Válságok örvényében az ország

Egyre nyilvánvalóbb, hogy Gyurcsány Ferenc már nem maradhat sokáig székében. Az a kár, amit a társadalomnak rövid idő alatt okozott, mára elviselhetetlen mértéket öltött. Nézzük a válságok lényegét!
Gazdasági válság. A gazdaság növekedési üteme az utolsó mért negyedben az előzőhöz képest gyakorlatilag változatlan volt. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a gazdaság növekedése megállt. Ugyanakkor folyamatosan nő az infláció és a munkanélküliség. A munkanélküliség hét százalék fölé emelkedett, ami magasabb, mint az EU-s átlag. A megnövekedett infláció, a munkanélküliség és a bérvisszafogások miatt 2007-ben jelentős életszínvonal-csökkenést szenvedett el a lakosság többsége. Az erre az évre ígért béremelések sem fogják elérni a várható infláció mértékét, ami további életszínvonal-romlást valószínűsít. Mivel azonban átlagértékekről beszélünk, ezért vannak és lesznek olyanok, akiknek az életszínvonala még az átlagosnál is jobban romlik. Mint ahogy olyanok is vannak, akik a gazdasági válság és a csökkenő gazdasági növekedés ellenére – mintha nem is egy válságban lévő, hanem egy virágzó országban élnének – hatalmas mértékben tudták növelni személyes vagyonukat. Többük vezető kormánypolitikus. Nem az a baj, hogy egy szűk kör szemet szúróan gazdagodik: az a baj, hogy emögött nem látszik az egyéni teljesítmény, a kemény munka vagy a zseniális feltalálások sora. Ugyanakkor a keményen dolgozó lakosság szegényedik, a középosztály meg csúszik lefelé. Akik jelentősen gazdagodnak, azok ezt mások kárára teszik.
Igaz ez az üzleti világban is, ahol a külföldi cégek továbbra is előnyt élveznek. Ez viszont a kis és a közepes magyar cégek, valamint a lakosság kárára történik. Ugyanis például azt a hatalmas költségvetési támogatást, amelyet a dél-koreai Hankook vállalat kapott, a magyar cégeket és a lakosságot sújtó többletadókból kénytelen kigazdálkodni a kormány. Magyarország Gyurcsányék alatt olyan ország lett, ahol nagyon jó külföldinek és nagyon rossz magyarnak lenni. Eközben jelentősen nő az adósságállomány, amelynek törlesztése stagnáló gazdaság esetén csak újabb hitelekkel, illetve további megszorításokkal lesz kezelhető.
Gyurcsány Ferenc és kormánya hagyatéka lesz a szétvert oktatás és egészségügy is. Mi is zajlik az oktatás területén? Az SZDSZ szerint nem kell ennyi diplomás. Ezért megdrágítják a tanulást. Miért nem kell az SZDSZ szerint ennyi diplomás, amikor Magyarország már ma is előnytelen pozícióban van a diplomások számát tekintve az EU-ban? Többféle nyilatkozatból azt a képet lehet összeállítani, hogy az SZDSZ szerint vezető beosztásban úgysincs magyarokra szükség, hiszen a külföldi cégek helyi vezetői általában külföldiek. A magyarok előtt az a perspektíva áll, hogy dolgozzanak szorgalmasan a futószalagok mellett, legyenek jó kiszolgálók, végrehajtók, és ne akarjanak gondolkodni. Az nem az ő feladatuk. Viszont a megkeresett pénzüket költsék el a plázákban, ha pedig valami még marad, azt fektessék be a bankokban, ezzel is hizlalva ezek világátlagot meghaladó nyereségét. Ez az ideális magyar ember a neoliberálisok szemével. Nem a gondolkodó, a véleménymondó, a múltjára büszke és a jövőjét alakítani akaró, független ember. A valamikori szocialista embertípus helyére a kiüresített agyú, konzumidióta, politikailag tájékozatlan embert álmodja a magát liberálisnak mondó, de sok területen – mint például az egészségügy és az oktatás – fundamentalista, szélsőséges nézeteket valló csapat. Ugyanakkor a tönkretett oktatást Magyar Bálint digitális táblákkal akarja felvirágoztatni harmincnégymilliárd forintért. Vajon melyik cég üzlete van már megint a háttérben?
Az egészségügy szétzilálásáról hosszan lehetne írni. Jól példázza az állapotokat, hogy a szegedi klinika a magyar betegek gyógyítását gátló volumenkorlát miatt a kihasználatlan kapacitásait külföldi betegek felvételével kénytelen hasznosítani. De hallott már valaki olyan kormányról a világ bármely részén, amely megkötné a kezét a kórházaknak a tekintetben, hogy hány hazai állampolgárnak adhatják vissza az egészségét? Márpedig a volumenkorlátozás éppen ezt teszi. Hiába van orvos, műszer, ágy és műtő, csak az engedélyezett számban gyógyíthatnak beteget a kórházak. Így azért, hogy gazdaságilag ne lehetetlenüljenek el, eladják kapacitásukat külföldieknek. Vagyis ugyanott vagyunk, mint a cégek esetén: külföldinek szabad gyógyulni, magyarnak nem fontos.
Erkölcsi válság. A Gyurcsány-kormány idején általánossá vált a korrupció, az értékek relativizálódása, a család intézményének gyengítése és a gyermekáldás lesajnálása. A keresztényeket, a koronát lehet büntetlenül gyalázni, és nyugodtan lehet „szar országnak” nevezni Magyarországot, ahogy azt legutóbb az SZDSZ-es ifivezető tette. De akkor miért nem mennek el ezek az emberek? Hiszen Gyurcsány Ferenc megmondta, hogy akinek nem tetszik itt, az el is mehet. Talán azért nem, mert még van mit megszerezni? Hiszen naponta hallunk újabb és újabb botrányokról, pénzlenyúlásokról. A gátlástalan hazudozásnak és az állami szintű pocsékolásnak semmi nem szab továbbra sem gátat. A társadalomra kényszerített értékrend az embereket a szélsőséges individualizmus felé taszítja, és arra ösztönzi, hogy mindenki csak magával törődjön. A szélsőségesen neoliberális diktátumok egyedüli értékké a pénzt és a tárgyakat tették.
Az ország felett uralkodó csapat értékrendjét világosan mutatja az is, hogy mire ad és mire nem ad pénzt. Nincs pénz okosodásra és gyógyulásra, nincs támogatás a magyar családoknak és a magyar vállalkozóknak, de van pénz új kormányzati negyedre 150 milliárd forintért, a rosszul tervezett, rosszul menedzselt, egyre többe kerülő négyes metró munkálataira; jelenleg éppen újabb 25 milliárdos többletfinanszírozási igényről beszélnek az építők. Van arra is példa, hogy összeollózott áltanulmányokra dobják ki az adófizetők pénzét milliós nagyságrendben, csak hogy a balliberális holdudvar tovább gazdagodhasson. Mégsem merül fel az, hogy mindez kinek a felelőssége. Felelősséget a rossz döntésekért, a pocsékolásért nem vállal senki. Viszont minden egyes rossz döntés és pocsékolás anyagi kárát az emberekkel fizetteti meg a kormány. Ezeket a pénzeket lehetett volna, illetve lehetne például a lakosság egészségi állapotának javítására, a tudásszint növelésére vagy a hajléktalanok helyzetének javítására is fordítani. De az értékek ficamát jelezte az is, amikor Kóka János azzal fenyegette meg a magyar vállalkozókat, hogy majd a körmükre néz, mert ő „jól ismeri a piszkos trükköket”. Hát persze hogy jól ismeri! Azonban talán ezzel nem kellene dicsekednie… De ha már személyes értékrendeknél tartunk, akkor a pénzügyminisztert is szóba hozhatnánk, akinek valójában nem sikerült megnyugtatóan kimosnia magát a cégével kapcsolatos adócsalás gyanújából, ugyanakkor a magyar vállalkozókat a fair playre, azaz a szabályos viselkedésre okítja. Az meg már tényleg megmagyarázhatatlan, hogy milyen jogon sértődik meg a kormány, és fenyegeti meg azokat a kis- és közepes vállalatokat, amelyek az adóprés és az APEH ÁVH-s módszerekre emlékeztető (vagyonosodási vizsgálat, a „sárga irigységre” építő besúgórendszer bátorítása) uralma elől külföldre mennek. Mi ebben a meglepő? Oda mennek, ahol kiszámítható és normális a gazdasági környezet. Egyébként ez a racionális piaci gondolkodás lényege. Az persze igaz, hogy nálunk minden van, csak normálisan, racionálisan működő piacgazdaság nincsen.
Politikai válság. Magyarországon nincs valódi demokrácia. A másképpen gondolkodókat fenyegetik, és nem ritka az sem, hogy eltávolítják a munkahelyükről. Magyarországon a rendőrök békés tüntetőket verhetnek meg, óriási túlerővel oszlathatnak fel kis ellenzéki csoportokat. A tüntetéseket és a sztrájkokat a hatalom nem veszi komolyan. Helyette gúnyolódik velük, lesajnálja őket, és megpróbálja félrevezetni a társadalmat a tüntetések valódi okairól. A kormány nem kíváncsi a sajátjától eltérő véleményekre, nem tárgyal a másként gondolkodókkal. A jelenlegi hatalom demokráciafelfogására vegyünk két példát! Az Egészségügyi Minisztérium egyik vezetőjétől a riporter megkérdezte, hogy az egészségügyi reformot egyeztette-e a minisztérium a társadalommal. „Persze, folyamatos volt az egyeztetés” – volt a válasz. És mi a helyzet az orvosi kamarával? „Velük nem lehetett egyeztetni, mert egészen mást akarnak.” Vagyis az egyeztetés azt jelenti, hogy a másik félnek csak egy lehetősége van: elfogadni a kormány változatát. A másik eset, amikor az egyik MSZP-s vezető így fogalmazott: „Az emberek elvetik az egészségügyi reformot, mert nem volt párbeszéd velük. Nem magyaráztuk meg nekik, miért lesz jó az új rendszer.” Elnézést, de mióta nevezik azt párbeszédnek, ha az egyik fél megmagyarázza a másiknak, hogy miért jó az, amit ő akar? A demokrácia hiányaként végül meg kell említeni a kormánypártivá alakított, elszürkült és gyakran torz értékrendet közvetítő közszolgálati rádiót, ahol érdemi viták, véleményütköztetések helyett többségében kormánypárti értelmiségiek egymás között beszélgetnek arról, hogy a kormánynak miért van igaza.
Társadalmi válság. Az elmondottak együttesen társadalmi válságba sodorták az országot. A lakosság harminc százalékánál is több ember él ma mélyszegénységben, és hetven százalék körüli azoknak az aránya, akik veszélyeztetettek, mert egyik napról a másikra élnek. Ha bármi történik a családban, egy betegség vagy egy elbocsátás, ezek a családok is csődbe kerülnek, mivel nincs megtakarításuk. Óriási ugyanakkor a családi eladósodottság, ami szintén növeli a társadalmi bizonytalanságot és kockázatot.
Az, hogy Gyurcsány Ferenc és csapata meddig marad székében, a társadalmi elégedetlenség növekedésének mértékétől, az ellenzéktől, az ellenzéki polgármesterektől és az általuk teremtett helyi viszonyoktól is függ. Éppen úgy, mint az, hogy mi jön Magyarországon Gyurcsány Ferenc után.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár