Leszakad az uniótól a hazai mezőgazdaság

Bár kétségtelenül nőttek a hazai agrárjövedelmek az ország uniós csatlakozása után, a nyugati farmerek jóval többet keresnek, ezért a több pénz nem segíti a magyar gazdálkodókat abban, hogy felzárkózzanak a versenytársak fényévnyire lévő termelési színvonalához. Lemaradásunk erősödik, az utóbbi években létfontosságú agrárberuházások maradtak el.

Több ponton is megkérdőjelezik a magyar mezőgazdaság jelenével és jövőjével kapcsolatban az agrárminiszter optimizmusát a statisztikai adatok. Gráf József a távirati irodának nemrég kifejtette: a felemás folyamatok és gondok ellenére nem zárt rossz esztendőt 2007-ben az ágazat, hiszen a magas gabonaárak jelentős bevételhez juttatták a növénytermeléssel foglalkozó vállalkozásokat, a drága takarmány miatt szenvedő állattartókat pedig különféle támogatásokkal segítette a földművelésügyi minisztérium. Az Eurostat legutóbbi jelentése szerint ugyanakkor Magyarországon az uniós átlag alatt, mindössze két százalékkal nőttek tavaly az agrárjövedelmek. S míg a földművelésügyi miniszter úgy véli, hogy a fejlesztésre építő agrárpolitika nyomán a következő tíz évben 30 százalékkal nő majd a hazai mezőgazdasági termelés, egy friss hazai tanulmány azt mutatta ki, hogy agrárberuházásaink mértéke 2003– 2006 között az eszközök elavulásának – vagyis az amortizáció – értékét sem érte el.
Az Európai Unió 27 tagországában átlagosan 4,7 százalékkal nőttek az agrárjövedelmek 2007-ben – állapította meg az EU statisztikai hivatala, az Eurostat. Tavaly a litván gazdálkodók húzták a legtöbb hasznot az agrártermelésből: keresetük 58,5 százalékkal ugrott meg. A cseheknél és az észteknél is 20 százalék körüli volt az agrárjövedelmek növekedése, míg a szlovákoknál 8,9 százalékos, az osztrákoknál pedig 4,9 százalékos emelkedést mutatott ki a statisztika. Akadnak a mi két százalékunknál rosszabb adatok is: a dánoknál például félszázalékos mínuszba fordultak a jövedelmek, a román és bolgár termelők pedig drámai esztendőt zártak, 16-18 százalékos veszteséggel.
Az Eurostat számaiból arra lehet következtetni, hogy a honi gazdálkodók számára a tavalyi volt uniós belépésünk óta a legrosszabb esztendő. Az előző két év másként zárult. A Központi Statisztikai Hivatal folyóiratában megjelent tanulmány szerint a magyar mezőgazdasági termelők 2006-ban elkönyvelt jövedelme felülmúlta a 2005-ös kiemelkedő eredményeket is. Az egyéni gazdaságoknál például az egy hektárra jutó adózás előtti eredmény a megelőző évi 20,46 ezer forintról tavalyelőtt 34,42 ezer forintra emelkedett. Emellett a társas gazdaságok is 33 százalékos növekedést tapasztaltak. Az Eurostat szerint a csatlakozás után az új tagországok mindegyikében megugrottak az agrárbevételek. A tíz érintett állam termelői 2005-ben az 1998-as jövedelem másfélszeresét könyvelhették el.
Keszthelyi Szilárd tanulmányából – aki a földművelésügyi tárca alá tartozó Agrárgazdasági Kutatóintézet (AKI) osztályvezetője, és munkája a Statisztikai Szemle legutóbbi számában jelent meg – az is kiderül, hogy hiába tesznek szert a magyar gazdálkodók több pénzre, lemaradásunk uniós versenytársainkhoz képest továbbra is ijesztő. Az elemzés megállapítja, hogy a magyar mezőgazdaság szereplőinél az úgynevezett üzemi bruttó jövedelem egy hektárra jutó értéke feleakkora, mint az EU huszonöt tagországának átlaga (Romániát és Bulgáriát nem számolták ide). A nagy léptékű különbséget többek között az okozza, hogy az adóval csökkentett agrártámogatások mértéke hektáronként csak az uniós átlag 69,8 százalékát éri el hazánkban. Bár nem tartozik a tanulmány megállapításai közé, de le kell szögezni, hogy ez az adat megmutatja: világosan tetten érhető az a hátrány, amit Brüsszel okozott Magyarországnak, amikor a nyugati farmereknek folyósított területalapú agrárjuttatásból jóval kevesebbet állapított meg számunkra. Érdemes felidézni: emiatt már többen értékelték úgy a hazai agrárcsatlakozást, hogy az másodrendű állampolgárságot biztosít az unióban a magyar gazdálkodóknak.
A támogatásoknál kimutatható hátrányt tovább súlyosbítja, hogy komoly lemaradás mutatkozik termelékenységünk körül is. Az AKI osztályvezetője kiemeli: míg Magyarországon egy főállású munkaerő az agráriumban átlagosan 10358 euró hozzáadott értéket állít elő, a huszonöt tagú EU átlaga 16900 euró, a régi tizenöt tagállam 21715 eurós átlaga pedig több mint kétszerese a hazai értéknek.
Létfontosságú szerepe volna tehát a magyar mezőgazdaságban a technológiai fejlesztéseknek. Igen ám, de az adatok azt mutatják, hogy a növekvő jövedelmeket a magyar gazdálkodók többsége nem erre a célra költötte el. Keszthelyi Szilárd megállapítása szerint 2003–2006 között a bruttó beruházás öt százalékkal csökkent az ágazatban, az elszámolt fejlesztések az amortizáció értékét sem érték el. Ráadásul az üzemek egynegyede a három esztendő alatt lényegében semmilyen beruházást nem hajtott végre. A kertészetben például ez a gazdaságok 53 százalékára jellemző, miközben erre az ágazatra mondják azt a szakemberek, hogy a magyar mezőgazdaság zászlóshajója lehetne, kitörési lehetőség volna a termelők számára.
Az egyéni gazdaságoknál mutatkozik legnagyobb elmaradás a beruházásoknál. Ez a kör 2003– 2006 között – egy hektárra vetítve – mindössze harmincezer forintot áldozott e célra, ami a tanulmány szerint negatív rekord. A beruházásokat a kicsik a legnagyobb mértékben – 15 százalékkal – a gépek, berendezések, járművek vásárlásánál fogták vissza, de az ingatlanfejlesztéseknél is 9 százalékos volt a csökkenés. Az egyéni gazdaságok a korábbi, kedvezményes hosszú távú hiteleiket rövid távú adósságokra váltották át, kiadásaikat bevételeikhez igazították, ám ez a visszafogott működés gátja a nagyobb fejlesztéseknek. A társas vállalkozások viszont legalább az eszközpótló, szinten tartó beruházásaikat végrehajtották. Az pedig a magyar agrártermelők mindegyikére jellemző, hogy uniós pályázatokból szeretnék megoldani a technológiai felzárkózást.