Élő fáklyák figyelmeztetése

Bauer Sándor, Jan Palach és Moyses Márton emléke előtt tisztelegett tegnap a Nemzeti Múzeum kertjében a Horthy Miklós Történelmi Társaság. Felszólalt Wittner Mária 1956-os szabadságharcos, Döbrentei Kornél költő, közreműködött Sinkovits-Vitay András előadóművész.

Palach tűzhalála. Csehszlovákia megszállása, a prágai tavasz eltiprása elleni tiltakozásul Jan Palach (20 éves, filozófia szakos diák) halt elsőnek önkéntes tűzhalált 1969. január 16-án. Cseh nemzeti zászlót tekert a testére, a Vencel téren benzint locsolt magára, és – pár méterre IV. Vencel lovas szobrától – felgyújtotta magát. Hátrahagyott búcsúlevele szerint így akart tiltakozni az ellen, hogy az előző év augusztus 21-én vérbe fojtották a prágai tavasznak nevezett mozgalmat a Varsói Szerződés fegyveres erői, köztük az akkori Magyar Néphadsereg alakulatai. Holttestét a Károly Egyetemen ravatalozták fel, és több mint nyolcszázezren vettek tőle végső búcsút. Tettét mások is követték, sorra gyúltak az emberfáklyák csehszlovákiai városokban a szovjet megszállás elleni tiltakozásul: Pilsenben, Pozsonyban, Léván, Brnóban, Znojmóban. Ma emlékmű áll a zarándokhellyé vált téren az ifjú mártír tiszteletére, s az egykori Vörös Hadsereg teret a Moldva partján Jan Palach térnek nevezték el. Emléket állított az első önégető kelet-európai mártírnak Róma és Luxemburg is.

Bauer Sándor 1969. január 20-án délután egy órakor fölgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum kertjében. Élő fáklyaként két nemzeti zászlót lengetett a kezében; ez volt az üzenete, ezt látta az a két-három száz ember, aki pillanatok alatt összegyűlt körülötte. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fennmaradt dokumentumokból megtudható, hogy az egyik jelenlévő megpróbálta megmenteni a fiatal életet; ő Bihari Sándor orvostanhallgató volt. Vallomásában elmondta, hogy Bauer mindvégig eszméleténél volt. A közelben állók megkérdezték tőle, miért tette, mire azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, az orosz megszállás elleni tiltakozásként.
Búcsúlevelei is ezt erősítik meg. Sabján Miklós barátjának ezt írta: „Vasárnap Prágában az önkéntes tűzhalált választotta egy fiatal, tiltakozásul Csehszlovákia orosz megszállása ellen…”
Szilágyi János osztálytársának a következőket írta: „Mindenkit üdvözlök az osztályban. Minden diákot és tanárt. Azt üzenem, eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. Úgy harcoljatok, ahogy én tanítottalak benneteket. Tűzhalált halok, akárcsak az a csehszlovák fiatal, aki 19-én gyújtotta fel magát, így tiltakozva az orosz megszállás ellen.” Szüleitől a következőképpen búcsúzott: „Drága Édesanyám és Édesapám! Bocsássatok meg, hogy néha rossz fiatok voltam, szeretnék élni, de most szénné égett holttestemre van szüksége a nemzetnek.”
A rendőrség lefoglalta a leveleket azzal az indokkal, hogy a bűncselekménnyel szorosan összefüggenek, és ellenséges tartalmú szövegek.
Bauer Sándort a Múzeumkertből a Honvéd Kórházba szállították, ahol rendőrök őrizték kórtermét. Két nap múlva Kelemen Géza ügyész elrendelte előzetes letartóztatását. Az indoklás a következő volt: „A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy nevezett 1969. január 20-án 13 és 14 óra között a fővárosi Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte és felgyújtotta, hogy így önkéntes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodása ellen, illetve másokat is felhívjon tiltakozásra. Az eddig meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkáspártra és a Magyar Forradalmi Munkás–Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadlábon hagyása esetén tartani lehet attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása esetén a köznyugalmat zavarná…”
A jegyzőkönyvet édesapjával íratták alá január 22-én. Bauer Sándor a következő nap hajnalán meghalt. Temetését a rendőrség titokban szervezte meg, és megtiltotta a családnak, hogy bárkit értesítsen róla. A Rákospalotai temetőt tíz operatív tiszt és a X. kerületi kapitányság egy szakasz rendőre biztosította. Végső búcsúztatásán tizenhét családtag vett részt, az állambiztonság azt is megszabta, miről szóljon a mindössze négyperces gyászbeszéd, és hogy a fejfára csak az elhunyt nevét, születési és elhalálozási évét szabad ráírni.
Bauer Sándor 39 évvel ezelőtt eleven fáklyaként figyelmeztette a nemzetet a kommunista diktatúra, az orosz megszállás, a hazug politika, az elnyomás embertelenségére. Ha méltók nem lehetünk, méltatlanok ne legyünk hozzá!