Emma

S még mondja valaki, hogy a vidékieknek hátrányos az élet Magyarországon! No jó: a legtöbb helyen nem lesz posta, iskola meg vasútállomás, de a humán szférában itt-ott látványosan elébe vágnak a fővárosnak. A 2008-as év első vidéki újszülöttjét elhalmozták ajándékokkal, míg az első budapesti kis polgár e sorok írásáig nem kapott semmit; még egy barackot sem a buksijára. Csak emlékeztetőül: Budapest első emberét időtlen idők óta Demszky Gábornak hívják, talán már a szobrának a helyét is kijelölte, mondjuk Petőfi Sándorral szemben.
Persze egy csalhatatlan liberálisnak nincs kétsége afelől, hogy ez a köszöntősdi a makacsul továbbélő kádárizmus csökevénye, az ÁB-bébik takarékkönyvei voltaképpen a békekölcsön-kötvényekből nőttek ki, a Ratkó-korszak meg kifejezetten a mostani kormányzat bosszantására lett beiktatva a történelembe, hogy az eddiginél is több nyugdíjat kelljen kiperkálni ennek az improduktív, élősködő népségnek, akik még az öngondoskodás újmódi imperatívuszával sincsenek tisztában. Vidéken az emberek ideológiailag kevésbé fejlettek (nem is nagyon szavaznak az SZDSZ-re), viszi őket a pártállami lendület, s annyira felvilágosulatlanok, hogy egyszerűen nem képesek leszokni erről az avítt, korszerűtlen ajándékozgatásról. Nem is szólva arról az atavisztikus, idejétmúlt ujjongásról, amit olyankor produkálnak, amikor egy kis magyar a világra jön. Nem látják meg már csírájában az osztódással szaporodó problémát: a kölyköt etetni kell majd, taníttatni, kivetetni a manduláját – ez mind-mind újabb csapás a szűkölködő költségvetésnek, amely így kevéssé tudja majd támogatni a mindenható multikulturalizmus jegyében az innovatív bevándorlók tömegeinek letelepítését és zökkenőmentes beilleszkedését.
Az egri Markhot Ferenc kórházban világra jött aprócska Pétert a pétervásárai önkormányzat illetékesei már másnap felkeresték egy ajándékcsomaggal; de az egri önkormányzat sem akart elmaradni tőlük, örvendezve a kis Zétényüknek. Ismerjük a budapesti befutó nevét is: a pöttöm kislányt Emmának hívják, Péterhez hasonlóan jóformán még a Himnusz éneklése alatt felsírt, ezzel aztán a jelek szerint rögtön rossz pontot is szerzett ebben az épülő-szépülő liberális világvárosban. Az egykori Állami Biztosító amúgy 1959-től folytatta a takarékbetét-osztó gyakorlatot, nyilván az álságos konszolidáció jegyében, míg a privatizált cég az új évezredben be nem rekesztette a felelőtlen, populista osztogatást. Még az ügyfelek roppant felelőtlenül azt gondolnák, hogy a gyerek befektetés a jövőbe! Az állam utoljára 2006-ban köszöntötte az új év első babáját: akkor Göncz Kinga családügyi miniszter píárosai aktivizálták magukat. (Emlékszik még valaki a babakötvény forradalmi vívmányára?) Az elegáns politikusnő később aztán belevetette magát váratlanul támadt szenvedélyébe, a külügyekbe, s a megszorítások kormányában senki nem akadt, aki a helyére lépjen: Veres János amúgy is bizonyára helytelenítette volna az ablakon való pénzkidobásnak ezt a formáját.
Persze mindent meg lehet magyarázni: a csöpp Emma megjutalmazása ordító igazságtalanság volna azokkal a kisdedekkel szemben, akik már a szilveszteri programozott őskáosz idején kikívánkoztak e való világra. Emma negligálása azonban szimbolikus jelentést kap, ha a gyurcsányista kormányzás és a demszkysta főváros-navigálás szemszögéből nézzük: ezeknek az uraknak a szemében nyilván sztálinista hadova, hogy a legfőbb érték maga az ember. Ők ketten feltehetőleg már világosan tudják, az új trendben mi a legfőbb érték, mi kerül az elavult ember helyére. De vannak annyira bölcsek, hogy nem kötik az orrunkra.