Végszavazás előtt

Hatalmas erőfeszítéseket tett az elmúlt egy évben a balliberális kormányzat és szellemi (szolgai) holdudvara, hogy megakadályozza a Fidesz népszavazását néhány gazdasági és társadalmi kérdésben. Úgy látszik azonban, hogy igyekezetük hiábavaló volt. A referendumot nem kerülhetik el, de ez csak a kisebbik rossz. A nagyobb hátrány amiatt éri őket, hogy megpróbálták ellehetetleníteni, a végtelenségig elhúzni, elodázni a voksolás időpontját. Az igazság pillanata azonban a jelek szerint elérkezett: a nép dönteni fog, s a döntést előkészítő kampány a kormányzati huzavona miatt egybeesik az úgynevezett egészségügyi reform döntő időpontjával: a biztosítás privatizációjáról összetákolt jogi fércmű, vagyis a törvény elfogadásával. A népszavazás a végszavazással.
Szili Katalin házelnök szerette volna elnapolni a végső döntést a kínkeservesen összeállított liberális törvénytervezetről, mondván, a társadalomnak előbb meg kell ismernie az elképzeléseket. Februárig a kormánykoalíció meggyőzhetné a polgárokat arról, hogy mit hoz számukra a reform. Az MSZP képviselőcsoportja azonban – a frakcióvezető állítása szerint – szinte egy emberként utasította el a házelnök kezdeményezését. Egy képviselő kivételével a 17-i végszavazás mellett foglalt állást. Pedig Szili Katalinnak igaza van. Ugyan nem tudhatjuk pontosan, milyen megfontolások juttatták erre az elhatározásra, ám az több mint valószínű, hogy egy ilyen horderejű jogszabály – ha megszavazzák – nem felelhet meg az alkotmány követelményének. Emlékezzünk csak a Bokros-csomagra! Az Alkotmánybíróság (AB) a Horn-kormány idején azzal semmisítette meg a szintén erőszakosan összeállított és megszavaztatott rendelkezések nagy részét, hogy a jogalkotók nem adtak elegendő időt a merőben új szabályok megismerésére. Gyakorlati alkalmazásuk így lehetetlenné vált. Függetlenül a végszavazás előtt álló mostani törvény tartalmi hibáitól, maga az idő rövidsége is kellő ok lehet rá, hogy az egészségbiztosítás privatizálása a Bokros-csomag sorsára jusson. Feltéve persze, hogy az államfő aláírja majd a jogszabályt.
Meglepő volna, ha Sólyom László, aki saját közlése szerint hozomra írta alá a Gyurcsány-csomagot, ugyanezt megtenné az egészségbiztosítást privatizáló jogszabállyal is. Ha ugyanis laikus polgárként elvégezzük a szükségesség-arányosság tesztjét, amelyet az Alkotmánybíróság gyakorlatából ismerhetünk, azt mondhatjuk: a privatizálás nem szükséges ahhoz, hogy a biztosítás jól működjön, ha mégis szükséges volna, akkor nem arányos. Több kárt okoz, mint amenynyi hasznot várhatunk tőle. A fő gond azonban a jogbiztonság teljes hiánya. Ahogy Szili Katalin is mondta: nem ismerjük a végrehajtási rendeleteket, a lényeg pedig a részletekben rejtőzik. S mert a számtalan politikai alkuval létrehozott öszvérmódszert a világon még sehol sem próbálták ki, sejtelmünk sincs, mit várhatunk tőle.
Sok jót nem. Az SZDSZ gazdasági holdudvara nyilván profitálna az üzletből. A megszorításoktól, a munkanélküliségtől, az iskolák, a kórházak, a posták s a vasúti szárnyvonalak megszüntetésétől szenvedő polgárok aligha. A széles tömegek további elnyomorodásától tartva fogalmazta meg ellenvetéseit több mint száz értelmiségi. A szakszervezetek sztrájkra készülnek. A szocialista parlamenti többség ezenközben szinte egy emberként tűri a terrort, hagyja, hogy a magukat szabadelvűként deklaráló, agresszív üzleti körök ráerőltessék az országra az akaratukat. Bárhogyan végződjék azonban az egészségbiztosítás ügyében a végszavazás, bizonyosra vehetjük, hogy a törvény esetleges elfogadása nem az utolsó szó lesz ebben az ügyben. S ha így vesszük, még szerencse is, hogy a népszavazás előkészítésének folyamata éppen most jut el a végkifejletig: az Országgyűlésnek a 17-i ülésnapon a Fidesz és a KDNP által több mint egy esztendeje kezdeményezett referendum elrendeléséről is döntenie kellene.
Ahogyan a koalíció pártjai a kormányalakítást megelőző tárgyalásoktól egészen mostanáig alkudoztak, egyeztettek a nemzeti vagyon részeként kezelendő utolsó nagy tétel, az egészségbiztosítási kassza magánosításáról, ugyanúgy akadályozták, hátráltatták az elmúlt több mint egy év alatt a népszavazási kezdeményezés sikerét. A Fidesz és a KDNP vezetői által tavaly október 24-én elindított folyamatnak először azzal próbáltak gátat vetni, hogy kinyilvánították: a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj a kormányprogram meghatározó elemei, a kabinet programjáról pedig az alkotmány szerint nem lehet népszavazást tartani. Ezt a nézetet – talán nem véletlenül – az Országos Választási Bizottság (OVB) helyettes elnöke, Halmai Gábor hangoztatta elsősorban. Ő fogalmazta meg azt az érvet is, hogy a három említett ügyben azért sincs helye referendumnak, mert ez az alkotmány módosítását tenné szükségessé. Az alaptörvény ugyanis nem szabja meg, mennyi ideig köti a népakarat a törvényhozást. Harmadik érvként hivatkozott az OVB és annak alelnöke arra, hogy költségvetési kérdéskörökről van szó. Emiatt sem engedhető meg a referendum. Mindent egybevetve: az új összetételű OVB tavaly februárban megválasztott tagjai megdolgoztak a pénzükért. Ugyanis csak ők kapnak fizetést, a pártok által delegált tagok nem. Megküzdöttek azért, hogy az eljárás minél tovább tartson. Így 2006 októbere és 2007 júniusa között kétszer utasították el a népszavazási kezdeményezést. Miután az Alkotmánybíróság mindegyik érvüket megcáfolta és visszautasította, ráfanyalodtak, hogy harmadjára, az AB kifejezett utasítása nyomán hitelesítsék az aláírásgyűjtő íveket a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében. Harmadik határozatuk meghozatala előtt Halmai Gábor, az SZDSZ holdudvarához tartozó alkotmányjogász heves politikai kirohanásokat intézett az alkotmánybírák indokai ellen.
A legutóbbi hetekben Halmai megújította támadásait. Arra hivatkozik, hogy mivel az AB által időközben meghozott elvi jelentőségű határozat szerint a törvényhozásnak december végéig rendelkeznie kell arról, mennyi ideig köti a nép döntése az Országgyűlést, fel kell függeszteni az eljárást a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj ügyében. Ez az érvelés – talán nem véletlenül – megjelent az egyik olyan kifogásban is, amelyet az OVB-nek a népszavazást támogató, egyenként 250 ezer aláírás hitelesítését elrendelő határozatai ellen jelentettek be a Legfelsőbb Bíróságon. A bírói fórum elutasította ezt a kifogást is. Számítani lehet arra, hogy amennyiben az Országgyűlés most, az OVB immár jogerős határozatai alapján elrendeli a népszavazást, ezeket a határozatokat megtámadják majd az Alkotmánybíróságon. Mégpedig azzal az érveléssel, amelyet Halmai Gábor az elmúlt hetekben mindenfelé hirdetett. Akad majd egy nyelvész vagy más foglalkozású személy, aki – persze nem strómanként, hanem meggyőződésből – az AB-hez fordul. Erre is elmehet egy-két hónap, habár a bírák soron kívül intézik az ilyen ügyeket.
A több mint egyéves huzavona a télen így is véget ér. A szálak összefutnak: kiderül, milyen sorsra jut az Országgyűlésben és a köztársasági elnök kontrollja nyomán az egészségbiztosítás magánosítása, s mikorra írja ki az államfő a három kérdésről a népszavazást. Bár Kóka János, az SZDSZ öntelt elnöke korábban azt nyilatkozta, a békákat nem szokták megkérdezni a mocsár lecsapolása előtt, erre tavasszal minden akadályozó tényező ellenére várhatóan sort keríthetünk.