Hiányzik a sztori

Nincs elég izgalmas sztori a magyar tőzsdepiacon, ráadásul egyre inkább szorít az adóprés, ezért külföldre vándorol a magyar befektetések egy része. Pintér Zoltán, a Buda-Cash Brókerház Zrt. elnöke szerint két éven belül tíz új cég érkezhet a magyar tőzsdére.

Stratégiaváltást jelentett be nemrégiben a Buda-Cash Brókerház, amelynek része, hogy a környező országok fővárosaiban nyitnak irodákat. Miért kell átlépni a határokat? Nincs már idehaza elég mozdítható pénz?
– Kétségtelen, hogy a magyar lakosság körében a megtakarítások csökkenése és a fizetőképes kereslet gyengülése tapasztalható. Ám ezzel párhuzamosan gyarapszik azoknak a száma, akik az értékpapírpiacon keresnek befektetési lehetőséget. Számukra érdekesek a külföldi megoldások, ezért kell nekünk is ebben az irányban terjeszkednünk.
– A befektetők döntésében szerepet játszhat, hogy a budapesti börze felett már sokan megkongatták a lélekharangot. Van-e jövője az önálló magyar tőzsdének?
– Olyan részvénypiac nehezen tartható fenn hosszú távon, ahol mindössze négy-öt papírban van igazán fantázia. A vezető cégeket a börze szereplői már stabilan felértékelték, árfolyamuk – a tőzsdemutatóval (BUX) együtt – egy behatárolható sávban mozog. A kisbefektetők általában abban a hiszemben lépnek a piacra, hogy a banki kamatoknál jóval több hasznot kapnak a pénzükért. Ehhez pedig új növekedési sztorikra van szükség, például több új nyilvános társaságra, mert az emberek már unják a vezető sztárpapírokat. A Budapesti Értéktőzsdéről (BÉT) hiányzik például egy mezőgazdasági profilú vállalkozás, vagy kellene még egy gyógyszercég és egy kereskedőtársaság is. Tartom a többi brókerház vezetőjével is a kapcsolatot, s látom, hogy mindenki próbál tőzsdére csábítani új cégeket. Emiatt gondolom, a következő két évben tíz új szereplője lehet a pesti börzének. Ebből két-három céget mi szeretnénk bevinni a piacra. Jelöltjeink között kis- és közepes társaságok vannak, amelyek éves árbevétele 10 és 25 milliárd forint között mozog.
– Időről időre hallani lehet arról, hogy új cégek jelennek meg a tőzsdén, ehhez képest a gazdasági tárca börzére lépést segítő támogatása az idén nagyrészt a kasszában maradt. Mi az oka a potenciális jelöltek távolmaradásának?
– Szemléletváltás szükséges ahhoz, hogy a vállalatvezetők belássák: megéri a nagyobb verseny és kockázatvállalás cserébe azért, hogy friss tőkeinjekciót kapjon a cég, méghozzá a banki hitelekhez képest összehasonlíthatatlanul jobb feltételek mellett. Viszont a tőzsdére lépés ára a nyílt társaság: mások is beleszólhatnak a stratégiába, jöhet egy váratlan felvásárlás is, és persze a börzén a jelenlét költséggel jár. A nyílt társaságok ráadásul nem titkolhatnak el semmit. Az a cég, ahol adót csalnak, zsebből fizetik az embereket, messze nem érett arra, hogy tőzsdére vigyék.
– Míg a kis- és közepes tőkeerejű cégek húzódoznak a parkettre lépéstől, a bent lévők papírjai iránt a kisbefektetők komoly érdeklődést mutatnak. Ezt tükrözi az is, hogy tavaly e részvények mozgását összesítő Bumix az általános tőzsdemutatónál jobban emelkedett.
– Igen, mert a befektetők egy része a kis papírokban keres kalandot, ugyanakkor egyre többen fordulnak izgalmakért a külföldi piacok felé. Varsóban, Pozsonyban vagy Bukarestben például mindig érdemes áldozni egy-egy új tőzsdei bevezetésre, hiszen emberemlékezet óta nem volt arra példa, hogy egy frissen debütáló részvény ne emelkedéssel kezdje a pályafutását. Befektetés szempontjából is érdemes már régióban gondolkodni, s eszerint intézni a pénzügyeinket.
– A régiós befektetésekhez pedig jobban illene egy régiós tőzsde, ami ismét megkérdőjelezi a hazai börze jövőjét…
– Tény, hogy a mi ügyfeleink-nek könnyebbséget jelentene, ha olyan börzén üzletelnének, ahol egyszerre mindent elérnek. Nekünk is megérné, ha csak egy helyen vásárolnánk tagságot, s csak egyszer fizetnénk be az ezzel kapcsolatos díjakat. Két-három olyan tőzsde is akad a térségben, amelyeket stratégiai szempontból érdemes volna egyesíteni. Egy ilyen lépésbe viszont a jelenlegi tulajdonosi körök nem mennének bele, ezt csak egy kívülről érkező befektető tudná – felvásárlás útján – megoldani.
– A magyar befektetők általában kockázatkerülők. Az emberek többségének a tőzsde világa egyfajta úri huncutság. A brókereké még inkább az, s ezt a vélekedést a korábbi cégcsődök is táplálták. Véget ért ez az időszak?
– A magyar piacon már tíz éve a múlté az az őskorszak, amikor az ügyesebbek betegre keresték magukat, ám a szabályozás hiányosságai miatt hangos botrányoktól sem volt mentes a piac. A konszolidáció időszaka egyrészt szűkítette az elérhető haszon mértékét és a befektetők mozgásterét, másrészt megtanította az embereket arra, hogy nem elég kockás papíron vezetni a nyilvántartásokat, ez az ügy komolyabb ennél. Az értékpapírtörvény megszületése abban is segített, hogy a magyar tőzsde – például a BUX napi esésének korlátozásával – elfogadható védelmet élvezzen a nemzetközi piacok összeomlásával szemben. Ma már a pesti börze kiszámítható, a forgalom 90-95 százalékát tíz brókercég adja, felvásárlásra, fúzióra nincs köztük esély, így erősorrendjükben a közeljövőben nagy mozgás nem várható.
– Úgy tűnik azonban, hogy a konszolidáció egymagában kevés a hazai kisbefektetők meggyőzéséhez. Mi lehet számukra a varázsszó?
– Hazánkban a polgárok tíz százaléka rendelkezik megtakarításokkal, közel harmaduk fektet részvényekbe. Úgy vélem, a kisbefektetők részesedése a többszörösére is feltornázható lenne a BÉT-en, ám ehhez alkalmazni kell a nyugaton bevált vagyonkezelési megoldásokat. Az emberek közvetve szívesebben részt vesznek a tőzsdei ügyletekben, csak legyenek, akik döntenek helyettük, s átvállalják a felelősséget. A jövő egyik útja az, hogy ügynökök kínálják – a biztosításokhoz hasonlóan – a befektetési alapokat, vagyonkezelési konstrukciókat. Persze mindez csak akkor működik, ha befektetőbarát lesz a hazai adózás. Nálunk a társasági adó és az szja mellé még a 25 százalékos osztalékadót is kivetette a kormányzat, miközben Szlovákiában az egykulcsos, 19 százalékos közteher kifizetése után haza lehet vinni a nyereséget. Nem beszélve Ciprusról, ahol egyes cégtípusnál mindössze 10 százalék az adó. Kisebb elvonással egy rakás pénzre tehetne szert a magyar állam, így azonban megéri odakint céget alapítani, netán offshore társaságba pumpálni a befektetésre szánt összeget. Ez az az állapot, ami nem jó az országnak, s nem jó senkinek sem.