Véget kell vetni a falurombolásnak

Az Élőlánc Magyarországért adományokat gyűjt a bezárásra ítélt falusi kis iskolák számára, fórumokat, figyelemfelkeltő akciókat szervez megmentésükért. A pedagógusok és iskolafenntartók részvételével az országban sokfelé megrendezett tanácskozások tanulságait összegezve az Élőlánc társelnöke, Lányi András író, filozófus szerint a települések nagy többsége szeretné megtartani az iskoláját, azonban a kormány intézkedései ezt lehetetlenné teszik.

Az Élőlánc kezdeményezése azokon a településeken szeretne segíteni, amelyek maguk is szeretnének segíteni magukon. Mint Lányi András felhívta rá a figyelmet, országjárásukon kiderült, a falusi önkormányzatokat sokszor nem- csak az anyagi ellehetetlenülés, hanem a törvényi szabályozás kényszeríti arra, hogy bezárják iskoláikat. Az új szabályozás a normatíva folyósítását kötelező csoportlétszámhoz köti.
Ahogy egy Vas megyei pedagógus mondta, aki többé nem taníthat abban a faluban, ahol fél életen keresztül dolgozott: miért baj az, ha az iskola családias, otthonos? A kisebb csoportlétszám, a személyre szabott foglalkozások, a pedagógus és a szülők közötti bensőségesebb kapcsolat pedagógiai előnyeit eddig senki se vitatta, mára mégis mindez teher lett a hatalom számára.
Mint ismeretes, a hetvenes–nyolcvanas években a „szisztematizáció”, a központosítás egyszer már végigsöpört a hazai közoktatáson, iskolabezárással, felduzzasztott, 30-35 fős osztálylétszámmal. Akkoriban a korszerű pedagógia hívei egy emberként fordultak szembe az álságos „reformokkal”. A rendszerváltozás után pedig a községek első dolga volt, hogy újra megnyitották iskoláikat. A jelenkori modernizátorok érvei közül csak egy hangzik őszintén: ha kevesebb iskolába több gyereket zsúfolunk, és a tanárok egy részét szélnek eresztjük, az megtakarítást jelent a költségvetésnek. Hogy milyen áron, az kit érdekel?! Mert ahol nincs iskola, ott a település napjai is meg vannak számlálva. A fiatalabb családok, ha tehetik, elköltöznek. Nincs posta, nincs orvos, nincs bolt, most már iskola se lesz, csak önkormányzat van – az meg ezek után minek. Mihályi Péter közgazdász – egyébként a társadalombiztosítási reform fő ideológusa – fogalmazta meg a tézist, miszerint a falu egy elavult településforma, úgyhogy nincs szükség rá. Valóban ne volna létjogosultsága kisebb falvainknak? Ha így volna, vajon Európa más országaiban miért a falvak urbanizálásával, több és jobb szolgáltatással válaszolnak a kor kihívására?
– El kell ismernünk – mondta Lányi –, a mostani kormány vidékfejlesztési és iskolapolitikája között tökéletes az összhang. Egyik sem ad esélyt a falvaknak. Olyan jövőt szánnak a magyar agráriumnak, amelyhez nem kellenek emberek. Az Élőlánc Magyarországért ezzel szemben azt állítja: az országnak szüksége van a falvakra, a falvaknak szüksége van iskolára. A kisiskolákon megtakarított milliárdok pedig pazarlásként jelentkeznek valahol. Drágán felújított intézmények szűnnek meg egyik napról a másikra, közösségek hullanak szét, apró gyermekek tízezrei tanulnak bele a gyökértelen, ingázó életformába, s ez kihat majd egész életükre.
Ahogy Lányi András mondja, a kis iskolák rosszabb teljesítményéről szóló felmérések, amelyekkel a kormány előhozakodik, csúsztatást tartalmaznak. Nem a nagyobb, illetve kisebb falusi iskolákban elért eredmények között mutatkozik különbség, hanem a városi és a falusi intézmények tanulói között. Ennek okai viszont ismeretesek, s ezeken nem segít a kényszerű utazgatás, sem a digitális tábla, amelynek beszerzésére a kormány most annyi pénzt szán – 30 milliárd forintot –, amennyiből az összes falusi iskolát meg lehetne menteni. Az oktatáspolitika hivatalosan kimondott céljait, a felzárkóztatást, a tehetséggondozást, a személyközpontú pedagógiát, amire éppen a szegény ember gyerekének volna a legnagyobb szüksége, a kis falusi iskola ugyanolyan jól szolgálhatja, mint a több ezer gyerekkel dolgozó központi intézmények. Nem a jobb felszerelés hiányzik belőlük, hanem a speciális feladatokra felkészítő szakmai műhelymunka, valamint a legnehezebb körülmények között dolgozó tanítók, tanárok megkülönböztetett megbecsülése. Egy ilyen oktatáspolitika képes lenne enyhíteni a meglévő társadalmi feszültségeket is – fogalmazott az Élőlánc társelnöke. – Az oktatásügy hatékonyságát nem forintban mérik – mondta Lányi András. – Az elbocsátott pedagógusok bérköltségén, a fűtésen, a villanyon való spórolás megéri-e, hogy gyerekek sokaságának a tanulás egész napos távolléttel, utazgatással járjon? Hogy idegen környezetben kelljen helytállniuk azoknak a gyerekeknek, akik közül sokan amúgy is hazulról hozott hátrányokkal küszködnek? – sorolta aggályait Lányi. Hangsúlyozta: mindenkinek állampolgári joga, hogy az alapfokú oktatásban a saját lakóhelyén részesüljön. A leépítési folyamatot igyekszik megállítani az Élőlánc kezdeményezése, amelynek elsődleges célja az, hogy a társadalom figyelmét felhívja arra, mi történik az országban.

Jótékonysági akciók. Az Élőlánc jótékonysági rendezvényei közül kiemelkedik a szerdai hangverseny. Este 7-kor, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a magyar zenei élet színe-java ad jótékonysági koncertet a kis iskolák javára. Az est fővédnöke Sólyom László köztársasági elnök. Várnak minden segíteni vágyó embert, s azt kérik, a karácsonyi ajándékra szánt pénz 10 százalékát áldozzák az iskolák megmentésére. Az adományokat a Kós Károly Közhasznú Alapítvány fogadja az alábbi számlaszámon: 10402166-21629530-00000000.
A gyűjtéssel párhuzamosan, a támogató pedagógus szervezetek szakértőinek bevonásával folynak a tanácskozások a kisiskolák megmaradásának esélyeiről. Ezek tanulságait figyelembe veszik a pályázat kiírásánál is, amelyet február 9-én hirdetnek meg, az intézmények jövőjéről a Parlamentben rendezendő nyílt napon. A bírálóbizottság társelnökeinek Gazsó Ferenc profeszszort és Lezsák Sándort, az Országgyűlés alelnökét sikerült megnyerniük.