Joe-k és Jonesék. Ő reprezentálná a képen Joe-t, azaz Józsi bácsit, Average Joe-t, ami az egyszeri amerikait jelenti az Óperencián túl. A legutóbbi, 2000-es átfogó amerikai cenzus szerint Average Joe (vagy Average Jane, ha női megfelelőjéről beszélünk) 25 esztendős, nincs egyetemi végzettsége, munkás vagy középosztálybeli, körülbelül 32 ezer dollárt keres évente. Életében várhatóan legalább egyszer házasságot köt, és egyszer el is válik. Saját otthonában lakik, legtöbbször nagyobb város melletti agglomerációs (zöld)övezetben.
És akkor most a következő mondat az angol nyelvleckében: „keeping up with a Joneses”, ez annyit tesz, lépést tartani Jonesékkal. Ez a család Joe szomszédságát jelöli, amelyiknek valahogy mindig jobban megy. Hát, Average Joe-nak egyre nehezebb lenyelnie a békát, merthogy a 2000-es népszámlálás óta kipukkadt az úgynevezett dotcom lufi (az internet és az új technológiák által életre hívott vállalkozások iránti túlzott bizalom elpárolgott a Wall Streeten), volt egy 2001. szeptember 11-e, és a középosztály egyre inkább arra panaszkodik, hogy álláshelyeit Kínába vagy Mexikóba telepítik, az olajár-emelkedés miatt megugrott az üzemanyag ára, az ingatlanhitel-válság pedig nem tréfadolog egy olyan országban, ahol a hitelből vásárolt ház a középosztály kedvelt tartózkodási helye, azaz otthona. Egyszóval nemhogy előrelépni nem lehet, de a korábbi életszínvonalat is nehéz fenntartani.
Ráadásul egy csomó G. I. Joe (a G. I. az amerikai közlegény beceneve, azaz magyarul: baka) szolgál Irakban, szám szerint 160 ezer. Az elnökválasztási kampány fogas kérdése, hogy sikerül-e az amerikaiakat az elitet képviselő jelöltek zászlaja alá terelni, mikor egyre több Józsi (János) bácsi tér haza a csatából.
A sajtó. A média természetesen nem hiányozhat egy ilyen eseményről (a helyiek egyébként ezt cseppet sem fájlalják, és büszkék arra, hogy öt napra ez a kis állam nemcsak az ország, de a világ érdeklődésének középpontjában áll). Jegyezzük meg, hogy a mérvadó sajtó New Hampshire-ben most igencsak elszámította magát: Clintonnét szinte már temették, aztán hopp, egy nagy fordulattal ismét visszaküzdötte magát az első helyre. Talán sikerült megtalálnia az utat a női választókhoz, talán sikerült a tapasztalt külpolitikus imázsát szembehelyeznie a feltörekvő Obamával. Mindenesetre New Hampshire csak technikai győzelem Hillarynek: a szoros eredmény miatt Obama is ugyanannyi delegáltat küldhet a pártkonvencióba, tehát inkább döntetlenről beszélhetünk.
A diner. Jó, de mit keres Romney egy ilyen lebujban? Ez nem lebuj, hanem az Ann’s Diner nevű hely az állam fővárosától nem messze fekvő Derry városában. Egy diner elsősorban reggelizőhely, legalábbis az, aki nem otthon kíván pepecselni a reggelivel a konyhában, itt találkozik először a nap során újsággal, kávéval, narancslével és tojásrántottával – valamint az új nap ígéretével, hogy ma talán sikerül (az üzlet, a terv, az amerikai álom beteljesítése stb.). Egy jelöltaspiráns, sőt egy elnökjelölt (de még egy elnök is) ezért jól mutat reggel egy diner-ben: ahogy az angol pub, a diner is alapvetően közéleti hely.
Barack és Hillary. Apró részlet a képen, de nagy történetről mesél; Mitt Romneynál talán érdekesebb sztorival foglalkozik az aznapi (január 7-i) újság: Barack Obama és Hillary Clinton párharcával. Iowa után még úgy tűnt, hogy Barack Obamának sikerül úgy beállítania ezt a küzdelmet, mint ami az „establishment”, a beágyazódott elit (emitt Clintonné, amott McCain) és a washingtoni politikát megújítani kívánó friss erők összecsapása. Iowában a „változás” volt a kulcsszó, most kedden New Hampshire-ben viszont a visszatérés: Hillary Clinton és John McCain fordított (ők nyerték a demokrata és a republikánus előválasztást az államban).
Apropó küzdelem: Irak ügyében Barack Obama kezdettől a háború ellen foglalt állást, szemben Hillary Clintonnal, aki 2002-ben megszavazta a szenátusban a katonai beavatkozást lehetővé tevő felhatalmazást. A Clinton-kampánystábnak ügyesen kell lavíroznia ahhoz, hogy Obama ne tudja besöpörni a háborúellenes demokrata szavazatok döntő többségét. Eddig úgy tűnik, ez sikerült.
Ha átnézünk a republikánusokhoz, ott azt látjuk, a háborút határozottan támogató McCain sorsa igencsak egybeforrt az idén kezdődött amerikai iraki rendcsinálás, a Surge sikerével: amennyiben Petraeus tábornok novemberig tartja a rendet, McCain befutó lehet, de ha összeomlik a Surge, akkor ez nemcsak neki, de a háborút szintén támogató Mitt Romneynak is megpecsételheti a sorsát (az övét persze más is). Ezzel szemben az iowai caucuson a republikánus jelöltaspiránsok között elsőként végzett Huckabee többször kritizálta a háborút, jóllehet a kivonulást nem támogatja, mondván, az katasztrofális következménnyel járna – ő azonban a vallásos jobboldal, valamint a Dél csillagaként eleve nem számíthatott lelkesedésre a sznob Új-Angliában: elég szerény eredménnyel, a harmadik helyen végzett a republikánusok között. Kérdés, vissza tud-e kapaszkodni máshol.
Mitt Romney republikánus elnökjelölt-aspiráns a tömegbe vegyül. Nem egyszerű piárfogásról van szó, a New Hampshire-i előválasztás igen fontos esemény annak, aki arra áhítozik, hogy elnyerje pártja jelölését az elnökválasztáson. Afféle ugródeszka lehet, persze ez sem aranyszabály. Ezért pedig dolgozni kell. Mike Huckabee, Romney egyik republikánus ellenlábasa például kedden, a szavazás napján már kora reggel meleg kávét osztogatott a járókelőknek. Egy előválasztáson ugyanis úgy illik, hogy az aspiráns igyekezzék személyesen megszólítani minél több potenciális szavazót: ezért is bukkannak fel e politikusok a legforgalmasabb helyeken, étkezdékben, kávéházakban és templomokban. A republikánus aspiránsok között Romney így is alulmaradt McCainnel szemben, ami azért kínos Romney számára, mert korábban a szomszédos Massachusetts állam kormányzója volt. Igazi betelepült, egy mormon középnyugatról, de hát egyetemi évei óta a kékvérű Bostonban egyengette karrierjét…
Egyébként New Hampshire az első állam, ahol az elnökválasztást megelőző nyári pártkonvenció előtt – ahol a párt hivatalos elnökjelöltjéről döntenek – előválasztást tartanak: egyet a republikánusok és egyet a demokraták. Az 1,3 millió lakosú különc új-angliai állam féltékenyen őrzi elsőségét, és törvényben rögzítette, hogy itt kell kiírni az első előválasztást. Mivel több állam is igyekezett korábbra hozni a saját előválasztását, ez azt eredményezte, hogy az eredetileg márciusban tartott New Hampshire-i az utóbbi harminc évben január elejére tolódott. Az iowai „caucus” így is megelőzi, ám az nem számít, mert hivatalosan nem előválasztás. Aztán van még a wyomingi, megyei rendszerű előválasztás, amelyet szintén korábban tartanak, de az sem számít, mert az is más rendszer szerint folyik, Wyoming pedig egyébként sem sok vizet zavar, a legtöbb amerikai csak akkor látja, amikor elrepül felette mondjuk útban New Yorkból San Franciscóba…
(T. Sz. T.)
