Buknak a piaci dogmák, előz az állam

Jól kézben tartott egészségügyi és oktatási politika, állami egészségbiztosítás, a kutatás-fejlesztésre fordított összeg megemelése: elég volt egy kis ingatlanpiaci megingás, és a Világbanktól Alan Greenspanen át Brüsszelig minden piaci szereplő és véleményformáló ezt a nótát kezdi húzni, sutba dobva a piaci liberalizmust.

Kemény idők ezek a liberalizmus apostolai számára. Néhány hónap leforgása alatt London, a Wall Street és Zürich, a pénzügyi globalizáció erős várai megalázkodó S. O. S.-eket eresztettek meg egy már haldoklónak kikiáltott ellenség, a jó öreg államgépezet irányába – írja Frédéric Lemaitre a francia Le Monde hasábjain. A nyáron a Northern Rock kezdte meg a sort. Newcastle bankja a brit központi banktól kért segítséget. Gordon Brown brit kormányfő elhatározta, hogy véget vet a betétesek között eluralkodó pániknak. Az esetet gentlemanek közötti diszkrécióval intézték, a Northern Rock végül is nem tartozott a City óriásai közé – olvasható a lapban nemrég megjelent 2007: az állam visszatér című cikkben.
Az amerikai Citygroup bank szintén az ingatlanpiaci válság áldozata. Az intézmény egy arab pénzügyi alaptól, Abu-Dzabiból kapott segítséget. Az arabok így 7,5 milliárd dolláros befektetéssel megszerezhették a Wall Street ékkövének számító Citygroup tőkéjének 4,9 százalékát. A UBS, Svájc első bankja kénytelen volt bevonni Szingapúrt alaptőkéjébe. A szigetállam 9,6 milliárd dollárért cserébe elvárta, hogy beülhessen a bank igazgatótanácsába, így viszont a svájci pénzintézet első számú részvényesévé vált.
Észrevéve az ingatlanpiaci válság által kialakult helyzet súlyosságát, az amerikai kormányzat a beavatkozás mellett döntött. Alan Greenspan, a Fed liberális elkötelezettségéről híres exelnöke is támogatta a lépést. Szerinte az államnak segítséget kell nyújtania az ingatlanhitelük bedőlése miatt fenyegetett lakástulajdonosoknak. Azok a központi pénzalapok, amelyeket a dúsgazdag államok azért hoztak létre, hogy igazgassák az olajügyleteikből vagy kereskedelmi többletükből származó bevételeket, a föld első számú bankáraivá léptek elő. Mintegy 3000 milliárd dolláros tőkeerő birtokában azt vásárolnak meg, amihez csak kedvük támad. A történelem különös fordulataként a globalizáció végterméke mára annak ellentéte, az államosítás.
A feltörekvő országok nem érik be azzal, hogy beruházzanak, vagyontárgyak vásárlására is törekszenek. Franciaországban Nicolas Sarkozy elnök nem igazán függetlenítheti magát olyan óriásoktól, mint a repülőgépiparban az EADS, a közlekedésben az Alstrom. Nem véletlen, hogy a WTO által folytatott, a kereskedelmi forgalom liberalizálását célzó tárgyalások egy helyben topognak. A megcélzott vagyontárgyakat, cégeket birtokló államok pedig fölteszik a kezüket: sokan közülük előnyben részesítik, hogy kétoldalú szerződéseket írjanak alá, amelyek által közvetlen beavatkozást nyernek többoldalú szerződésekben is. Ez viszont fokozatosan megfosztja őket előjogaiktól. December 10-én a holland kormány befagyasztotta harminc állami vállalat privatizációját. Firk Bolkestein volt uniós biztos világosan fogalmazott: „Naivitás lenne legyengíteni a holland vállalatokat, amikor világszerte, különösen Kínában és Oroszországban keményen fogják az állami vállalatok gyeplőjét”. Az új szereplőként feltűnő, igen kevéssé liberális államok felemelkedése nem pusztán az állam kegyeihez való visszatéréssel magyarázható. Nyugaton a globalizációt az egyenlőtlenségek megnövekedésének okaként is emlegetik, ezt már elismerték olyan szervezetek is, mint az OECD, a Világbank és az IMF. Logikus, hogy a közvélemény az államhoz fordul, attól várja el, hogy védelmet nyújtson. Ez is hozzájárult Sarkozy választási sikeréhez. Az amerikai Hillary Clinton által folytatott kampány egy általános egészségbiztosítói rendszer felállításáról szól. Az amerikaiak (relatív) többsége úgy gondolja, az államnak garantálnia kell egy (nem magántőke-alapú) egészségbiztosítási rendszert, ha emelni akarja az adókat.
A liberálisok ma beismerik: az ország versenyképességének nem egyetlen mértékegysége az, hogy mennyire alacsonyak a közkiadásai. Ezt bizonyítja a Világgazdasági Fórum osztályzása is, amely szerint a világ legversenyképesebb nyolc állama az Egyesült Államok, Svájc, Dánia, Svédország, Németország, Finnország, Szingapúr és Japán. Ezek többsége megemelte az adókat. Nagy-Britannia csak a kilencedik a sorban. Franciaország a 18., ami szintén azt jelenti, hogy a közkiadások megemelése nem a versenyképesség zálogát jelentik. Ha egy ország nemzetközi gazdaságban betöltött szerepét akarjuk megállapítani, az intézmények stabilitása, az infrastruktúra, az egészségügyi és az oktatási politika, a kutatás-fejlesztésre fordított összeg legalább olyan meghatározó tényezők, mint az elvégzett munka ára vagy a piaci rugalmasság.
Úgy tűnt, a Microsoft a legnagyobb erő. Tévedés volt: az Európai Bizottság 2007-ben elérte, hogy a vállalatot elítéljék a vezető piaci helyzettel való visszaélés miatt. Brüsszel itt a világ bírájaként lépett fel, hiszen döntésének világszerte következményei vannak. A lépés mögött ugyanis felfedezhetjük a pekingi rezsimmel való bátortalan együttműködési kísérletet; ez pedig arra utal, hogy a vélemények szabad kifejezésének dogmáját felülírják az esetleges nemzetpolitikai érdekek. Az állam visszatér – vagy legalábbis előzésben van – írja a francia világlap.