Milyen identitás kialakítására törnek a vetélkedő kultuszok? Mit szándékoznak átörökíteni? Az emlékezés kulturális gyakorlata mint hadszíntér: Tapodi Zsuzsa már címében is izgalmas esettanulmányában lakóhelyén, Sepsiszentgyörgyön keresi a választ e kérdésekre, számba véve az utóbbi évszázad intézményesített kulturális emlékezetének változásait. Utcaneveket, szobrokat, emlékhelyeket vizsgál, rávilágítva a hatalom mechanizmusaira, önigazolási kényszerére. „Addig, amíg a román politikai, vallási és szellemi elit nem tud kilépni a nemzetállami gondolkodás csapdájából, a kisebbségi elit is belekényszerül a nemzetvédés ideológiájába, s a szimbolikus térfoglalási rivalizálás is folytatódni fog” – olvashatjuk a csíkszeredai Székelyföld színvonalas novemberi számában.
„Az ember megszárad, elöregszik, / elnéptelenedik, mint egy magyar falu a / 20. század második felében” – kezdi Szálljatok, évek! című versét Kiss Benedek. Vajon ilyen szomorú sorsra jutott Cófalva is? A nyolcvanas évek derekán e székely falucskában a református imaterem falára tabló került R. T. fotóiból: a férfi lefényképezte faluja házait és lakóit. Ugyanekkor egy bukaresti kormányrendelet a települést „életképtelennek” nyilvánította, s felszámolásra ítélte. Kinda István munkája Cófalva közösségének modernizációs kihívásokra adott válaszreakcióit dolgozza fel, társadalmi és gazdasági szempontból is körbejárva a problémát. Csergő Bálint Sírkeresztek, keresztszegvirágok az udvarhelyszéki katolikus temetőkben című írása is a néprajzi blokkot erősíti: a famesterségről és a népi kovácsművességről szolgál érdekes adatokkal – ábrákkal illusztrálva a motívumokat. Úgyszintén figyelemre érdemes Gazda József a székelyföldi kollektivizálás rejtelmeibe bevezető munkája, melynek gerincét az adatközlők kendőzetlenül bölcs szövegei teszik ki.
A száz éve született Dsida Jenő költészetének hátországa az istenhit, a nemzeti hagyományok tisztelete és az egyetemes emberi értékek vállalása volt. Petrik Béla laudációját abból az alkalomból olvashatjuk a havonta megjelenő Hargita megyei kulturális folyóiratban, hogy a méltatlanul elfeledett költő Magyar Örökség Díjat kapott. Bertha Zoltán Dsida kritikai nézeteiről szóló tanulmánya a még ismeretlenebb Dsida-publicisztikára fókuszál. Dsida hirdette a székely íz fontosságát a magyar irodalomban, és felpanaszolta a nyelvromlást is, sürgetve a keverék nyelv tisztítását: „Erdély ma felnövő ifjú magyarjai sehogy sem tudnak helyesen beszélni: se magyarul, se románul” – kesergett.
A Magyar Napló szerkesztőségében megrendelhető, illetve többek között az Írók Boltjában és a Magyarok Házában megvásárolható határon túli periodika kínálatának áttekintése igazán tartalmas időtöltésnek bizonyult.
(Székelyföld. Kulturális folyóirat, Csíkszereda, 2007/11. Ára: 490 forint.)
Bevezetik a sziesztát egy magyar fürdővárosban
