Mi a magyar?

Valamennyi nemzet e’ világon van, melj már mesterségekre, tudományokra ment, mind iljen kezdetet adott nemességének; és hasonlóúl eleinten mind fegyver viselő férjfiakbúl állottak, hol a’ felsőb’ vezérek, kiket már most hadi tiszteknek nevezünk, nemeseknek tartattak, tsak hadi hivatalok szerint, szokásbúl. A’ fő-Kapitányok Hertzegi méltóságban vóltak, s’ maradékok is felette maradt a’ köz népnek. Ezekbűl származott osztán az első és örökös nemesség. Iljenek vóltak Árpád alatt a’ fő-Kapitányok, mint Szabólts, Gyula, Kund, Leel. S. a. t. A’ magyar nemesség e’ szerint, mig felőllök királji rendeléseket, törvényeket nem lelhetünk, tsak személj szerint való érdemekben, szokásban, katonai hivatalban állott fenn. Ha az elsőb’ vezérek közzűl valameljik meg-hólt, nem lehet gondolni, hogy el-maradott fijai, kik még vezéri hivatalba nem jőhettek, mind akként tiszteltettek vólna. Tudjuk, hogy ha egy Kapitány vagy Hadnagy meg-hal, ki szolgálatja elein tsikós vólt, el-maradott árváit véle el-múlt tisztsége töb’ időkre sem meg nem nemesithette, sem Kapitányokká nem tehette: mindazonáltal egy Tiszt árváit tsak nem tekintünk úgy, mint tsupa paraszt gyermekeket. Iljen formán képzeld magadnak a’ nemesség kezdetit, mig annak szabadságait papirosra, kutya bőrre nem irták. Meg-tetszik ezekbűl, hogy a’ nemességet katonaság szülte egész világunkon. Menjünk fel a régiségbe; úgy-é, hogy az emberek eléb’ kezdettek egymással verekedni, mint irni? miheljt pedig vyalaki a’ többinél nagyob’ erőt mutathatott, azon okbúl azoktúl mindjárt külömböztetett. Akar tudomány, akar vitézség okozza a’ külömbséget, a’ mind tsak erőnek mondathatik. Miért ez okosab’ amannál? azért, hogy erősseb’ lelke van. […]
Szent-István a’ tizedik százban mint egy kezdett fel-emelkedni. Nem akarom történeteit számlálni, hanem törvényeire jövök. Ha e’ Királjnak rendeléseit meg-nézed, mint tükörben, úgy láthatod nemzetedet a’ tizenegyedik száz tálján. Ő vólt, ki Magyarságunkat a’ Keresztyénségre hajtotta. Egy ilj rettenetes nemzetet meg-szokott régi hititűl el-szakasztani, s’ újj hitre hozni felette veszedelmes próba vólt. A’ valamiben meg-rögzött emberi természet, tsuda nélkűl, szokásaiban változást nehezen szenyved. Ha nem tudod, hogy Szent István nemzetét a’ pogányságbúl Keresztyénségre téritette, és törvényeit kezedbe vévén, azokat úgy olvasod, tsudálkoznod kel rajtok. Nagyob’ részi rendeléseinek templomi szolgálatbúl áll. Szűntelen bőjtöt, Misét, Egyházi embereknek tiszteletit emleget. Töbnyire minden törvénye a’ Keresztyénségnek elő-menetelire tzéloz. Reges esse non possunt, qui Catholici non sunt. L[ibri] C[aput]. Ez azért rendeltetett, hogy még akkor vóltak fejedelmi emberek nem Katolikusok, és féltették ezektűl a’ koronát. Tudod, hogy a’ Somogyi Vezér Kupa, és az Erdélyi Fejedelem Gyula Szent István ellen hadat inditottak, tsupán azon okbúl, hogy régi pogányságokat Keresztyénségre kivánta hozni; és ha Sz. István fegyverrel nem védelmezte vólna törvényét, Kupa, akár Gyula a’ Királjságra fel-emeli vala magát. A’ törvénynek magának egynek sints ereje a’ világon, ha fegyvert és hatalmat nem tésznek hozzá. Ember és törvény nintsen oljan igaz e’ földön, meljnek ellenségei ne találtatnának; innen van, hogy az igazság hatalmat kiván meg-maradására. […]
Kupa, a’ Somogysági Gróf gyújtotta az első tűzet. Az iljen dolgokra mindég nagy és hatalmas emberek kellenek. Pártot ütött ez egész erejével a’ Királj ellen; táborba szállott, meg is ütközött; de le-verettetett, s’ maga is a’ hartzban meg-ölettetvén, teste négy felé vágattatott. Ezen győzedelem és keménység az Erdélyi fejedelmet, Gyulát el-nem rettentette, ki nem szenyvedhetvén a’ Királjnak apostolságát, ellene ki-szállott; de hasonlóúl meg-verettetett és rabúl esett. Látjuk, hogy ezek nemzetek vérit a’ Keresztyénség miatt ontották, meljet gyűlöltek. Ne tsudáld osztán, ha Sz. Istvánnak annyi rendelését olvasod a’ böjt, templom járás és egyéb’ Keresztyéni dolgok eránt.
(Bessenyei György: A magyar nemzetnek szokasairul, erköltseirül, uralkodásának modjairul, törvenyeirül és nevezeteseb viselt dolgairul, 1777)