Bundára fel!

Eszem ágában sincs állati dolgokban pártoskodni. Kinek-kinek ízlése szerint, és tiszta időpocséklás, amikor egy kutyás meg egy macskás pocskondiázza a másik kedvencét, és akár fegyvert is rántanának az ebek vagy a cicusok különb mivoltát bizonyítandó. Nekem most egy olyan macska jutott, Bajszi 2. néven, aki egy percig nem marad meg ölben, morog és fúj, ha simogatják, igazából a komódfiókban érzi magát elemében, a vasalt ágyneműn henyélve, mert onnan belátja az egész lakást, plusz felette szól a tévé, óránként híreket hallgat. Bajszi 2. barátságtalan, ám gyönyörűségesen szép cirmos, akit azért, mert rossz a természete, nem fogunk sem agyonverni, sem elaltatni, sem lábait eltörni, hangszálait elvágatni, de még megnyúzni sem, hogy aztán tíz-tizenkét cirmiből helyre kis bunda kerüljön ki az ügyes szűcsök keze alól. Kinek-kinek ízlése szerint, de ma a kutya a menő. Celebjeink karjaikban talányos ebekkel, gonosz kis mopszlikkal, gyerekpótlék csivavákkal, a még menőbbek huskyval vagy malamuttal feszítenek. Nincs olyan „plécica” vagy ilyen-olyan „sztár”, aki nem szereti az állatokat, rajonganak értük, mint a világbékéért meg a környezetvédelemért. Vagy a bálnák megmentéséért, mert azok olyan édesek, és főképp jó messze vannak. Semmit nem kell tenni értük, elég sajnálkozni.
Ha megkérdeznénk száz bulvárhírességet, egy sincs közöttük, aki merné azt mondani, hogy adott esetben nyugodtan áthajt egy macskán, hogy szívesen eltörné unott kutyája lábát, sőt kiszúrná a szemét, és kidobná az autópályán a kocsiból. Ilyet a világért nem tennének és mondanának, mint ahogyan vadászni sem járnak, hogy bunkósbottal agyonverjenek egy nyomorult szarvast, aki nem tudott időben eltisztulni a rabsicok elől. Nem akasztanak macskát, nem éheztetnek genetikai célokból kutyákat, és nem hajítják ki megunt ebüket a budakeszi kanyarban a kocsiból: meg is nőtt, büdös is, sokat is eszik.
A mai bulvártündérek és bulvárférfiak nem tennének ilyet. Mert ez nem divat sem Amerikában, sem a kontinensen, sem a világ bármelyik civilizált országában. Nálunk sem. Azaz nálunk ez csak addig téma, amíg némileg meglöki a népszerűségi mutatót. A petárdák miatt kutyák százai szaladtak világgá, de csak néhány névtelen önkéntes segít, Brigitte Bardot-nak nincs Duna-parti kiadása, de van „káprázatos bundaparti”. Az „állati szőrmébe bújt” résztvevők egy csapásra elfelejtették azt a plakátot, amelyen talán egy kis róka sír bele a világba: „Az én anyukám az életét adta azért, hogy neked ilyen bundád legyen.” Vagy úgy gondolták, hogy mi felejtettünk? Vagy annyira fontos a sztároknak, hogy „szemkápráztató darabokban” jelenjenek meg egy bundabemutatón, hogy oda se neki, hány állat tetemét viselték magukon? A színes fotókon hiúzbunda, feketepárduc-bunda, leopárdbunda, medvebunda, jegesmedvebunda és más névtelen szőrmecsoda hordozza kétlábú gazdáját. A káprázatos bundaparti résztvevőinek névsorától tekintsünk el, a malacfejűvé hízott tévésztártól, kinézetében az idiotizmus peremén egyensúlyozó esztétán (!) keresztül a reménytelenül kapaszkodó énekesnőig csupa „híres” ember partizott.
Ha jók az értesüléseim, Amerikában a valódi szőrmebunda anynyira nem illő, hogy a hírességeket festékekkel öntik nyakon, ha nercben állítanak be valahová, mondjuk egy káprázatos bundapartira. A technológia ma már olyan magas fokú, hogy tökéletes és még tökéletesebb műszőrméket képes elővarázsolni. Az a divat – ott. Itt, Kelet-Közép vagy Közép-Kelet táján még partit rendeznek az állati mészárszék rekvizitjeinek. Káprázatos partit.