Vallja, nem nulláról folytatná

Várhidi Péter, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya elismeri, az elmúlt egy évben olykor talán tévedett, de úgy érzi, feladatát, hogy kialakítsa a fiatalokból álló csapat gerincét, elvégezte. Ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a szövetség nem hosszabbít vele szerződést.

Vágjunk a közepébe! Alkalmasnak tartja magát arra, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya legyen?
– Maximálisan. Minden végzettségem megvan hozzá, voltam már bajnokcsapat edzője, ha nem érezném magam alkalmasnak a feladatra, akkor nem vállaltam volna el. De egy edzőt csakis aszerint lehet megítélni, mennyire sikeres.
– Ha az Európa-bajnoki selejtező végeredményét nézzük, akkor jóindulattal sem mondhatjuk, hogy ön sikeres lenne.
– Egy évvel ezelőtt, a munkám kezdetén kevesen értették meg, mire gondolok, amikor azt mondtam, hogy a jövő csapatát akarom felépíteni. Bár tagadhatatlanul rosszul zártuk a selejtezősorozatot, senki sem mondhatja azt, hogy nem formálódik a csapat. Van gerince, van fazonja. Ám tisztában vagyok azzal, hogy jövő szeptemberben új időszak veszi kezdetét, akkor már eredményeket is fel kell mutatnunk.
– Ha ön ennyire tisztában volt a feladatával, s élvezte a bizalmat, akkor miért volt szükség a Bicskei Bertalan, Dunai Antal, Mészöly Kálmán „segítői hármast” a nyakára ültetni? Ez az intézkedés nem volt egyenlő a bizalomvesztéssel?
– Én nem így fogtam fel. Az elnökség segítséget akart nekem nyújtani, ha bármilyen problémám adódna, magyarázkodás nélkül fordulhassak az említett szakemberekhez.
– És fordult?
– Többször, már a hivatalossá tett időszak előtt is. Mészöly Kálmánnal munkám kezdetén beszéltem rendszeresen, Bicskei Bertalannal arról, hogy ő miként dolgozta fel az ő idején ugyancsak gyakori támadásokat, nehézségeket, Dunai Antal pedig szinte együtt él a csapattal, ott van minden edzőtáborban, minden edzésen.
– S olyan előfordult, hogy a
nevezettek fordultak önhöz, nem
is tanáccsal, hanem határozott kéréssel?
– Egyetlenegyszer sem.
– Más sem? Például Kisteleki István, a szövetség elnöke, akinek Bozsik Péter idején még állítólag határozott elképzelése volt a csapat összeállításáról.
– Bár tudom, sokaknak ezzel ellentétes a véleménye, de ő sem.
– És a Huszti-ügyben? Nyilván hallott arról, hogy Huszti azért hagyta el az edzőtábort, mert „leszóltak” önnek, Dzsudzsákot el kell adni, ezért ő élvez elsőbbséget.
– Az ominózus két meccsen, a görögök, majd a norvégok ellen Dzsudzsák csereként összesen negyedórát játszott. Remélem, ez elegendő magyarázat.
– Huszti akkor miért hagyta ott a csapatot?
– Magam sem tudom. Egy hete már együtt edzettünk, amikor bejelentette, jelen állapotában úgy érzi, nem alkalmas a játékra.
– Volt ennek előzménye? Közölte vele, hogy nem lesz kezdő?
– Nem, de szerintem ez önmagában nem is lett volna elegendő ok arra, hogy cserben hagyjunk bennünket. Úgy gondolom, Huszti nem önállóan döntött. Egy jól körülhatárolható csoport akkor elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szövetséget s vele együtt engem is megbuktasson. Husztit részben ki akarták hagyni ebből, részben fel akarták használni erre.
– Milyen csoportra gondol?
– Neveket nem szeretnék mondani, de aki tudja, milyen hatalmi harcok zajlottak le a magyar labdarúgásban, az magától is rájöhet.
– Nemcsak a Huszti-ügy okozott önnek kellemetlen perceket. Mások beválogatása, illetve kihagyása miatt is támadták. S be kell valljam, e tekintetben lapunk sem jelent kivételt. Miért „felejtette el” például Király Gábort?
– Király kiváló kapus, ám az elmúlt években érezhetően vesztett a magabiztosságából. S én minden posztra olyan embereket kerestem, akikre négyéves távlatban számíthatok.
– Amikor a moldávok ellen még az első félidőben kénytelen volt egyszerre lecserélni Tőzsért és Vadóczot, nem futott át az agyán, hogy Dárdai segítségére lehetne a válogatottnak?
– Nem, mert nekem csapatot kell építenem. Dárdaival kapcsolatban nincs szükség kísérletezésre, tisztában vagyok a képességeivel. Ő bármikor képes beilleszkedni, ha úgy alakul, hogy sorsdöntő mérkőzést játszunk, akkor meg fogom hívni, ezt vele is megbeszéltem.
– Nem követett el hibát azzal, hogy Buzsákyt nem tette be már jóval hamarabb a kezdőbe?
– Megint csak azt mondhatom, hogy a csapatépítés szerves folyamat. Buzsáky Gera Zolihoz mérhető klasszis, ám a játéka még kicsit öncélú. Bár az elmúlt egy évben e tekintetben rengeteget fejlődött. Szerintem kimondottan az előnyére vált, hogy úgy kellett beverekednie magát a csapatba.
– Az elmúlt egy év alapján ki teljesített a várakozásán felül és azon alul?
– Vass Ádám még engem is meglepett azzal, hogy mennyit fejlődött. Hajnal Tamás és Juhász Roland szintén sokat lépett előre, Gera Zoli pedig emberileg vált mindenki számára példaképpé. Általánosságban a Magyarországon szereplők okoztak csalódást. Bár többükkel kísérleteztem, be kellett látnom, hogy áthidalhatatlan a magyar és a nemzetközi tempó közötti szakadék.
– Ez Dzsudzsákra is igaz?
– Óriási tehetség, nagy lökést adott neki, hogy be akart kerülni a Debrecenbe, majd külföldi szerződéshez kívánt jutni. A legjobbkor folytatja külföldön, mert az elmúlt hónapokban érezhető volt rajta, hogy megtorpant.
– Nem állított fel önmagának csapdát azzal, hogy azt mondta, világbajnoki selejtezős ellenfeleink között nincs sztárgárda? Portugáliát hová sorolná, ha nem ebbe a kategóriába?
– Magam is rajongok a portugál futballért, de az olasz, a francia, a német és a spanyol válogatottat erősebbnek tartom. Mégpedig azért, mert ezek a csapatok többször is bizonyították, hogy nehéz helyzetben is képesek talpra állni. A sztárnak ez az igazi ismérve.
– Mire alapozza, hogy Portugália, Dánia és Svédország ellen valós esélyünk lehet?
– Arra, hogy a sorozat szűk esztendő múlva kezdődik, s addig mi még rengeteget fejlődünk. Jelenleg természetesen e három csapat nagyobb erőt képvisel, de én hiszek benne, hogy ez megváltozik.
– Javában készülünk a vb-selejtezőkre, miközben még nem tudni, ön marad-e a kapitány.
– Természetesen szeretnék az maradni, de bizonytalan a jövő. Ha az MLSZ mindenképpen velem képzelné el a folytatást, akkor nem kellene a döntéssel december 13-ig várni.
– S ha nem ön, akkor ki lehet a kapitány?
– Úgy érzem, a nemzetközi trendnek megfelelően a szövetség is kacérkodik azzal, hogy külföldi szakembert szerződtessen. Ebbe természetesen nem lehet beleszólásom, ám azt a véleményt, miszerint más is folytathatja az én munkámat, tévesnek tartom. Az én munkámat csakis én folytathatom.