Piaci megfontolásból?

Olvasom, Losonczi Gábor producer szombat esténként otthon izgult a megasztáros döntőkön, mégpedig olyannyira, hogy eldöntötte, a dalvetélkedőből filmet kell készíteni, már csak azért is, mert a rendszerváltás utáni magyar moziból fájóan hiányoznak az ifjúsági és a zenés filmek.

Elkészült tehát a Casting minden, és Losonczi Gábor producer máris visszasírhatja azoknak a szombat esti megasztáros vetélkedőknek az izgalmát. Tímár Péter új filmje ugyanis nem sikerült; se íze, se bűze. És ezt már tényleg nem lehet bírni. Hogy semmi sem sikerül. Hogy minden csak a pénzről szól, hogy reklámtól és nyereségvágytól bűzlik a szűk nómenklatúra által rövid pórázon tartott, kis magyar filmipar, a Casting legalább olyan látványosan reklámozza az egyik bulvárcsatornát (és szponzorait), mint nemrég Sándor Pál Noé bárkája című baráti komédiája. Úgy látszik, ebben a humorgyilkos, profitorientált világban már szabadon kacagni, dalolni sem lehet, éppen csak, ahogy a piac diktálja; a lázadó nevettetés, az alkotói könnyedség száműzetett innen. Kedves filmbarátok, egy kalap kutyagumit sem ér az egész, akár abba is lehet hagyni.
A Casting főszereplője – nyilván piaci megfontolásból – Oláh Ibolya, ezért még mielőtt beülünk a moziba, jó előre tudjuk a film végét is, Oláh Ibolya a rá szabott szerepben nem sokat variál, kellőképpen flegma, egyszerre csökönyös és szenvedélyes, félig-meddig saját magát alakítja, van itt Anyácska, gyermekotthon, lecigányozás, álmodozás és züllés, és van valamiféle habkönnyű katarzisféleség, hogy hát, igen, alapjában véve mindenki jó (még aki rossznak tűnik, szíve annak is melegséggel telik a film végére), és leginkább csak énekelni kell, hogy elmenjenek a fellegek és kiderüljön az ég.
Ám a Casting fényévekre van a többrétegű Csinibabától (az örökzöld Csapd le csacsitól pláne): a karikatúra itt alázat nélküli és bájtalan, a valóságtörmelékekből összesöpört mese pedig elnagyolt, közhelyes és unalmas. Embertípusokat látunk, közülük néhány egészen elviselhetetlen a vásznon (Oroszlán Szonja mint a vetélkedő elképesztően ostobára írt sajtósa), bizonyos szituációk pedig annyira életidegenek, hogy már-már szedelődzködni kezdünk (Oláh Ibolya, azaz Ormos Kati züllött, részeg gyerekotthonos barátai átsminkelt ötödik kerületi zsúrfiúknak tűnnek), a film szállóigéi, mint például a számtalanszor ismételt „beszarás”, pedig végképp szánalmasak. Amúgy pedig Kern jó. Az Ormos Katit énekelni tanító Kern András – maga a megtestesült nyolcvanas évek – könnyedén és magabiztosan hozza a kiégett bárzongoristát, tojik a világra, és műfajilag meg is töri szépen a filmet. A bugyuta vetélkedős sztori – tehát az ifjúságnak szánt, zenés film – eltörpül a Kern alakította Rezső belső tragédiája mellett, feleségét egy balesetben elvesztette, elgyötört Cserhalmiként ül rendetlen özvegylakásában, a füstös presszó és a lovi határolta életébe az eleinte nehezen kezelhető, majd lassan oldódó Kati kutyahűsége visz újra napfényt. Találó a Sztárhangár című vetélkedő zsörtölődő, utálkozó parancsnoka, Scherer Péter is, mint a hazai tévézés kisstílűségének és gagyiságának jelképe. A Csinibabához hasonlóan, a zeneszerzők most is egy kor slágereit hangszerelték át, írták újra, albumként akár még nagyot is szólhatnak – itt, összevágva, elnagyolva valahogy mégsem működnek.
A Casting minden című zenés magyar film alig szárnyalja túl a plebszvakító, esti show-műsorok álságos háttérriportjait – tulajdonképpen saját maga karikatúrája. Kár érte, sóhajthatunk nagyot megint, keserűen.
(Casting minden, színes magyar zenés film, 107 perc, 2008. Rendező Tímár Péter. Forgalmazza a Hungarotop.)