A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) az elsők között ébredt fel 2006 nyarán felismerve azt, hogy mekkora is a veszélye az egészségügy üzleti alapon történő átalakításának. Emiatt és más okok miatt is (tandíj, vizitdíj, az érdekegyeztetés teljes hiánya) még az őszödi beszéd kiderülése előtti napon, 2006. szeptember 16-án tízezres tömeggel utcai demonstráción tiltakoztunk, megelőzve bármiféle népszavazási kezdeményezés bejelentését. Tiltakozásunk akkor széles körű civil összefogást indított el, főként az oktatás és az egészségügy területén számos alkalommal léptünk fel közösen. Az eredménytelenség miatt kénytelenek voltunk egy másik demonstrációt is szervezni: emlékszünk rá, hogy 2007. szeptember 8-án a több tízezres tömeg élőláncot alkotva összekötötte a Fiumei úti sírkerttel a Parlamentet. Ekkor már egy-egy látszategyeztetésre behívtak minket az Egészségügyi Minisztériumba, és a későbbiekben Kóka SZDSZ-elnök egy nyilatkozatában is elhangzott, amit sejtett a közvélemény: pártalku köttetett, az egészségügy átalakításának terveibe a várható társadalmi ellenállás miatt a szakmai, civil, érdekvédelmi szervezeteket, önkormányzatokat nem vonták be. A parlament többsége pedig 2007. december 17-én szép engedelmesen megszavazta az általa nem is ismert teljes tervezetet. A több mint száz módosító javaslatot csak a plenáris ülés közben kapták meg a képviselők. A legfrissebb hírek szerint felmerül az is, hogy a kormánypártok a módosítgatások során még egymást is átverték. A köztársasági elnök szintén csak három nap múlva kapta kézhez az egységes szöveggé összeszerkesztett törvényt, amellyel kapcsolatos, rendkívül korrekt észrevételeit is lesöpörni készülnek, érdemi változtatás nincs. Mert a lényeg nem változott.
Itt tartunk. Így próbálnak a fejünk felett rólunk és nélkülünk dönteni, sőt eladni a járulékaink, az egészségünk feletti rendelkezési jogot. Megjegyzem, az üzleti alapú átalakítás, a vizitdíj, a kórházi napidíj, a tandíj is ennek az átalakításnak a részét képezi, és nemhogy a nagyobbik kormánypárt választási programjában nem szerepeltek, hanem mindenki emlékszik, ezek bevezetésének tervét is kereken tagadták. Érthető, hogy a demonstráló civil szervezetek – függetlenül attól, hogy melyik párt milyen álláspontot foglal el – arra fogják buzdítani a társadalom tagjait, hogy a népszavazásokon mindenképpen vegyenek részt, és a szegényeket a szolgáltatásokból kiszorító vizitdíj, kórházi napidíj, valamint tandíj eltörlése mellett tegyék le a voksukat.
Érthető, hogy miért kelt ekkora indulatokat a parlamenthez visszautalt törvény. Ugyanis ha életbe lép, akkor hosszabb távon átrendeződhetnek a szociális viszonyok is. Nem okoz nehézséget az sem, hogy a kormányt szembesítsük a homlokegyenest ellentétes választási ígéretekkel. Baj az is, hogy az ígéretek megtagadása pártoktól függetlenül nagyon rossz üzenetet hordoz az amúgy sem egészséges társadalom számára.
A civil szervezetek amit lehet, megtettek: tárgyaltak, egyeztetni próbáltak, nyilatkozatokat adtak ki, demonstrációkat szerveztek – minden hiába. Nem véletlen, hogy az Albert házaspár által kezdeményezett („Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?” kérdést tartalmazó) „Tb-mentő” népszavazás is teljesen civil eredetű. Nem is maradt más eszköz a lakosság kezében, csak a népszavazás, csupán így lehet szembeszállni a piaci érdekkel és ennek politikai manifesztációival.
Mert akármit is tesz a hatalom, nyilvánvaló, hogy lesz népszavazás a társadalombiztosítás (tb) kérdésében is. A társadalom pontosan érti, hogy itt nem is pusztán az egészségügy átalakításáról van szó, hanem a társadalom alapvető értékeiről, egész jövőjéről. Az aláírások gyűlésének ütemét figyelve, biztos, hogy időben (február 11-ig) meglesz a szükséges számú aláírás. Ezért véleményem szerint sokkal korrektebb, sőt tisztességesebb lenne, ha a parlament maga írná ki a törvénymegerősítő népszavazást, ami megfelelő politikai akarat esetén még beérheti a március 9-i népszavazást. Ebben az esetben a kérdés még tavasszal eldőlne, mindenekelőtt a lakosság, de az esetleges befektetők sem maradnának bizonytalanságban az év végéig. A döntési helyzetben levő parlamenti pártok az országnak megspórolhatnának ötmilliárd forintot. Sajnos, erre kevés az esély. Egy jövőbeni népszavazás esélyei nagyon jók, mert úgy tűnik, a társadalom megérti, hogy miről is van szó.
Sokan és sokféleképpen szakmai oldalról is leírták, hogy a kormány tervezete miért nem jó, akárhogy módosítgatják is azt. Csak néhány szakmai érvet részletezek. Magával az alapelvvel, vagyis üzleti szférának a társadalombiztosítás elosztási rendszerébe történő beengedésével van a baj. Nem véletlen, hogy az ellenzők között van például az (éppen most lefokozott, választmányi szavazatától megfosztott) MSZP társadalompolitikai tagozata, az MSZP észszerűség és felelősség platformja, de nem támogatja a törvénytervezetet a Magyar Szegénységellenes Hálózat sem. A Ferge Zsuzsa professzor asszony vezetésével működő szervezet rendkívül korrekt elemzésében (más szerzők véleményével megegyező módon) felvázolta, hogy a tervezett átalakítás nemhogy közeledik a mintául tekintett nyugati mintákhoz, hanem éppen távolodik attól. Kitért arra is, hogy végső soron (például a lobbitevékenységnek köszönhetően) a pénztárak irányítása fogja eldönteni: mit is fognak finanszírozni. Tehát nem az orvos dönt, hanem a biztosító. Megemlítették, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén – a kormányvéleményekkel szemben – igenis gyengül a nemzeti kockázatközösség. Ugyanezt a véleményt fejti ki az MSZP társadalompolitikai tagozatának tavaly októberben kiadott elemzésében is. Mihályi Péter, az SZDSZ egyik fő ideológusa saját maga jelentette ki, hogy a nemzeti kockázatközösség és az üzleti biztosítás egymással fordítottan arányos. Az egyik előadásában közkinccsé tette, hogy mi az, amit nem old meg az új biztosítási rendszer: a rossz népegészségügyi helyzetet, a korai halálozást, a területi ellátásbeli egyenlőtlenségeket, a financiális problémákat, a bérlemaradást, hozzátéve, hogy természetesen a fejlesztések és a legsúlyosabb betegek ellátása, a szűrővizsgálatok stb. továbbra is állami feladatok maradnának.
Kérdem én, hogy akkor minek az egész? Szakmai összefoglalásként idézhetem magát a miniszterelnököt is, aki 2006 márciusában a miniszterelnök-jelölti vitában az átalakítást firtató kérdésre maga mondta el, hogy annak megvalósulása esetén: „el fog válni a szegények biztosítója a gazdagok biztosítójától”. Nehogy elfogultsággal vádoljon bárki, az előbbiekben szándékosan kormány közeli forrásokat idéztem, érzékeltetve, hogy nincs bal- vagy jobboldali tb, nincs bal- vagy jobboldali szűrővizsgálat. A betegség nem válogat. A profitérdekelt biztosítótársaságok pedig a nemzetközi tapasztalatok alapján fognak dönteni.
Több millió állampolgárt reprezentáló számos civil szervezet (az összes szakszervezeti tömörülés, az egészségügyi kamarák, a betegszervezetek, a mozgássérültek szervezetei, a NOE, a Védegylet, a pedagógusszervezetek stb.) kiáltványban kérték, a parlamenti képviselők ne szavazzák meg a törvénytervezetet. Fel kell hívni az MSZP-s képviselők figyelmét arra, hogy ha február 11-én megszavazzák a lényegileg nem módosított tervezetet, akkor társadalmi békétlenségeket szíthatnak, és ennek tartós következményei lehetnek. Már az is enyhén szólva furcsa, hogy egy olyan kérdésben szavaznak, amelyben nyilvánvaló, hogy népszavazás lesz.
Civil szervezetek, állampolgári csoportok országszerte fórumokat szerveznek (Újpalota, Újpest, Győr, Érd, Békéscsaba stb.), ahol megkérdezik az országgyűlési képviselőktől, hogy miért szavaztak az egészségbiztosítás üzleti jellegű átalakítása mellett. Jómagam úgy éreztem, hogy a lakhelyemet képviselő, a legutóbbi országgyűlési választáskor a legtöbb szavazatot kapott képviselőket (Budapest XVIII. kerület, Mester László, Simon Gábor – MSZP) egy nyílt levél formájában meg kell szólítanom, hogy február 11-én szavazzanak nemmel. Ugyanis a lakosság többségi szavazatának köszönhetően jutottak egyéni képviselői mandátumhoz, ezért a lakosság képviseletére jogosultak, elsősorban nem pártérdeket, hanem a kerület lakosainak érdekeit kell képviselniük. Sajnálatos módon a helyi önkormányzati vezetés által irányított lap a levelet nem közölte.
Mindenesetre az újságolvasókat is buzdítom hasonló tartalmú levelek megírására, hiszen jelen esetben választópolgárként jogunk, szülőként, embertársainkért felelős polgárként pedig kötelességünk a véleménynyilvánítás.
A jelenlegi egészségügyi miniszter asszony egy lakossági fórumon hozzáállását összegezve azt mondta, hogy „a világ a profitról szól”. Számunkra a profitnál fontosabb szüleink, nagyszüleink egészsége, gyermekeink nevelése és testi, lelki egészsége, családunk és tágabb közösségünk boldogulása, hazánk fejlődése. Nem hagyjuk, hogy gyermekeink és az egész társadalom rovására ez a szemlélet váljon uralkodóvá!
A szerző a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) elnöke
ukrajna
Ezek az óriáscégek tehették rá a kezüket az ukrán termőföldekre
