Mindez nem akadályozta meg az ország ellendrukkereit, Orbán Viktor kormányának ádáz ellenségeit, hogy a nemzet legfontosabb jogi szimbólumát is nyakló nélkül támadják – kívül és belül egyaránt. Érdemi érveik nincsenek, csak annyit tesznek, hogy ráhúzzák a korábban már bejáratott gyalázkodásaikat erre a nemzeti szimbólumunkra is. 

A nyíltan alkotmánysértő, fenyegető megnyilvánulások egyes baloldali magyar jogászok részéről a hazai vitákban is folyamatosan jelen vannak. „Érvelésük” a priméren politikai, ideo­logikus, hangulatkeltő jellegűektől a tudományosnak álcázott eszmefuttatásokig terjednek. Előbbire volt példa egy volt szocialista igazságügyi miniszter nyilatkozata, aki az általa vallott, az alkotmányt lerombolni szándékozó „tervét” azzal „indokolta”, hogy az alaptörvény bűnben fogant – ezért ki kell azt dobni. A vállaltan alkotmányellenes, felforgatási céllal megfogalmazott, ideológiai természetű gondolatokat „tudományosan” próbálja legitimálni egy másik neves baloldali jogtudós, aki a „militáns jogállamiság” fogalmát alkotta meg azért, hogy az alaptörvényt jogellenesen eltakaríthassák az útból.

Mindennek a tudományhoz semmi köze nincs, a propagandista-politikai aktivista körbe tartozik. Ideológiai konstrukcióikkal az alaptörvényt el kívánják törölni, és eközben nem tagadják saját forradalmi és felforgató céljaikat. 

Az elmúlt másfél évtized uniós intézményekkel folytatott honvédő küzdelmei­ből egyre világosabb mindenki számára, az alaptörvény ellen indított attak legfontosabb oka az, hogy 

Nem véletlen, hogy a hatalmi szférában nemrég felbukkanó trónkövetelők, kívülről vezérelt erők is a szuverenitás feladása terepén jeleskednek. Most még arról beszélnek, hogy egy „kevéske” nemzeti szuverenitásról – jó brüsszeli pénz fejében – érdemes lemondani, de valójában azt gondolják, hogy megfelelően magas zsoldért szívesen átadnák az ország fölötti irányítást másoknak, persze akkor, ha annak megszerzésében előbb ­amazok segítik őket, mert tudják, hogy magukban ehhez ők kevesek. 

Mi mást jelent a migrációs paktum támogatása, a hazai energiabiztonságról való lemondás vagy a családtámogatások szűkítése? Azt is tárt karokkal üdvözölnék, hogy a magyar joghatóság helyett más országok vagy az unió hivatalnokai döntsenek magyar emberek jogi ügyeiben. Az európai ügyészséghez való csatlakozás ugyanis azt jelenti, hogy külföldi szervek, személyek indítanak magyar földön magyar emberek ellen eljárásokat, feladva a jogszolgáltatás szuverén nemzeti alapelvét.

Megfogalmazták azt az abszurd vádat is, hogy a magyar kormány adta föl a csatlakozáskor a nemzeti önrendelkezést. Pedig ez az a pont, ahol az alaptörvény kristálytisztán, félreérthetetlenül fogalmaz – és ez az, ami a szemeket Brüsszelben jobban csípi, mint az arrafelé oly gyakran bevetett könny­gáz. A hatályos alkotmány ugyanis nem a hatáskörök átadásáról, hanem azok más országokkal közös gyakorlásáról beszél. Az E cikk egyértelmű: szuverenitásátadás nem történik. Erre egyébként nem is hatalmazhatna föl még az alkotmányozó sem, mert azzal önmagát, az államot számolná föl. 

Ami csak kölcsönbe van, arról a kölcsönző a kölcsönadás után is rendelkezik – a közösen megállapított szabályok alapján. A jogászok úgy mondják ezt, hogy ő marad az ügy ura.

Mivel a magyar alkotmány már az ország uniós csatlakozása után született – a késedelem egy újabb előnye! –, tanultunk abból, hogy uniós (birodalmi) intézmények gátlástalanul arra törekszenek, hogy elvonják a tagok jogköreit, ezért ennek korlátozására létrehoztunk egy plusz szuverenitási védvonalat. Más európai országok alkotmányos rendszere ennyire egyértelműen nem mondja ki ezt. Folyik a szakmai és a politikai vita mindenütt az unióban, ahol Brüsszelnek az alapító szerződést sértő törekvéseivel nem értenek egyet. Németországban, Olaszországban, Csehországban az alkotmánybírósági értelmezések több esetben is ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a magyar jogalkotó, de ez nincs egyértel­műen kifejtve az ő alkotmányszövegeikben. Az övék tehát gyengébb pozíció, hiszen a bírósági ítéletek nemzeti és ­uniós szintjei között ma nincs megállapodott, egyértelmű hierarchia, vagyis az értelmezések egymással versengenek – az győz, aki erősebb. 

Ez hát a fő baj a mi alaptörvényünkkel, Magyarország szuverenitása az, ami zavarja őket – ezért akarják elsodorni a magyar alkotmányt, vele együtt az ország rendjét és biztonságát. Ezért kapjuk tizenöt éve folyamatosan támadásokat. De nem hagyjuk magunkat!

Az igazsághoz kell az erő, de nem árt, ha néhány kardinális európai jogi érv is ott van a tarsolyunkban, amikor harcolunk. Ezt a jogi védelmet teremtette meg 2011-ben az alaptörvény!