Gyurcsány gárdája és a perui állampolgár

Kommen Sie aus Peru? Ön Peruból jött? – ez az udvariassági formulát tartalmazó példamondat egy német nyelvtankönyvből való, amivel soha nem találkozhattak azok a rendőrök, akik egy perui állampolgárt a kőbányai rendőrkapitányságon szadista módon megvertek. A jogrend őrei ehelyett cigányozás kíséretében hátba rúgták, s eltörték az orrát és a bordáját.
A bírósági tárgyalás sajtóreakciói rendkívül tanulságosak. Azok a – főleg kormánybarát – fórumok, amelyek az MTI politikailag korrekt tudósítására hagyatkoztak, csak annyit írtak, hogy a 2006 őszén történt „bántalmazások” során a sértett a „sérülését” a rendőrkapitányság fogdájában szenvedte el. Sehol a cigányozás és szadizmus részletei, amelyeknek immunreakciót kellene kiváltaniuk, különösen a témára szakosodott balliberális értelmiségben. Mindenekelőtt azért, mert az (elhallgatott) részletek ismeretében egyértelmű a bántalmazás rasszista motivációja: a rendőrök azért alkalmaztak gestapós módszereket Angel Mendoza ellen, mert meggyőződésük volt, hogy áldozatuk cigány.
2000-ben a Mozgó Világban interjút készítettek Horváth Aladárral, ami azt a frappáns címet kapta, hogy Életében legalább egyszer mindenki roma lesz, ami persze túlzás, de a nem szőke és nem kék szemű perui állampolgár esetében beigazolódott. Gyurcsány Ferenc egyszer azt találta mondani, hogy a jobboldalba döfjön, ő cigány, ha cigányoznak. Az állandóan bátor kormányfő most hallgat, mint a sír. Nyilván azért, mert számára politikailag az a korrekt, hogy bármi áron megvédje alárendeltjeit a bíróságon gyáván sumákoló közrendőrtől kezdve a gyáván lapító rendvédelmi miniszterig bezárólag. Pedig a kormányfő a Mortimer-ügy során volt bátor napirend előtti felszólalásban kijelenteni, hogy „ha egy roma fiút ér támadás, akkor erre az a reakció, hogy bizony itt a fajgyűlölet által mozgatott bűncselekményről van szó, és ez önmagában figyelmeztető jel”. A két eset között „csak” az a különbség, hogy most egy romának tartott férfit ért támadás, ennek ellenére nincs reakció, hogy bizony itt is a fajgyűlölet által mozgatott bűncselekményről van szó, ezért a rendőri cigányverés önmagában nem is lehet figyelmeztető jel. A Mortimer-ügy során Batiz András szóvivő azzal védte meg Gyurcsányt, hogy a kormányfő nem azt mondta, hogy fajgyűlöletből fakadó bűncselekmény történt, hanem azt, hogy sokaknak erős meggyőződése, hogy a bűncselekmény mögött ott van a hétköznapi előítéletekből táplálkozó és arra épülő rasszizmus. A lényeg tehát az, hogy a kormányfő számára a tiltakozó balliberális értelmiség volt a mérvadó: ha ők rasszizmusról beszélnek, akkor rasszizmus van.
Ezen a ponton egyet kell értenem Seres Lászlóval, aki a Hírszerző internetesen portálon a Magyar Gárda „cigánybűnözés” elleni demonstrációi kapcsán azt írta: ha igaz az, hogy a kerepesi iskolában mindennaposak a lopások, a fizikai bántalmazások és a megfélemlítések, akkor bizony a politikailag korrekt balliberális értelmiség is a probléma része, amely tudja, de tabusítja, hogy a kis iskolai gengszterek halmazán belül a kis roma gengszterek (és szüleik) is sokak életét megkeserítik.
A politikailag korrekt tabusítás állatorvosi lovát Horváth Aladár képviseli. Az esélyegyenlőségért felelős miniszteri biztos kormányzati posztjáig eljutó roma polgárjogi aktivista az idézett interjúban, tehát az Orbán-kormány idején meglehetősen magasra emelte a pártsemleges erkölcsi mércét: „És ha megvernek egy cigányt a rendőrök csak azért, mert cigány, akkor a belügyminiszter bemegy a kórházba, és azt mondja neki, hogy kedves barátom, mélyen sajnálom, ami történt, együtt érzek veled, azokat a rendőröket kirúgtam, mert téged összevertek, ilyesmi többé nem fog előfordulni, nyugodj meg, és bízzál a demokráciában és a jogállamban, azt akarjuk, hogy ez számodra is jogállam legyen.”
A jelek szerint Horváth Aladárnak abszolút nem fontos, hogy Petrétei József vagy Takács Albert rendészeti miniszterek rasszista rendőröket rúgjanak ki, és meglátogassák Angel Mendozát. De Horváth nincs egyedül az állatorvosi ménesben. A tévéostrom után a köztársaság miniszterelnöke meglátogatta a kórházban a sérült rendőröket, és könnyeivel küszködött a kamerák előtt. Hullajtott egy csepp könnyet is a köztársaság miniszterelnöke a rendőrterror ártatlan áldozataiért? Szólt egy szót is a kilőtt szemű emberekről? Nem szólt, és nem sírt, mert neki, minden polgár országegyesítő miniszterelnökének, az alapelve, hogy – idézem – óvjuk, védjük a rendőrség tekintélyét.
A rendőri tekintély politikai célzatú védelmének része a rendőrterror tabusítása, relativizálása és bagatellizálása, s ebből vastagon kiveszi a részét az őszödi beszédben politikai szövetségesként említett baloldali sajtó és média is. Az intercity vonatokon ingyen terjesztett Mix Magazin januári számában Regős István elengedhetetlen kényszert érzett, hogy egy Hofi Gézával a Magyar Gárdáról szóló képzeletbeli párbeszédben üssön Morvai Krisztinán. „De Géza, hiszen törnek, zúznak, repülnek a Molotov-koktélok, az autók égnek. Ez lenne a szabadság? Megmondta a Morvai, itt verik a népet” – panaszkodik Regős. Hofi kádáristán politikailag korrekt válasza: „Ezt akartátok, nem? Amerikában a négereket verték az imperializmusban. Kvittek vagytok…”
Perui cigányok és magyar négerek pártpolitikailag korrekt verése, no meg az omerta. Ez a kvintesszenciája a jobboldali magyar ugarral szemben nyugatos kultúrfölénnyel rendelkező baloldal értékelkötelezett demokratizmusának és jogállamiságának. Seres Lászlóval abban nem értek egyet, hogy az egyébként általam is kritizált Magyar Gárdával kapcsolatban pogromokat vizionált. Sosem tudni persze, hogy mi fog még tartozni a gárda eszköztárába, az viszonyt biztos, hogy a pogrom a szerző által is elparentált balliberális értelmiség kedvelt motívuma. Régebben, főleg az Orbán-kormány idején sokszor lehetett olvasni a cigányok ellen elkövetett rendőrpogromokról. Tamás Gáspár Miklóst idézem a Lecsó című szélsőbaloldali lapból: „Magyarországon pogromok folynak. A múlt héten voltak pogromok, az egyikben, mint az oroszországi feketeszázak idején, a rendőrség is részt vett, és ez nem a legelső volt. Ezek az állapotok nem elviselhetők, de még egy normális polgári demokrata szemszögéből sem elviselhetők. Azok sem tiltakoznak ezek ellen, akiknek az élete múlik rajta”.
A „rendőrpogrom” lényege, hogy a rendőrök körbeveszik a cigányok lakta települést vagy lakónegyedet, és válogatás nélkül ütnek-vágnak mindenkit, akit érnek. Úgy, ahogy 2006 októberében is történt Budapesten. A baj az, hogy a tabusító balliberális értelmiség és sajtó is a politikai tőkét látta a jelenségben: csak addig a mértékig foglalkoztatta a gyalázat, amíg revolverezni lehetett vele a jobboldali kormányt. Az ismert balliberális értelmiségiek közül Babarczy Eszter mer nyíltan beszélni a holokauszt (baloldali) instrumentalizálásáról, azaz politikai célra történő felhasználásáról. Az ő nyomán nyugodtan beszélhetünk a cigánykérdés vagy a rasszizmus instrumentalizálásáról is, aminek látványos, de tabusított példájával szolgált Gyurcsány Ferenc is, amikor a tévé kamerája előtt egy cigánytelepülésen a panaszkodó helyi cigányoknak azt mondta: „dolgozni kell, én is dolgozok”.
Nohát, miért is nem dolgoznak a cigányok? Mert csak akarniuk kellene? És megengedhetett volna magának Orbán Viktor is egy ilyen kiszólást? Miért hallgat a balliberális értelmiség és a cigányság vele szövetséges elitje? Talán azért, mert politikai okból óvni s védeni kell a miniszterelnök tekintélyét is?
A balliberális értelmiségnek és sajtónak kényelmes és politikailag kifizetődőbb a Magyar Gárda képzeletbeli szörnyűségeiről vizionálni, miközben 2006 októberében Gyurcsány Ferenc rendőrruhába bújt gárdistái pont azt vitték végbe, amit a balliberális értelmiség jelenleg a Magyar Gárdának tulajdonít. Bizonyságképpen hadd idézzem Horváth Aladárékat egy tabusított, tehát politikailag korrekt vidéki esetről: az előállított cigányokat brutálisan megverték a kapitányságon, miközben térdepelniük kellett és többtucatszor elmondaniuk, hogy „büdös, parazita cigány vagyok”.
Pfuj, Magyar Gárda!

A szerző politológus