Már nem szabadna eladni

Annak az állami vezetőnek, aki azt állítja: az állam rossz tulajdonos, távoznia kellene az ország vezetéséből – véli Bencze Izabella, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság korábbi vezérigazgató-helyettese, aki szerint a létrejött egységes vagyonkezelő szervezetet kézi vezérléssel is irányíthatja a kormány. A szakember úgy látja: újabb privatizációs hullám indulhat el, miközben a megmaradt nemzeti vagyonból lényegében már semmit sem szabadna értékesíteni.

Sok, korábban zárt kaput megnyitott az új vagyontörvény. Szükség volt erre?
– Az egységes vagyontörvényre rendkívül nagy szükség volt. A baj ott kezdődik, amilyen szervezeti formában létrehozták és amilyen irányítás alá helyezték az egységes vagyonkezelő szervezetet. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) részvénytársasági formában működik. Ez olyan szervezeti forma, amibe „nem illik” bevinni a nemzet vagyonát. Ne felejtsük el, hogy amit állami tulajdonként aposztrofálunk, az alkotmány szerint egyenlő a nemzet vagyonával. Tehát itt a nemzet vagyonáról, és nem az állam mint elkülönült szervezet vagy a kormány tulajdonáról van szó. A magyar államnak elsősorban megőrzési és fenntartási kötelezettsége van.
*
– A tavaly megszűnt Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt., az MNV egyik elődje eddig is részvénytársasági formában működött.
– Az ÁPV azért lehetett részvénytársaság, mert úgynevezett vállalkozói vagyont kezelt, vagyis azt, amit a rendszerváltozás után privatizálni kellett. Az új vagyontörvény azonban kinyilvánítja, hogy vége van az intézményesített privatizáció korszakának, tehát az ilyen típusú vagyontárgyakat már eladták. Ami maradt, az kifejezetten kincstári vagyon: a műemlékek, a termőföldek, erdők, illetve azok a nemzetgazdasági szempontból fontos vállalatrészesedések, mint például a MÁV vagy a Magyar Villamos Művek részvényei, valamint a víziközmű-társaságok, amelyeknek álláspontom szerint nem szabad kikerülnie az állam tulajdonából. A megmaradt vagyonnal teljesen más feladatokat kell ellátni, mint amire egy részvénytársaság való. Azért sem jó ez a forma, mert ehhez fűződően az alkotmány indoklása azt mondja: a nemzet vagyonával csak olyan szervezetek rendelkezhetnek, amelyek az egész népet képviselik. Ezzel szemben a részvénytársaság irányítása egyértelműen a pénzügyminiszter, vagyis a kormány tagja alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy a kormány irányítja, hogy mi történjen a nemzeti vagyonnal. Így ez a megoldás – mivel a kormány nem népképviseleti szerv, hanem központi végrehajtó hatalom – nem esik egybe az említett alkotmányossági elvárással. Ezért szerintem egy olyan szervezetnek kellett volna létrejönni, ami központi költségvetési szerv formában működik, és közvetlenül a népképviseleti szervnek, a parlamentnek rendelik alá. Ráadásul a legfontosabb vagyonelemek értékesítéséről kétharmados többséggel kellene dönteni.
– Említette, hogy a megmaradt részesedések már szinte mind stratégiai fontossággal bírnak. A vagyontörvény mégis kimondja, hogy a kisebbségi állami tulajdoni hányadot megtestesítő csomagok értékesítését még idén meg kell kezdeni.
– Erre mondtam azt, hogy kétharmados többséggel kellene dönteni arról, mely vagyonelemek maradjanak, és melyek kerüljenek ki az állami tulajdonból. Ez nem lehet pártpolitikai kérdés. A parlamentnek végre ki kellene alakítania az állam új felfogásáról alkotott elképzelést. Amennyiben az állam elkötelezné magát a szolgáltatói szerep mellett – aminek szükségességére sok európai irányelv is utal –, akkor természetesen azokat a részesedéseket, amelyek a felvállalt stratégiához igazodó szolgáltatást nyújtják, nem lehetne eladni, bármilyen kisebbségi tulajdont testesítenek is meg. Ez ugyanis az állam szerepéről alkotott koncepcióba nem illene bele. De hiányzik az államról alkotott koncepció és elképzelés. Így csak eseti döntések, ad hoc üzleti elképzelések azok, amelyek meghatározzák, hogy mely elemeket adják el.
– Ha jól értem, akkor túlzott általánosításnak nevezhető az a kijelentés, hogy az összes kisebbségi tulajdontól meg kell válni.
– Persze. Én azt mondom, álságos rendelkezés olyan szempontból megközelíteni a kérdést, hogy a kisebbségi részesedéseket el kell adni. Tudniillik a kisebbségi részesedéseknek az aránya a parlamentben alakult ki. Vagyis a parlamenti döntések és a kormánypárti többség segítségével jutottunk el odáig, hogy nagyon sok alacsony állami részesedés jött létre.
– Kétarcú kommunikációt látni ezen a területen, mert egyfelől a vagyonkezelő szervezet azt mondja, hogy minden esetben egyedi döntést hoz majd, másfelől viszont a szaktárcák általánosítva beszélnek egyes vagyonelemekről. Ön hogyan látja ezt?
– Ebből is látszik, hogy nem független az új szervezet. Az MNV vezetői önmagukban minden bizonnyal tisztességes emberek, akik kinyilatkoztatták, hogy szeretnének a nemzet javát szem előtt tartva, azt megőrizve, gondosan eljárni. De ha egyszer értékesítésre utasíthatja őket a kormányzat, akkor ők sem tehetnek mást.
– Folyamatosan azt halljuk a gazdasági miniszterektől, hogy egyes vagyonelemeket el kell adni. Valóban fennáll a privatizációs kényszer?
– A liberális kormányzat, amelyik a gazdasági minisztert is adja, szereti erőteljesen hangsúlyozni, hogy az állam nem jó tulajdonos. Az állam akkor jó gazda, ha az állam vezetői azzá teszik. De ha az állam vezetői képtelenek arra, hogy jó tulajdonosként működtessék az állami tulajdont, ha nincsen megfelelő stratégiájuk, vagy ha az érdekeik azt kívánják, hogy valamit eladjanak, az esetleges káros következmények indokául könnyű azt állítani, hogy az állam nem jó tulajdonos. Annak az állami vezetőnek, aki ezt hangoztatja, távoznia kell, mert nem az állammal mint tulajdonossal van a baj, hanem azzal az állami vezetővel, aki ezt állítja.
– Az előző év elég karcsú privatizációs bevételeket hozott. Jelentheti ez ön szerint azt, hogy ebben az évben egy nagyobb értékesítési hullám indul majd el?
– Ez sajnos valahol természetes, hiszen korábban elfogytak a legértékesebb elemek, és egészen a vagyontörvény elfogadásáig már csak kisebb társaságok maradtak az értékesíthető vagyonkörben. A nagy falatok, amelyek vagy nemzetstratégiai okból, vagy a nemzeti érdekek miatt fontosak, a védett vagyonkörben voltak. Az új vagyontörvénnyel 60-70 fontos és nagy értékű társasági részesedés került át az értékesíthető kategóriába, tehát felszabadították azt a korlátot, ami meggátolta eddig ezeknek a vagyontárgyaknak az értékesítését. De értékesíthetővé váltak a minisztériumi épületek, a kórházak, vagy az egyetemek épületei, és a termőföld is.
– A még megmaradt elemek között már valóban nincs olyan, amiben felesleges az állami tulajdon?
– Álláspontom szerint mostanra olyan vagyontárgyak maradtak meg, amelyekből egy felelősen, elsősorban a nemzet érdekét szem előtt tartó kormányzat még néhányat értékesíthet, de a többséget meg kellene tartani. Nincs ugyanis privatizációs kényszer.