Válságban az RMDSZ

Pataky István
2007. 12. 27. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Frunda György öntelt és vádaskodó kampánya, majd választások utáni megfutamodása hű kórképet ad a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) utóbbi néhány évben kifejtett politikai tevékenységéről. A listavezető szenátor a román európai parlamenti megméretést jobb híján arra használta, hogy Tőkés Lászlót, és az egyéni jelöltként induló püspököt támogató Fideszt szapulja. A politikust a választási eredmények kihirdetése sem zavarta különösebben, folytatta a legnagyobb magyar ellenzéki párt szidalmazását. Aztán néhány nappal később bejelentette: esze ágában sincs az EP padsoraiba ülni. Némi jóindulattal elfogadható indokot hozott fel döntése védelmében: nem tudta visszautasítani a strasbourgi felkérést, hogy legyen az Európa Tanács (ET) jogi bizottságának elnöke. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke büszkén ecsetelte az újságíróknak, milyen fontos pozícióba kerül Frunda, ráadásul órákon belül. Egy nappal később viszont – derült égből villámcsapás – már arról cikkeztek az erdélyi újságok, hogy az ET jogi bizottságának elnöki tisztéről csak januárban döntenek, és korántsem biztos az RMDSZ-szenátor sikere, hisz több jelölt is van a posztra. A román ET-delegáció demokrata párti helyettes vezetője végül tiszta vizet öntött a pohárba, amikor kijelentette: „szó sincs róla, hogy Frunda Györgynek esélye lenne megszerezni a bizottsági elnöki tisztséget, ezt csak ő találta ki, hogy erre hivatkozva mondhassa le az EP-képviselői mandátumot”. Végül az RMDSZ-es politikus is elismerte, nem kizárt, hogy továbbra is az ominózus bizottság alelnöke marad. Frunda trükközése egyedi esetnek is minősülhetne, csakhogy ez a hiteltelen, ügyeskedő, a választókat semmibe vevő hozzáállás immár évek óta az RMDSZ sajátja.
Márpedig a politikában a hitelvesztésnél nagyobb átok nem létezik. Ennél még a tétlenség, és az eredménytelenség sem tud nagyobb kárt okozni. Ez utóbbiak is jellemezték a Markó Béla vezette szövetség utóbbi hat-hét évét. 2000-től az Adrian Nastase nevével fémjelzett posztkommunista kormány parlamenti támogatójaként a kényelmes semmittevés várt az RMDSZ-re, bár ebben a ciklusban még sikerült elfogadtatni néhány fontos jogszabályt, így a közigazgatásit, amellyel törvényerőre emelkedett a kisebbségi nyelvek használatának lehetősége a magyarlakta területeken. A teljes tespedtség 2002-től köszöntött be, ettől kezdve gyakorlatilag csak a különböző pozíciókért folytatott harc, illetve a politikai taktikázás ideje következik. Míg a pozícióharc viszonylag jól sikerült – az RMDSZ folyamatosan jelen volt a végrehajtó hatalomban –, addig a taktikai játszmákat sorra elbukta a szövetség. Adrian Nastasét támogatta a 2004-es elnökválasztáson, a magyarok többsége azonban a győztes Traian Basescura szavazott. Jött a szokásos RMDSZ-es pálfordulás, és Markóék máris a jobbközép koalícióban találták magukat. Amikor viszont állást kellett foglalni Basescu mellett (idei népszavazás az államfő felfüggesztéséről), akkor sikerült ismét rossz lóra tenni, ráadásul megint a magyarság túlnyomó többségével szembefordulva. A Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök által fémjelzett liberálisokhoz való feltétlen lojalitás nem volt elég a kisebbségi törvény elfogadásához, így történhetett, hogy a kormányzati pozíciókon kívül az RMDSZ-nek törvényhozási szinten semmit nem sikerült felmutatni a 2004. decemberi hatalomra lépés óta. A szövetség ugyanakkor egy olyan politikai légüres térbe navigálta magát, ahonnan most nem látszik a kiút. Ma már mindegyik román párt tisztában van azzal, hogy Markóék akkor is a kormánykoalícióban maradnak, ha egyetlen célkitűzésüket sem valósítják meg, hisz számukra csak a pozíciók a fontosak.
Az RMDSZ válságát mélyíti, hogy a szövetség képtelen tanulni a kudarcokból, ráadásul retorikáját is a sértettség vezérli. Korábbi – a választóival élesen szembehelyezkedő – hibásnak bizonyult döntéseikből gyakorlatilag semmiféle következtetést nem vontak le Markóék, sikertelenségüket a körülményekkel, illetve politikai ellenfeleik ármánykodásaival magyarázták. Így történt ez a vereséggel felérő EP-győzelem értékelésekor is. Az RMDSZ vezetői november 25-e óta nem győzik hangsúlyozni, milyen lehetetlen helyzetbe kerültek a Fidesz és Traian Basescu román államfő, valamint a Demokrata Párt szorításában. A gyenge székelyföldi szereplés oka – a szövetség vezetőinek értékelése szerint – a fél szívvel vagy fél gőzzel folytatott kampány volt, éppen ezért helyi szinten személycserékkel igyekeznek javítani a helyzeten. Ez a megközelítés azt jelzi, hogy az RMDSZ nincs tisztában a valós történésekkel, az erdélyi magyar választók egyértelmű jelzésével. A szövetség elérkezett az utolsó előtti pillanathoz, amikor még változtathatna, megújulhatna. Új politikára, új retorikára és más vezetőkre lenne szüksége az RMDSZ-nek ahhoz, hogy visszaszerezze a szavazók bizalmát. Erre azonban szemmel láthatólag nincs hajlandóság a Markó Béla fémjelezte szűk csapat részéről. A szövetség ott folytatja, ahol abbahagyta, kommunikációjában pedig tovább radikalizálódik. Ez utóbbi hatékonysága erősen megkérdőjelezhető, hiszen Orbán Viktor és Traian Basescu démonizálása, illetve Tőkés László támogatóiként való feltüntetése a várttal éppen ellentétes eredményt hozhat. A két politikus ugyanis továbbra is nagy népszerűségnek örvend az erdélyi magyar közösség körében. Basescu támogatását illetően egyébként az állítás igazságtartalma is erősen megkérdőjelezhető, hiszen az államfő pártjaként számon tartott romániai Demokrata Párt színeiben az Európai Parlamentbe bejutott képviselők épp a minap szavaztak Tőkés László néppárti frakciótagsága ellen. A református püspök és a román államfő között sokkal inkább egy érdekszövetség (az RMDSZ taktikai játszmáinak akadályozása), illetve ideológiai közelség (antikommunizmus, a politikai elit megtisztulásának elősegítése, a korrupció felszámolása) létezik, a maga jól érzékelhető határaival.
A Markó Béla vezette formáció csapdahelyzete részben abból adódik, hogy a szövetség 1996 után most először került abba a helyzetbe, hogy az egyik meghatározó – és az államfő révén tulajdonképpen hatalmi pozícióban lévő – politikai erő ellenzékbe száműzné, nem bocsátva meg a szövetség Basescu-ellenes állásfoglalásait. Külön pech Markóéknak: a demokraták várhatóan megnyerik a következő választást és a komoly befolyásuk van az Európai Néppártban. Az RMDSZ tudathasadásos állapotát találóan jellemezte Eckstein-Kovács Péter szenátor, aki szerint a szövetségnek nem a néppárt frakcióját kellene választania az Európai Parlamentben, hanem inkább a liberálisokat vagy a szocialistákat.
Az RMDSZ egy nagy összeesküvésként éli meg térvesztését, és e tévhit gátolja az alapvető változtatásokban. Markóék tíz éven keresztül féktelenül gyakorolták a politikai taktikázás igazi bukaresti változatát, most pedig úgy viselkednek, mint az elkényeztetett kisgyerek, akit a gonosz játszótársak kiszorítanak a homokozóból. A minden irányból megnyilvánuló hitelvesztés tényének tudomásulvétele nélkül az RMDSZ aligha fog kimozdulni a válsághelyzetből. A szövetség agóniája pedig óhatatlanul rányomja bélyegét az erdélyi magyar közösség politikai kiútkeresésére is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.