Bacsó Péter, a nyolcvanéves tanú

Nyolcvanadik születésnapját ünnepelte vasárnap Bacsó Péter filmrendező, a szatíra mestere. Kassán született 1928-ban, tizenkét évesen költözött Budapestre. Eredetileg színházi rendezőnek készült, Radványi Géza hatására váltott, a filmfőiskolán 1950-ben diplomázott. Több mint egy évtizedig filmgyári dramaturg és forgatókönyvíró volt, az ötvenes években baráti körével együtt őt is megfigyelték. Első önálló filmjével 1963-ban mutatkozhatott be. A magánéleti lázadást ábrázoló Nyáron egyszerű az olasz neorealista rendező, Cesare Zavattini biztatására született meg. Az elsők között mutatja be az 1956 utáni viszonyokat, mer beszélni az ötvenes évek munkatáborairól 1967-es filmje, a Nyár a hegyen, amely nemzetközi és hazai elismerést is kapott.
„Minden gyanús, ami nem gyanús.” A tanú, Bacsó Péter legismertebb és legsikeresebb alkotásának dialógusaiból számos szállóige született – a Rákosi-éráról készült szatíra egy évtizedig csak zártkörű vetítéseken volt látható. A hetvenes években aktuálpolitikai témákat feldolgozó filmekkel egyaránt jelentkezhetett, majd számos minőségi film megszületéséhez járulhatott hozzá. A nyolcvanas években tért vissza a történelem és az abszurditás viszonyának elemzéséhez, ekkor született a Tegnapelőtt, a Te rongyos élet, a Hány az óra, Vekker úr? és a Banánhéjkeringő.
A rendszerváltás után több kísérletet tesz az új világ visszásságainak ábrázolására, a legnagyobb vállalkozása 1994-ben a Megint tanú. A Hamvadó cigarettavég 2001-ben a dívának, Karády Katalinnak állít emléket. E film azért lehet kedves a szívünknek, mert két jelenetben felvillant részleteket a Magyar Nemzet hőskorszakából is.
Új filmje, a Majdnem szűz még tavasz előtt a mozikba kerül.