A csodálatos mandarin

A nyugati kultúrában nevelkedettek számára sokszor zavarba ejtő ömlengéssel, versekkel, popdallal, színművel fejezik ki az oroszok elnökük iránti szeretetüket. Az is biztosra vehető, hogy alkotmány ide vagy oda, Vlagyimir Putyint most legszívesebben a Kremlből sem engednék el. A keleti gondolkodásban ugyanis kiemelt szerepe van a vezetőnek, nevezzék azt mandarinnak, cárnak vagy éppen elnöknek.

Who is Mister Putin? – találgatta nyolc éve a világ. Oroszország új elnökéről ugyanis vajmi keveset tudott. Mára Vlagyimir Putyin élete nyitott könyv. Nyoma sincs a szovjet idők zártságának. Putyinnak egész irodalma van. Míg az elemzők az immár a nevéhez köthető politikai berendezkedés mibenlétét boncolgatják, életrajzírói az elnök eddigi 55 évének minden apró részletét igyekeznek felkutatni. Így szakértőtől az átlagemberig mindenki érdeklődéssel forgathatja a róla szóló enciklopédiát, amely a családon, a rokonokon, a barátokon, az iskolatársakon kívül az első találkozásoktól datálva mutatja be az Oroszországot ma irányító csapatot, e kör belső viszonyait, valamint a jelenleg uralkodó elit ellenlábasait is.
A vaskos kötetből kirajzolódnak a Putyin körüli kultusz részletei is. Megtudhatjuk, kik kértek és kaptak az elnök Koni nevű labradorjának kiskutyái közül, vagy éppen azt, hogy valahol Szibériában él egy másik Vlagyimir Putyin nevű személy is. Az egyezés nem véletlen, hiszen még 2000-ben, Irkutszkban éppen Putyin elnökké választásának napján találtak egy elhagyott újszülöttet, akit az őt megmentő orvosok e névre kereszteltek. Oroszországban ez korántsem egyedi, hiszen sok csecsemő kapta egykor a Vilen (Vlagyimir Iljics Lenin), a Sztálina vagy a Traktorina nevet, míg legutóbb az Egységes Oroszország párt választási győzelme fölötti lelkesedésében egy házaspár Viborinára (a vibor szó választást jelent) keresztelte kislányát. A már említett lexikonból megtudhatjuk azt is, hogy egy Mihail Aniscsenko nevű cseljabinszki diák verset költött az elnökről, az ezen gúnyolódó német lapot pedig beperelte. Ezek után aligha meglepő, Putyint dicsőítő popszám is létezik, amelyben két hölgy azon vágyáról énekel, hogy végre találjon egy hozzá hasonlóan erős és igaz férfit. Elege van ugyanis a részeges és verekedős fiúkból, egy erős és igaz férfire van szüksége, pont olyanra, mint Putyin.
E dal mondanivalójának ugyan ellentmond, de létezik Putinka márkájú vodka. Neveztek már el az elnökről kávézót, fagylaltot, léteznek már Putyin márkájú, jobbkezes órák, de piacra dobták a Putyin paradicsomot is. Hiába, a piac is felfedezte, hogy a modern cár igazi reklámhordozó. A gyerekek olvashatják Koni kutya meséit, vagy külön honlapon ismerkedhetnek az elnökkel. Kapható Putyint mintázó csoki, játékkatona, s óriási üzleti siker az arcképével díszített, Menedzser nevű társasjáték – valójában a Monopoly orosz változata –, ami ilyenkor, karácsony előtt már hiánycikknek számít. A szentpétervári Petropan cég a játék Világmenedzser névre elkeresztelt variációját is kínálja, amelynek dobozán Vlagyimir Putyin a földgolyó fölé magasodik, körülötte különböző nemzetek képviselői. S akkor még nem beszéltünk a kulcstartókról, a mellszobrokról és egyéb ajándéktárgyakról, vagy az elnök születésnapjai körüli hisztériákról. De létezik Putyin Fan Club is, amelyet egy 19 éves, szociális munkásnak tanuló egyetemista, Igor Bojko alapított, a Kreml párti ifjúsági mozgalom, a Nasi (Mieink) hívei pedig pólójukon az elnök képével masíroznak.
Oroszország és Putyin politikájának bírálói e jelenséget a jelenlegi rendszer antidemokratikus jellegével magyarázzák, megjegyezve, hogy a Kreml immár sokadszor tudatosan építi a bölcs vezér kultuszát. Naiv dolog lenne azt állítani, hogy a hatalmi gépezet nem foglalkozik az elnök imázsának ápolásával, a kritikusok azonban ezt felnagyítva figyelmen kívül hagyják az orosz néplélek cárközpontúságát, főképpen pedig Putyin rendkívüli, 80 százalék körüli népszerűségét. Az oroszok felnéznek Putyinra, mert elődeivel ellentétben életerős, egészséges, energikus államférfi. Olyan politikus, aki visszaadta nemzeti önbecsülésüket, stabilitást és gazdasági fellendülést hozott az országnak. Egyszóval megvédi életük nyugalmát. Mint a maga keresetlen módján költeményében az említett cseljabinszki diák fogalmaz, „már-már elfeledtük a nagyságot és a dicsőséget…, ám egyszer minden rosszra jön az oly várt felvirágzás, amit az elnökünk hozott el nekünk”.