Az embernek, ha van fölösleges pénze a fiók mélyén, érdemes azt olajba fektetnie. Aki a megfelelő pillanatban száll ki az üzletből, akár 70 százalékos haszonra is szert tehet egy év alatt – ezt a tanulságot szűrhette le az, aki figyelemmel kísérte idén a fekete arany drágulását. A spekulánsok az egekig srófolták a piacokon az árakat, amihez az olaj kereslete és kínálata közti érzékeny egyensúly, és a dollár hihetetlen mértékű gyengülése is hozzájárult.
– A kőolaj ára ötször akkora, mint amennyibe a kitermelése kerül – fejtegette nemrégiben a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vezető közgazdásza a Die Welt című német lap hasábjain. Fatih Birol azt állítja, a közel-keleti olaj kitermelése legföljebb 20 dollárba kerül hordónként, miközben a nyersolaj szabadpiaci ára közel jár a 100 dollárhoz. Az általános vélekedéssel szemben a szakértő nem a piaci spekulációt tartja a fő árfelhajtó tényezőnek. Fatih Birol úgy látja, az csak követi a készletek szűkösségét és a geopolitikai feszültségeket. Mindezek ismeretében érthető, hogy a világ olajtermelésének 40 százalékát adó Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete (OPEC) a közelmúltban miért nem támogatta a kitermelés növelését, s hagyta változatlanul a napi 27,253 millió hordós mennyiséget, egyben megtartva a jelenlegi rekordárszintet is.
Bár a drága olaj megnehezíti a mindennapokat, egyes vélemények szerint Európának haszna is származhat abból, ha a közel-keleti olajexportáló országok egyre nagyobb bevételre tesznek szert a fekete aranyból. Az ICEG EC kutatóintézet munkatársa, Pellényi Gábor korábban egy kerekasztal-beszélgetésen kifejtette: az OPEC-tagállamok az átlagosnál több európai terméket importálnak, azaz ha drágul az olaj, több forrás jut az öreg kontinens áruira az olajtermelő országokban. – Ha pedig az Európai Unió, azon belül Németország exportja bővül, az közvetve Magyarországnak is kedvező – idézte az elemző szavait az egyik gazdasági portál. Pellényi szerint az is Európa malmára hajtja a vizet, hogy gazdasága jóval kevésbé energiaigényes, mint versenytársaié. Ezt jól jelzi, hogy az Amerikai Egyesült Államok – egyegységnyi GDP-hez mérve – 15 százalékkal, Oroszország pedig 10 százalékkal több olajat és gázt használ fel, mint Európa. Nem is beszélve a Kínában és Indiában uralkodó energiaéhségről, amelyek közül a kommunista állam az IEA előrejelzése szerint 2015-re megelőzi az USA-t az energiafelhasználásban.
Bár a legismertebb olajtársaságok is megfelelően részesednek a magas árakból származó többletprofitból, e cégek jövedelmezősége mégsem gyarapszik olyan mértékben, mint ahogyan azt gondolnánk. – A kereslet növekedése miatt bővíteniük kell a termelésüket, ami viszont igencsak költséges – fejtegette lapunknak Pellényi Gábor. A szakember szerint több ilyen társaságnál is megfigyelhető, hogy emiatt csökken a jövedelmezőség. Ráadásul az igazán nagy olajkészletek állami vállalatok fennhatóságát képezik, amelyek általában tagjai az OPEC-nek. A nagy nemzetközi cégek, mint a Shell, vagy az Exxon Mobil rosszabb minőségű területekről hozzák felszínre a kőolajat, ami miatt a kitermelés problémásabb, és költségesebb, terjeszkedésük a jövőben pedig csak hasonló adottságú helyszíneken lehetséges. Az elemző példaként említette a minap a Petrobras által Brazíliában feltárt olajmezőt, amely bár hatalmas kiterjedésű, a folyékony energiahordozó az átlagosnál jóval mélyebben található meg benne.
A jelenlegi helyzet Amerikában okoz igazán komoly nehézségeket. A tengerentúli országot ugyanis a magas olajár mellett a történelmi mélyponton lévő dollárárfolyam is sújtja. Ez utóbbi hatását jellemzi, hogy míg a zöldhasúban számolva 70 százalékkal nőtt a fekete arany ára év eleje óta, addig euróban mérve „mindöszsze” 40 százalékos az emelkedés. A dollár hosszan tartó mélyrepülése egyfelől a másodlagos jelzáloghitel-piacon kialakult válságnak köszönhető, másrészt viszont külső hatások is gyengítik a tengerentúli valutát. Ez utóbbira a legjobb példa Kína, hiszen a világ legnagyobb, 1430 milliárd dollár értékben felhalmozott devizatartalékával rendelkező távol-keleti ország az elmúlt hónapokban mintegy 5 százalékkal csökkentette az Amerikai Egyesült Államok állampapírjaiban tartott részesedését, s minden jel szerint tovább folytatja majd az eladást. Erre utalnak legalábbis Cheng Siwei, a kínai pártkongresszus elnökhelyettesének szavai, akit a Bloomberg hírügynökség idézett néhány hete. – Az erősebb fizetőeszközöket fogjuk előnyben részesíteni a gyengébbekkel szemben, és ennek megfelelően igazítjuk át devizatartalék-kezelési politikánkat – fogalmazott az ázsiai ország illetékese. Ezenkívül a közel-keleti országok monetáris politikája is ronthat a dollár megítélésén. Elképzelhető, hogy a közeljövőben az Arab-öböl államai fellazítják a dollárhoz való kötöttséget, vagy pedig felértékelik saját fizetőeszközeiket az amerikai pénzzel szemben.
Az elmúlt évtizedben az olaj alacsony világpiaci ára miatt a nagy kitermelő országok elhanyagolták az új feltárásokat. Ebben az évtizedben viszont felgyorsult a világgazdasági növekedés, a magas olajbevétel azonban mégsem sarkallja az érintetteket további beruházásokra. Pedig ha nagyjából minden marad a mostani helyzetben, akkor Kína és India motorizációs fejlődésével az IEA szerint a keresletnövekedés 2015-re összeroppantja a kőolaj-kínálati piacot. Az olajkitermelés évente 3,7 százalékkal csökken világszerte, ami azt jelenti, hogy 2012 és 2015 között 12,5 millió hordónyi új kapacitás létrehozása válik szükségessé. – Mindez pedig nem túl jó hír azok számára, akik az árak csökkenését szeretnék látni – fogalmazott Fatih Birol.
Ilyet is ritkán hallani: a Chelsea edzőjét feldobta az ellenfél gólja
