Rejtélyes pénzek nyomában

Nehéz helyzetbe kerültek a magyar képzőművészeti intézmények, szakfolyóiratok és maguk az alkotók is, mert az Oktatási és Kulturális Minisztérium felügyelete alatt álló Nemzeti Kulturális Alap kénytelen ugyanabból az összegből egyre több helyre pénzt adni. Az érintettek szégyennek nevezték azt, ami történik.

Nemcsak az inflációt nem követi az átlagos támogatás nagysága, hanem ténylegesen csökken – állapította meg a Képzőművészek Batthyány Köre. Míg a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Képzőművészeti Kollégiuma hét évvel ezelőtt nyolcszázezer-egymillió forintot tudott elosztani maximális támogatásként általában a nyertes pályázóknak, addig ez 2007-ben 300 ezer körülire változott. Az elnyert forintok kiutalása is késedelmet szenved olykor: a 2005-ös keretet például csak 2006-ban fizették ki.
Mintegy 150 millió forinttal lett kevesebb az utóbbi időben a képzőművészek rendelkezésére álló pénz összesen, az aránytalanságok ugyanakkor kirívóan megnövekedtek: a kollégium ugyanis három képzőművésznek fejenként majdnem két és fél millió forintot juttatott. A jelenlegi helyzetben, amelyben minden hivatalos tényező a pénztelenségre panaszkodik, ezek a túlzások a részrehajlás gyanúját vetíthetik a döntnökökre. Az ősszel bevezették az egyéni meghívásos pályázat rendszerét, amely önmagában is furcsa intézmény: a pályázaton egyetlen személy vehet részt, aki erre hivatalosan meghívást kap. Az összeget – ez legutóbb tízmillió forint körül volt – így nyilván nem túl nehéz elnyerni. Értesüléseink szerint a 2008-as kollégiumi keret egyik tervezete mintegy százmillió forinttal kurtítaná meg állítólag a képzőművészeti folyóiratoknak, könyveknek és maguknak az alkotóknak juttatandó pénz nagyságát. Megszűnt az Oktatási és Kulturális Minisztérium művészeti főosztályának a művésztelepekre adott 45 milliós támogatása is.
Ebben a pénzszűkében az Art & Business program részeként a miniszteri keretben feltűnt százmillió – egyelőre ismeretlen eredetű – forint. Az A&B program lényege, hogy az igényelt támogatás felét a pályázónak kell megszereznie a kulturális célokra támogatást nyújtani szándékozó nagyobb cégektől, bankoktól, s akkor a tárca is biztosítja az összeg másik felét. A rendszer hátulütője, hogy az igénylőnek vagy kiváló kapcsolatban kell állnia az üzleti szférával, vagy annyira ismertnek kell lennie, hogy enélkül is megkapja a tőke támogatását. A kommersz, felszínes, anyagilag egyébként is könnyebben boldoguló kulturális programoknak tehát valószínűleg nagyobb esélye lesz a pénz megszerzésére és így a támogatás elnyerésére.
– Amióta az NKA Képzőművészeti Kollégiumát irányítom, nem csökkent a rendelkezésünkre álló pénzkeret. A tavalyi összegek ugyan nehezen folytak be, de sikerült mindent kifizetnünk – mondta lapunk megkeresésére Kovács Péter művészettörténész, a kollégium elnöke. – A támogatás összege valóban nem csökkent, viszont a minisztérium az alaphoz áthelyezte a kiemelt nemzeti intézmények támogatását, így több helyre kell a pénzt elosztani.
Megfigyelhető az elszámolásokkal való bűvészkedés is. – Gyakran előfordul, hogy a megítélt támogatást csak a következő évben kapja meg a kedvezményezett, ami átláthatatlanná teszi az elszámolást – tudtuk meg Stefanovits Péter Munkácsy-díjas grafikusművésztől, aki kilenc évig dolgozott a kollégium munkatársaként. A Képzőművészek Batthyány Köre úgy véli, megoldást hozhatna, ha a művészeti ág szervezeteinek kezébe kerülnének a döntési jogkörök és az anyagi eszközök, „ugyanis ez a többpárti polgári társadalmak jól működő világába vezető egyetlen út”.
Tavaly év végén az NKA vezetőinek a képzőművészekkel és a műhelyekkel folytatott megbeszélésén ezek a problémák is szóba kerültek. Az egyik felszólaló szégyenletesnek nevezte közintézményeink pénzhiányát. „Miért hagyja a magyar állam, hogy a magyar kultúra ilyen állapotban legyen?” – hangzott el a leginkább költőinek tekinthető kérdés. A választ erre a Nemzeti Kulturális Alapnak és a minisztériumnak kell megadnia.