Eltökélten úgy gondoltuk, hogy olyan rendszert alkotunk, amelyben a kormányozhatóság szempontjai érvényesülnek, ahol a többség képes a neki nem tetsző kormányzatokat parlamenti úton leváltani, ahol a kisebbségben maradó választó is el tudja juttatni a szavát, képviselőjét az Országgyűlésbe. Az ország ügyeinek hatékony, gyors döntésekkel való kormányzása, a nemzeti túlélés – jobb esetben – a siker, az előrejutás alapfeltétele. 

Ha rossz a rendszer, akkor a kormány mögötti pártok, partikuláris érdekek, ideológiai mániák vagy éppen a mérleg nyelveként zsaroló koalíciós pozícióba kerülő, valóságos erejüknél nagyobb befolyást gyakorolni képes csoportok szétzilálják az államot.

Nyugat-Európában ma túlnyomó részben olyan, úgynevezett arányos választási rendszerek a jellemzőek, amelyekben a sok kis párt koalíciója, a sok megalkuvó döntés, a legkisebb közös többszörös kényszere a nemzeti és demokratikus célokat egyaránt lehetetlenné teszi, megerősíti a hivatásos politikai elitet a néppel szemben, instabillá, kívülről kényelmesen befolyásolhatóvá lesznek az állam döntései és tovább mélyül az árok az emberek, a többség és a politikai döntéshozók között.

Egykor példaként néztünk rájuk, ma széthullás és kormányozhatatlanság és kormányozatlanság, felelősséghárítás jár a nyomukban. Ma Európa-szerte látjuk a kívülről, leginkább nagyhatalmi okokból erőltetett rendszer összes hátrányát. Tisztelem mások nemzeti hagyományait – minden ország döntse el maga a saját útját, alkotmányos rendjét. Nem állítom azt sem, hogy az arányos rendszereknek nincsenek előnyei. De ahhoz sem kell akadémikusnak lenni, hogy belássuk: 

A Békés Márton által a XXI. Század Intézet keretében rendszeresen kiadott Trend sorozat nemrég a honlapjukon is publikált ­2025-ös része alapos látleletet, teljes aktuális térképet ad az európai országok mai kormányzási képtelenségéről.

Egyesek még büszkélkednek vele, pozitív példaként hozzák föl, de valami még sincs rendben azzal, hogy pár éve egy választás utáni, pártok közti megegyezési képtelenség miatt Belgium egy évnél is tovább vegetált valódi kormány nélkül. 

 Aki valaha betéved a hírhedt brüsszeli Molenbeek negyedbe, rögtön megérti, hogy az ottani tarthatatlan állapotok milyen „döntések elmulasztása” miatt jöttek létre!

Magyarország 1990-ben más úton indult el. Mi a demokráciát és az állam hatékonyságát párosítani tudtuk. A rendszerváltoztatás utáni első húsz év politikai széthúzása így is hatalmas politikai energiát pazarolt el, sok erőt szétforgácsolt, amit a hatékony kormányzás szolgálatába lehetett volna állítani, de 

A választópolgárnak két szavazata van: az egyiket egyéni körzetben adja le konkrét jelöltre, a másikat pártlistára. Ez hasonlít ugyan a német modellre, de annál szándékoltan jóval kevésbé arányos. A magyarországi rendszer fő jellemvonásaiban máig ez.

Az alkalmi törvénymódosítások idején mindig tapasztalható zajjal és a hamis, politikai vádakkal szemben a választások érdemére és eredményére kiható komoly változtatás itthon az elmúlt 35 évben nem történt. Mindössze két lényegesnek mondható módosítás kivétel: (majdnem) felére csökkentettük az ország­gyűlés és az önkormányzatok tagjai­nak számát, valamint a kezdetben kétfordulós rendszert 2014-től egyfordulósra cseréltük. 

A Nyugat alkotmányos rendszerei egyre kevésbé szolgálják a demokráciát és a hatékony állami működést. Hiába győznek a választásokon új politikát, változást képviselő erők, a régiek szivárványkoalícióba szövetkeznek ellenük: az a régi politika marad, amely rendre kitér a lényeges kérdések elől, sokadszorra is ugyanazokat a kudarcot hozó válaszokat erőlteti, beteges ideológiai merevségben szenved. Megszűnt a lényeges és a lényegtelen társadalmi kérdések közti megkülönböztetés képessége, a sok egy-ügyű párt szétfeszíti vagy éppen lebénítja a kormányzást. Sok lúd disznót győz!

Amerikában megcsinálta Donald Trump . Magyarországon megcsinálta Orbán Viktor.

Ezt kell megvédeni. Jövőre ez lesz itt a feladat! Megcsináljuk!