatásos rendező sem zárhatta volna jobban a lovasvilágkupát, a Lázár fivérek kitettek magukért. Bebizonyították, hogy Magyarországon nem csupán létjogosultsága van az ilyen rendezvényeknek, hanem valósággal éhezik rájuk a közönség.

Magyar virtus a fogaton
Négyesfogat-hajtás. Egyéni világbajnokaink: Fülöp Sándor – 1974 (Frauenfeld); Abonyi Imre – 1976 (Apeldoorn); Bárdos György – 1978 (Kecskemét), 1980 (Windsor); Juhász László – 1984 (Szilvásvárad); Lázár Zoltán – 2004 (Kecskemét). Egyéni Európa-bajnokaink: Abonyi Imre – 1971 (Budapest), 1975 (Sopot); Bárdos György – 1977 (Donaueschingen), 1979 (Haras du Pin), 1981 (Zug).
Kettesfogat-hajtás. Egyéni világbajnokaink: Kecskeméti László – 1987 (Riesenbeck); Lázár Zoltán – 1997 (Riesenbeck), 2007 (Warka); Lázár Vilmos – 1999 (Kecskemét), 2001 (Riesenbeck).