Új jégkorszak

Ugyanazt a 32 betűt használjuk nap mint nap, ugyanazokat a szavakat írjuk, variáljuk a nyilvánosságban. Mindennap egy jelzővel erősebbre, egy fenyegetéssel érzékletesebbre, egy üzenettel ütősebbre kényszerülünk. Lassan elkopnak és elenyésznek az extrém alkalmakra tartogatott kifejezések, mint káosz, zűrzavar, katyvasz, ex-lex állapot, életellenes, emberellenes, társadalomellenes, magyarellenes. Napi szófordulat lesz belőlük, de sokszor ez is kevés. Jöhet még olyan helyzet, hogy Magyarországot stilisztikailag nem tudjuk leírni? Mert olyan borzalmas? Olyan szörnyű? Annyira elviselhetetlen?
Az új év beköszöntével honunkban az eljegesedés új korszaka van kialakulóban, amelyet már nem tudnak ellensúlyozni sem a pletykalapok szereplői, sem bizonyos televíziós csatornák „bevállalós vadócai”.
A jeges hidegháború teljes egészében a Gyurcsány-kormány jellemzője: mindenfajta közös gondolkodás elutasítása, a társadalom tagjainak tökéletes semmibevétele, az évtizedek együttélése nyomán, úgy-ahogy kialakult és működő társadalmi szerződések szemétbe dobása, az egyén napi megalázása, újabb és újabb fenyegetések, azaz a vétlen lakosság folyamatos lelki és fizikai prés alatt tartása.
Az egész olyan gyorsan történik, mint a romániai cigány rablógyerek akciója: villámgyorsan, kés a szívhez, és mire felocsúdsz, se pénztárcád, se jogosítványod, se mobiltelefonod. El sem hiszed, hogy veled ilyen megtörténik.
Pedig jobb, ha elhiszed, mert nem ártana felébredni a kissé hosszúra nyúlt Csipkerózsika-álomból. Leszámolni végre azzal, hogy mindez a kormány véletlen ügyetlenkedése, a dolgok szerencsétlen összjátéka, elszigetelt jelenség; csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.
Biztosan van ilyen is. Csak, amikor a gyöngyösi kórházban látod és hallgatod a folyosón fekvő betegek – még nagyon is – visszafogottan előadott panaszát, és meghallod az egészségügyi miniszter, valamint az ügyben érintett orvosok pofátlanul pimasz vagy pimaszul pofátlan válaszát, akkor döntened kell, hogy ez nem mehet így tovább. Horváth Ágnesnek teljesen életszerű és elfogadott, hogy a WC-vel srégen szemben a kaka és pisi szagában gyógyítgassanak három napig valakit. Sőt, ezután is lehetnek helyzetek, amikor a betegek majd a folyosón fekszenek. A hadikórházban, de nem Gyöngyösön, ahol ráadásul egy magáncég üzemelteti a kórházat a privatizáció „jó” példájaként. Nem is értem. Horváth pártjának, a Szabad Demokraták Szövetségének létalapja az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása. Azaz a liberálisok az emberi méltóság tiszteletét szinte mindenek fölé emelik. Az emberi méltóságot pedig kevéssé lehetne jobban meggyalázni, mint egy folyosói katéterezéssel vagy ágytálazással, esetleg pelenkázással. Amikor az idős hölgy ez utóbbi miatt szót emelt, az érintett főorvos finoman ugyan, de utalt arra, hogy a hölgy esetleg nem is mond igazat. Hát persze, ilyenek ezek a betegek: hiteltelen hazudozók.
Észre sem veszi magát miniszter meg a főorvosa. Vagy nagyon is tudják, hogy mit beszélnek. Éppen tisztában vannak azzal, hogy a Lipót lerablása, kifosztása, az ottani szellemi érték szétverése nem a tárca szerencsétlenkedéseinek sorozata. Ez a jégkorszak egyik állomása, a jövő felvillantása: ez jár nektek mint emberi méltóság.
Abban is van valami hátborzongató, hogy az egészségügy úgynevezett reformját éppen a pszichiátriával kezdték. Várták a társadalmi visszhangot, a lármát, akár a tettleges tiltakozást, s mivel néma csend fogadta a Lipót sorsát, ettől fogva a folyosón fekvés csak szerves következmény.