„A helyen, ahol pajtásaimmal élek, rajzpályázatot hirdetnek lázadás és forradalom hívószavakkal, a nyeremény: könyvcsomag.”
(Vida Kamilla: Utópia és uzsonna egy kertben, mely a versailles-i kastély pontos mása)

Hogy, hogy nem, figyelmembe ajánlottak egy érdekes kutatást, amely a bírói döntéshozatal racionalitását teszteli. A jogi formalizmus hívei ugyanis hajlamosak úgy tekinteni a bírói döntésekre, hogy azokat mindig racionálisan, megfontoltan, a jogi indokokat mintegy mechanikusan alkalmazva hozzák meg. A jogi realisták ezt vitatják. Szerintük a bírákat a normakövetésen túl más – politikai, társadalmi, pszichológiai – tényezők is befolyásolhatják. A figyelmembe ajánlott kutatás arról szól, hogy miért ne befolyásolhatná őket például egy olyan banális emberi késztetés vagy ösztön, mint az éhség. Ebben a kutatásban ugyanis a feltételes szabadlábra helyezési kérelmekben döntő bírákat vizsgálták, és azt találták, hogy a kedvező ítéletek aránya fokozatosan csökkent az egyes döntéshozatali üléseken belül az ülés végéhez közeledve, majd az evésre lehetőséget adó szünetek után megint visszatért a kedvező ítéletek magasabb aránya. Vagyis: éhes bíró makkal álmodik, és szigorúbb döntést hoz.

Hasonló a helyzet a magát a köznyilvánosság irányát meghatározni kívánó, a helyes, a morálisan kifogásolhatatlan, a jó érvényre juttatásában tetszelgő közéleti megmondóemberekkel és értelmiségiekkel is. Ők abban a szerepben tetszelegnek, erre van kreditük, hogy ők a fáklyák, ennélfogva a szándékaik tiszták, mint a patyolat, részérdekek nem mozgatják őket, a Morál és az Igazság bajnokai, ők azok, akik számonkérik a tévelygőket és megítélik a bűnüket. 

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs, ők a legmagasabb fórum, őket nem lehet megítélni, és nincs lehetőség máshova fordulni. Eltekintve az analógia korlátaitól (hogy szemben a bírákkal, akik végigmentek a jogi képzés stúdiumain és stádiumain, végigjárták a szamárlétrát, és erre a feladatra ki vannak választva, joguk van hozzá, hogy jogot szolgáltassanak, míg a közértelmiségnek semmi ilyen jogosultsága és felhatalmazása nincs, azontúl, hogy felruházza önmagát az ítélkezés jogával), a banális emberi késztetések szerepet játszanak a morális igazságosztók ítélethozatalában is. Olyanok, mint a (hatalom)éhség, a gyűlölet, a bosszú, a feldolgozatlan egyéni sérelmek és veszteségek, a rögeszme, az indulat, a szimpátia és antipátia, a féltékenység, az irigység, a kevélység, az öntetszelgés, a hiúság, a gyengeség, a félelem és különböző mentális betegségek. Ezek szűrőjén megy át a Morál és az Igazság. Csak hogy tudjuk.