Lázítók – a gyűlölet igazi karmesterei 
Ha tehetem, rengeteg podcastot hallgatok, követem a Puzsér Róbert és Horváth Oszkár által dominált Önkényes mérvadókat is. Van, hogy jól szórakozom, van, hogy elhűlve hallgatom. Elutasítást vált ki a becsmérlés, az uszítás, az erőszak és az indulat polgárjoggá emelése, a felelőtlenség. Abba a szerepbe igyekeznek feltolni magukat, hogy ők a bírák, a zsűri és valami megfellebbezhetetlen érték (polgári öntudat, rendes demokráciák, tisztesség stb.) nevében mondják, amit mondanak.
A hangnem, a gyújtogatás szenvedélye és a gyújtogatásra biztatás igénye azonban egyre radikálisabb, ezt azzal indokolják, hogy a helyzet is radikális (közeledik az ebédszünet). Jóllehet találomra kiválasztott szinte bármelyik mondatuk saját maguk ellen forduló fegyver lehetne, én csak egyetlen aspektusról, a kimondott szavakért vállalt felelősségről szeretnék itt néhány szót szólni.
Az önkényes mérvadók osztoznak abban a gondolatban, hogy csak egy elementáris társadalmi indulat tudja ezeket – vagyis minket – elsöpörni, és az elsöprés nemcsak hogy kívánatos, de már-már morális parancs.
Az ehhez szükséges indulat azonban nem jön létre magától, táplálni kell. Tőlük ezért senki se várja el, hogy ne legyenek dühösek és erőszakosak, mert elég volt! Az indulat pedig formát kell hogy találjon magának, ezért senki se csodálkozzon, hogy egy fideszes államtitkár fiát bántalmazzák az iskolában, nem a sors tehet erről, hanem maga az államtitkár. Választhatta volna, hogy nem vállal szerepet ebben a mocsadékban, de neki kellett a pozi, a fizu, a hatalom, akkor most ne rinyáljon, hogy bántják a gyerekét, mert valójában ő maga bántja azzal, hogy részt vállalt ebben az egészben.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!