Jég

Az nem volt ám vicces, drága Albán Úr, hogy amikor kiléptem a házból, elzuhantam rögtön, csak úgy suhogott, és jól bevertem az összes lábamat. A szomszéd meg ott dülleszkedik a kerítésnél, és röhög. Persze könnyen mulatírozik a csirkefogó, ő már régen eltakarította maga elől a jeget, úgyhogy most nincs más dolga, mint engem nézni. Meg faggatózni, hogy én miért nem, meg mit, miért. Mármint a jeget. Mondtam, hogy én várom az IKV-t, bár azok is elkutyálkodták magukat már egy jó ideje, mintha már tavaly sem jöttek volna. Na, akkor majd mostan. De a végén meg úgyis elolvad, tehát mindenképpen a szomszéd dolgozott feleslegesen, nem igaz, aranyos Albán Úr? Egy utolsó jobboldali, mondanom sem kell talán. El is ment a kedvem, és bejöttem nézni a macskákat. Aranyosak voltak, ahogy birkóztak, hogy kié legyen a finom falatabb. Ketten van belőlük, az a nevük, hogy Moszin és Nagant. Nem mintha hallgatnának rá. Hanem hát az Orbán. Most jól beadott neki a Kormány, nem szívesen lennék a helyében a fickónak. Hogy kitalálta magának a Kormányzati Négyet, ráadásul ellenzékből, mert kiszámolta, hogy a sok hazugságai között menynyire fog vezetni. Azt a bányából Budapestig rugdosott tolvaj fenekét szerette volna a modern építész eszközökkel továbbá biobarát zöld székben pihentetni. Azt elhiszem, hogy jó lett volna oda bevonulni neki, és abból a szobában terveket szövögetni, ami a Gyurcsány Ferenc Miniszterelnök Úrnak jár, egész addig, amíg nagyon öreg lesz és beteg. De nem az Orbánnak, micsoda képtelen ötlet! Hát most akkor se té, se tova, mert a Kormány Úr fityiszt mutatott a hatalmi gőgű acsarkodistának. És így jár minden jobboldali megosztási szándék, és a végén, ha minden jól megy, be is lesz verve a képük. De egyébként, éppen erről akarnék itt beszélni, mert a tervemet vonalaznám kör. Hát ugye, volt a régi rendszer, amiben sokan dolgoztunk afféle helyeken. Na, hát érti, nem? Szedje össze magát Albán, a kutya úristenit magának, mit értetlenkedik itt, maga hippi, maga farmernadrágos disznó, itt írja alá! Na, szóval ilyen helyeken, megszeppent Albán Úr. És hát azért néha összejárunk. Az lenne a terv, hogy páran besétálunk ehhez az Orbánhoz. Semmi bántás, csak egy hoszszabb beszélgetés. Körbeülnénk, és megkérdeznénk, hogy egyáltalán akar-e politizálni. Mert szerintünk nem akar ugyanis. Szépen élhetne, boldogságban, békességben, tartsa meg, amit összelopott a féktelen zsebével, de ne politizáljon, mert abból nem jön ki jól. Azt hagyja ránk, mert mi értünk hozzá, és igazi baloldalas demokraták vagyunk, akik fogékonyak a kritikára. Na persze, azt nem hagyjuk, hogy az ilyenek beleugassanak, szép is volna, minden félnótás kitalálja, hogy megdönti a rendszert, a múltkorit is alig tudtuk visszacsinálni. Na, itt már kezdené kapiskálni a lényeget az Orbán, vagy ha nem, akkor lesodornánk a szőnyegre néhány tintatartót, véletlenül persze, még sajnálkoznánk is cefetül, hogy kár lenne ezért a szép Fideszért, ha történne vele valami, ugyebár. Mert a Fideszt nem bántanánk, arra szükség lesz majd, persze nem ezzel a törpe diktátorral, aki elfojtja a minden ellenvéleményt, hanem egy rendes, becsületes, egye fene, jobboldali politikussal, akivel meg lehet beszélni, hogy a végén majd mindig veszítsen. Mi itt páran a Baja Ferencre gondoltunk. De persze ezt majd még lehet egyeztetni.

Lejegyezte: Csermely Péter